Minek köszönheted, hogy te vagy az eddigi legsikeresebb magyar női síversenyző?
A kitartásomnak, azt hiszem. Gyerekkoromban volt egy kis csapatunk és egy nagyon szigorú edzőnk. Egyedül én bírtam ki mellette, a többiek elhagyták. Már akkor kiderült, hogy kitartóbb vagyok, mint a többi síző.
Hány éves korodban kezdtél el síelni?
Az első csúszásom ötéves koromban volt Csíksomlyón. Akkoriban vagy itt, vagy Hargitafürdőn tanultunk sízni, később, amikor már jobban ment a sízés, átmentünk Brassóba is. 12 éves korom óta járok külföldre edzeni. Bekerültem a román válogatottba, majd 2010-ben átköltöztem Magyarországra – azóta magyar színekben versenyzem.
A családban van más síversenyző?
Síelő nincs, de édesapám jégkorongozott, édesanyám kézilabdázott. A sport fontos volt nekünk. Hétvégéken mindig kimentünk a szabadba, és valamit sportoltunk. A szüleim egyébként nagyon támogatták a sportolói karrieremet, kamaszként, amikor néha lázadtam, nem engedték, hogy abbahagyjam a versenyzést.
A legveszélyesebb számban, a lesiklásban is indulsz. Milyen érzés a rajtnál állni, és tudni, hogy néhány pillanat áll csak a rendelkezésedre a bizonyításhoz?
Ilyenkor próbálom kizárni a külvilágot, csak én vagyok és a sípálya. Általában nem félek. Ha úgy versenyzel, hogy félsz, az rég nem jó. Most már ismerem jól a pályákat, mivel minden évben ugyanoda megyünk vissza a versenyekre. Persze a pálya mindig változik egy kicsit.
Hogy érzed, formában vagy?
Igen, de nem szabad elfelejteni, hogy elég hosszú a szezon. Én általában a szezon végére jövök bele, akkor vannak a legjobb eredményeim. A szezon október közepétől március végéig tart.
Hány országban fordulsz meg ez idő alatt?
Kanadában kezdünk, de előtte Amerikában edzünk. Utána Franciaország, Svájc, Németország, Olaszország és Ausztria következik. Olyan ez, mint a Forma–1. Minden hétvégén máshol van a verseny, mindenhová ugyanazok az emberek utaznak. A nők más helyszínen versenyeznek, mint a férfiak, csak a világkupa fináléján találkozunk.
A térded még egyben van?
Egyben, de csak mert az orvosok összerakták. Három műtétem volt eddig. 2004-ben keresztszalag- és oldalszalag-szakadásom volt porcleválással, 2006-ban a sípcsontomat törtem el, és 2015-ben is volt egy kisebb beavatkozásom, kipucolták a térdem.
Hány éves korig lehet ezt a sportot csinálni?
A nők általában 34 éves korukban szokták abbahagyni. Ez függ az egészségi állapottól és az eredményektől is. Én készülök a jövőmre, a versenysport után a sportdiplomáciában szeretnék majd elhelyezkedni – sportmenedzsment szakra járok levelezőn.
Most egyedül vagy a magyar csapatban. Szeretnéd, ha lenne magyar kihívód?
Azt nem igénylem, hogy valaki megszorongasson, mert a világkupákon mindig vannak bőven kihívóim. Azt szeretném, ha a magyar sísport fellendülne. Hogy elhiggyék a magyar emberek, hogy az ő gyerekeikből is lehet síbajnok. Persze, kell az anyagi háttér, de leginkább a hit és a kitartás hiányzik.
Csíkszereda és Budapest után most hol van a székhelyed?
A bázisunk Ausztriában van, a versenyek között odautazunk vissza. A szezon október közepétől március végéig tart, ilyenkor minden hétvégén vannak versenyek. Az edzőm osztrák, ha nincs verseny, haza tud utazni a családjához. A szervizemberem, aki a léceimmel foglalkozik, és a masszőröm velem tart. Itt készülünk fel a következő versenyre.
Mindig ugyanazzal a léccel síelsz?
Egy edzésre 5-6 lécet is kiviszünk, azokkal mind sízek. Minél többet van egy léc a havon, annál jobban csúszik. A verseny előtt lemérjük, hogy melyik léc hogyan csúszik, és amelyik a leggyorsabb, azzal indulok a versenyen.
Egyedül képviseled a magyarokat a világkupa-sorozaton. Kuriózumnak számítasz ezzel?
Vannak más országok is, ahonnan egyedül jönnek sportolók. A csehektől vagy a spanyoloktól is csak egy lány vesz részt a versenyeken. Az számít inkább kuriózumnak, hogy egy olyan országot képviselek, ahol nincsenek magas hegyek. Mégis ilyen jó eredményeket tudok elérni.
A síversenyző lányok hogy viselkednek egymás között? Nagy a konkurenciaharc?
Amikor versenyzel, mindenki ellenfélnek számít. Amikor leérsz a célba, a versenyek előtt és után barátkozunk egymással. Minden nő-nő kapcsolatban előfordulnak féltékenységek, haragok, összerezzenések. Ahogy a focimeccsen a focisták felrúgják egymást, de utána nincs harag, a nőknél ez sokszor másként van. Előfordul, hogy napokig tart a sértődés.
Nem vagy magányos ebben a sok jövés-menésben?
De, sokszor szoktam magányos lenni. Már megszoktam. A mostani világban azért könnyebb tartani a kapcsolatot a barátokkal, a szüleimmel. Ott az internet, lehet skype-olni, viberezni, de ez nem ugyanaz, mint a személyes kapcsolat. Az osztrákoknak könnyebb, ott nyolc lány van a csapatban, ők mindig együtt vannak, segítik egymást.
Mi az a plusz, amit ez az életforma ad neked? Amiért megéri a sok munka és nélkülözés?
Egyrészt látom a világot, sok az utazási lehetőség, sok mindenkivel megismerkedem. Másrészt, azt hiszem, azáltal, hogy sokszor magamra vagyok utalva a problémáimmal – volt idő, amikor magamnak kellett szerveznem az utazásaimat, keresnem a szponzorokat –, sokkal önállóbb és talpraesettebb lettem. Nem veszek el a világban.
A szponzorokat most is magad keresed?
Nem. Van már egy magyar menedzserem. Nekem fontos, hogy legyenek magyar szponzoraim is, ne csak Ausztriából. Szeretném, hogy Magyarországon is jobban megismerjenek az emberek, ne csak külföldön. Remélhetőleg a sikereimnek köszönhetően még több gyerek fog síelni. Hiszen ez egy fantasztikus sport, jó levegőn, szép tájakon síelünk. Vannak jó pályák, például Eplény, ahol el lehet kezdeni síelni tanulni, de Semmering sincs messze. Sokkal több esélye van egy magyar gyereknek, hogy síversenyző legyen, mint egy erdélyinek. Én Erdélyből származom, és a kitartásommal eljutottam erre a szintre, ez példaértékű lehet.
