Profimédia – Red Dot
A pletykálkodó embert többnyire megvetjük, vagy legalábbis nem soroljuk a legelőnyösebb tulajdonságok közé a pletykásságot. Már több tanulmány is foglalkozott azzal, hogy mások kibeszélése olykor kegyetlen módon az önös érdekek szolgálatába állítható és általában arra használják az emberek, hogy saját pozíciójukat erősítsék egy bizonyos szociális körben. Ugyanakkor egy másik oldalról vizsgálva a pletykásság nem csak jellemhibaként értelmezhető, hanem magasan fejlett szociális készségnek is tekinthető.
Tetszik, vagy sem, az ember szociális lény, és ilyen formán belénk van drótozva a mások kibeszélésére való hajlam. A kutatók szerint ez evolúciós okokra is visszavezethető, jelesül, hogy kis közösségben élő őseink szinte mindent tudtak társaikról, akikkel már-már intim közelségben éltek. Arról nem is beszélve, hogy azokban a vészterhes időkben nem ártott képben lenni a többiekkel, tudni, hogy ki az ellenség és ki számít megbízható barátnak.
Arra is rájöttek, hogy aki nem pletykál (legyen bármilyen nemes lelkű is) valószínűleg szociális elszigeteltségre lesz kárhoztatva. A pletykás emberek többnyire népszerűek és meghatározóak szociális köreikben, hiszen a titkok megosztása erősíti az emberek közötti társas kapcsolatot. Ha megosztok valakivel egy fontos információt, egyúttal azt is kifejezem felé, hogy megbízom benne annyira, hogy ezt nem fogja rossz célokra felhasználni. Tehát a pletykás emberek ügyesebben építenek szociális hálót – ennek persze nyilván nem lehet részese olyan, aki kivonja magát a pletykálkodásból. Vegyünk például egy munkahelyet. Tanulmányok bizonyították, hogy egy-két ártalmatlan pletyka javítja a munkamorált és erősíti az összetartást a dolgozók között. De a csoporthoz tartozás érdekében is gyakran vetnek be másokról szóló izgalmas sztorikat – hiszen újonnan érkezettként ez elég biztos módja a bevágódásnak.
De ha megfordítjuk ezt a helyzetet, szintén fény derül a pletykálkodás egy közösségépítő hatására. Pletykálni sokan szeretnek, de azt már ugye senki sem szereti, ha róla pletykálnak. Olyannyira, hogy ez a félelem – hogy pletykálkodás tárgyává válunk – több kutatás szerint is erős motivációvá válhat. Például egy új munkahelyen kibeszélik azt, aki nem jól végzi a dolgát. Ezért mi próbálunk mindent jól csinálni, nehogy minket is kibeszéljenek.
És hogy most akkor a pletyka jó-e vagy sem? Valószínűleg mindenki dobott már be néhány ártalmatlan sztorit azért, hogy megkedveljék, a kulcs (mint nagyjából mindig) most is a határok ismeretében rejlik.
