A Prezi változó arca, és ami örökre megmarad

2016. augusztus 01.
A Prezi igazi magyar büszkeség: egyre ismertebb és nagyobb lesz, kis start upból fontos céggé nőtte ki magát. Mi az, ami váltpzik, és mi az, ami állandó marad? Puskás Brigitta a Bridge Budapest Marketing Öszöndíj nyerteseként látogathatott a technológia Mekkájába, és egyenesen a Prezi irodájából jelent nekünk - ezúttal a magyar gyökerű cég változó arcáról.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan periódusban dolgozhattam a Prezinél, mint amilyen 2016 eleje volt. Rengeteg változás ment végbe ekkor a cég életében, melynek tetejébe az első napomon közölték velem, hogy néhány hónap múlva új termék kerül majd a piacra. Ez volt a Prezi Business, aminek akkor még nem ez volt a neve, és nem is volt teljesen kész. Mindenki az előkészületeken dolgozott, alakult az új honlap, új design és sajtóanyagok, közben pedig újabb és újabb funkciókkal gazdagodott a szoftver is. Az eredmény? Egy izgalommal, várakozással és rengeteg túlórával teli káosz, amelynek immáron én is része voltam.

A marketingesek széke – enyém a piros.

Amikor arról kérdezem munkatársaimat, mi változott abban az egy-két évben  a Prezin belül, mióta itt dolgoznak, válaszaik így foglalhatóak össze: minden, de a lényeg megmaradt.  A Prezi nem startup többé, hanem annak egy sokkal nagyobb, kifinomultabb, célirányosabban és piacorientáltabban gondolkodó változata. Még mindig a Prezi az, még mindig van vízió és misszió, de van felelősség és nyomás is, terjeszkedni kell, és szükség van hosszú távú perspektívára is.

Be kell vallanom, meg is lepett és egyben lenyűgözött az az általam csak “amerikai” jellegzetességnek tűnő, de szervezeti szempontból vett eredetét tekintve sokkal összetettebb profizmus, ami például a meetingeken volt megfigyelhető. Ha az ember egy san francisco-i magyar startupot próbál elképzelni, akkor határtalan mennyiségű snacket, folytonos zsivalyt vár, szakadt farmerben ötletelő programozókat, sok kései bennmaradást és káoszt. Na, ezek mind meg is vannak, de az egész sokkal strukturáltabb, mint várnánk, legalábbis a Prezi esetében. A meetingeken rend van, napirendi pontok szerint haladunk, sorban beszámol mindenki, és mindenki nagyon udvarias. Nem vágnak egymás szavába, és senki nem szólja le a többiek ötleteit. Mindenkinek megvan a saját Google-naptárja, a meetingek pontosan kezdődnek és érnek véget, és mindig igyekszünk a lényegre koncentrálni.

A reggeli Show’ Tell – a magyar és amerikai Prezi irodák heti közös meetingje

A Prezi Business kapcsán részt vettem egy brainstorming session-ön, amit a mentorom, Susannah szervezett. A kérdés viszonylag tág volt, bár leginkább az online marketing csapat munkájához kapcsolódott. A résztvevők összetétele számomra teljesen véletlenszerűnek tűnt: programozótól a sales-esig minden csapatból volt egy-két ember, összesen körülbelül 10-12 ember. Nekem, aki a gyakorlatban nem igazán vett részt ilyesmin, üdítő volt látni, mennyiben különbözik ez attól, amikor mi az egyetemen három ember három darab különböző ötletének bedobását majd elvetését neveztük brainstormingnak. A session elején a moderátor ismertette a szabályokat, majd 5 percünk volt annyi ötlettel előállni, amennyi eszünkbe jutott. Míg én szorongva forgattam a tollam a post-it felé görnyedve, nehogy hülyeséget írjak, a mellettem ülő fejlesztő srác már legalább 10 papírt használt el, és nem úgy tűnt, mint aki záros határidőn belül kifogyna az ötletekből.

Painted Ladies – Alamo Square

A végére annyi ötlet gyűlt össze, hogy alig maradt hely a táblán. Ezután mindenki végignézhette őket, majd újabb 5 percet kaptunk, hogy a többiek ötleteit továbbgondolva újabb megoldásokkal álljunk elő. Ekkorra valóban annyi gyűlt össze, hogy már nem tudtuk hova ragasztani. És mi kellett ehhez? 15 perc és egy jó adag nyitottság és elfogadás a többiek felé. Ez az, ami által Te magad sem félsz leírni azt a 10 dolgot, amiből 8 valószínűleg abszolút közhely vagy lehetetlen ötlet. Hiszen lehet, hogy valaki másnak pont ez ad majd inspirációt a valódi megoldás megtalálásához. Ez a nyitott és elfogadó légkör segíti elő, hogy a munkatársaim fel mernek szólalni akár az egész cég előtt is, kérdéseket tesznek fel, és mernek megjegyzéseket tenni, akkor is, ha nem feltétlenül az ő szakterületüket érinti a kérdés. És ezért volt az is, hogy én is szót kaptam, beszámolómat pedig érdeklődve hallgatták kollégáim már az első hetemet követő team meetingen is.

Egy hónapot töltöttem a cégnél. Ez idő alatt két új helyen is ültem, három új ember jött, kettő ment el, új csapatok jöttek létre, új szoftvereket kezdtünk el használni, számos új feature-t kapott a platform, átalakult a designercsapat, több cikk is megjelent a Preziről az amerikai sajtóban, egy új konferencia szervezése indult el, volt egy biztonsági riadó, lezajlott egy egész napos összvezetői meeting, volt sok szülinap és egy babaváró buli is. Ebből néhány nyilvánvalóan az új termékkel hozható összefüggésbe, nagyrészt viszont csak működik a cég: él, fejlődik és folytonosan változik.