Az öntudatos és vonzó alfanők sikertelen kapcsolatairól és életéről szóló előítéletekkel tele a padlás. „Biztos túl fenyegető”, „túl okos”, „túl önző, határozott”, „vissza kellene fognia magát” – hallani nemegyszer. Harmincévnyi pszichológusi praxist követően dr. Sonya Rhodes Az alfa-nő párra lel című könyvében összegezte az ezzel kapcsolatos tapasztalatait.
Az amerikai terapeuta szerint korunk „alfanőjének”, amennyiben tartós párkapcsolatban gondolkodik, érdemes megfontolnia, hogy ne klasszikus alfahímet válasszon maga mellé. Az alfanő szóösszetételt egyébként negatív felhangja ellenére tudatosan használja, mert szerinte fölösleges és kártékony óvatoskodunk a kifejezésekkel. A szerző szerint az erős, vezető típusú nők sokszor hozzájuk hasonló, versengő típusú, vezető férfiakban gondolkodnak. Pedig ők a legtöbb esetben nem illeszkednek a mindennapjaikhoz.
„Valahányszor erős akaratú, független nővel találkozom a munkám során, valójában mindegyik rugalmas, alkalmazkodó társra vágyik. Mint ahogy az alfanők sem mind követelőző hárpiák, úgy a bétaférfiak sem egytől egyig passzív, puhány alakok. Sőt. Hordozzák az alfatulajdonságok egy részét, de képesek a kompromisszumra. Nem érzik fenyegetve az egójukat egy domináns nő által” – állítja dr. Rhodes. Hogy a hétköznapok is alátámasztják-e az amerikai terapeuta tapasztalatait, arról három hazai – kifejezetten sikeres, ambiciózus, rátermett – nőt kérdeztünk meg.
Benes Anita divattervezőnő
Szerelem, humor és tisztelet
A Daalarna divatház megálmodója és tulajdonosa, Benes Anita divattervező határozott üzletasszony és háromgyermekes anya. Nem feltétlenül érzi magát alfanőnek, bár nem tagadja, „vannak olyan alfaszerepek, amelyek a munkájával együtt járnak”. Tizenhat embert irányít, komoly pénzügyi döntéseket hoz, a saját érdekében is gyakran keményen kell fellépnie. A férjével egészen fiatalon ismerkedtek meg – azt mondja, szerelem volt első látásra.
„Nyilván nem csak színtiszta boldogság az életünk, hiszen egy családban együtt élni, dolgozni, gyerekeket nevelni nem egyszerű, akkor sem, ha minden nagyon rózsaszín. Szerencsésen alakult az életem, mert először találtam meg a társam, majd megszülettek a gyerekeink, és közben indítottam el a karrierem. A férjem biztatott, hogy tehetséges vagyok, vágjak bele az önálló karrierbe. Ő az üzleti világból érkezett, akkoriban sales-marketing igazgatóként dolgozott. Afféle alfatípus a munka világában. Sokat segített az elején. Bár a mi szakmánk nagyon különbözik, fel tudunk nézni egymásra. Mindig is a háttérben volt, nem önmegvalósítani akart általam, az én karrierem az enyém volt. Ma már egyedül viszem a céget, de minden stratégiai döntést megbeszélünk.”
Anita úgy tapasztalja, egy irányító típusú nő általában nem fogad el olyan férfit, akire nem tud felnézni. Fontos ugyanakkor, hogy elismerjék, támogassák. „Ha ez hiányzik, az nehéz kapcsolat lesz. Véleményem szerint a legnagyobb hiba, amit az úgynevezett alfanők elkövethetnek, hogy befeszülnek, és otthon is mindenáron bizonyítani akarnak. Este nem kell már meccsezni a családban. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a munkában a nők is irányíthassanak, például a kormányban is nagy szükség lenne rájuk, hiszen gyakran sokkal empatikusabban oldanak meg helyzeteket.”
Anita a gyerekeivel – tizennyolc, tizenöt és tízévesek – is sokat beszélget arról, ki mellett és mikor érdemes megállapodni. Azt vallja, ha megtaláltuk azt, akit szeretünk, minél korábban. A kompromisszumokat úgysem lehet megúszni, de fiatalon könnyebb összecsiszolódni. Szerinte gyakran olyan valóságot próbálunk modellezni a hétköznapok során, ami egészen irreális: „Túlságosan is hatnak ránk közösségi oldalakon látott, nem létező, filteres boldogságok… Irreálisak az igényeink és az elvárásaink magunkkal szemben is. Sokféle menyasszonnyal találkozom a munkám során, és biztosan állíthatom, hogy a boldogság sem a külsőn, sem a szépségen, de még az okosságon sem múlik. Sokkal inkább azon, hogy képes vagy-e szeretni a társad úgy, ahogy van.”
Szerepcsere külföldön
Néha úgy hozza az élet, hogy a klasszikus felállás megváltozik, férj és feleség egy időre szerepet cserélnek. Hogy ezt akadálynak élik-e meg, vagy egymást segítve összekapaszkodnak, sok mindenen múlik. Gróh Kinga nyelvész és a férje huszonöt éve vannak együtt, sok mindent megéltek már. A többéves, multiknál betöltött PR-marketing állások és fiai születése után Kinga szinkrontolmácsnak tanult, és egy sikeres versenyvizsga után nem mondott nemet a számára felajánlott brüsszeli uniós tisztviselői pozicióra. Férjével és két fiával már öt éve kint élnek, a család megélhetése ma is jobbára az ő állásának köszönhető.
Gróh Kinga
„Csak mert így alakult az életünk, nem gondolnám magam alfanőnek, bár sokan az erős, tudatos nőt látják bennem. A párválasztás nálam biztos szerencse is volt, de a férjemnél rögtön tudtam, hogy ő az. Feri mindig is felelősségteljes volt, visszafogottabb nálam, a 2008-as válság azonban megrángatta az addigi sikeres magánvállalkozását. Amikor megkaptam a brüsszeli állást, támogató és lelkes volt. Igaz, közel négy évig nem keresett pénzt, de eleinte évekig napi szinten dolgozott az otthoni cégnek. Ez az egész építmény ma rá támaszkodik, mert én csak így tudok nyugodtan dolgozni.” Számukra hatalmas érték és luxus, állítja Kinga, hogy soha nem vigyázott a gyerekeikre bébiszitter, mert a férje otthon volt.
„Eredendően alkalmas rá, hogy támogató hátország legyen – és ezt el is fogadja. Egy alacsony önértékelésű férfit biztosan jobban megviselt volna egy ilyen időszak. Másfél éve amúgy sikerült félállásban elhelyezkednie egy fejvadászcégnél, de még mindig nagyon sokat segít otthon” – magyarázza.
A környezetükben is elhangzott célzásokról, a „másodhegedűs férj” szerepéről markáns véleménye van: „Miért lenne második sorban valaki, aki ugyanannyit vagy többet tesz egy párkapcsolatért, egy család működtetéséért, csak éppen az nem számszerűsíthető? Ha belegondolunk, hány meg hány nő teszi ugyanezt egy életen át… Holott azt normálisnak érezzük. Miért ütközünk meg annyira, ha ezek a szerepek egy családon belül körforgásban vannak?”
A jótékony futónő esete
„A futás kitartóvá nevel, folyamatos stabilitást ad, a szellemet és a szívet is erősíti. Nemcsak egy alfanőnek, hanem mindenkinek futnia kellene” – mondja meggyőzően Snow Andrea, a Team Heart – Csemete Alapítvány alapítója, aki az első magyar volt, aki jótékony célból futotta le a New York-i maratont. A 2009-ben létrehozott alapítvány azóta mozgalommá nőtte ki magát, és ezzel az újszerű adománygyűjtő modellel máig több mint 57 millió forintot sikerült több száz szociális otthonban élő és halmozottan sérült gyermekek javára fordítani.
Snow Andrea
Andrea egész életében bármihez fogott, mindent sikerre vitt. A férjének is kitartóan kellett küzdenie, hogy felfigyeljen rá, de végül révbe ért. „Amikor megismertem a férjem 1996-ban, elvált angol ember volt, aki szinte a nulláról kezdett felépíteni egy céget itthon. Ugyanabban az irodaépületben dolgoztunk, mindketten kellőképpen dominánsak voltunk. A munkánk szinte keresztezte egymást, az útjában álltam, de már akkor nagyon tetszettem neki. Mint riválisát, kezdetben le akart küzdeni az ingatlanpiacon, de rájött, hogy jobb, ha inkább elvesz feleségül.” Bora Borán kérte meg a kezét.
„Engem soha senki nem szeretett úgy, mint Robert. Vele nemcsak egy férjet kaptam, akire fel tudok nézni, és akit szeretek, hanem társat, apát és egy családot is. Hagy érvényesülni, elfogad úgy, ahogy vagyok, a kapcsolatunk nyílt és őszinte. Április 18-án Andrea-napon találkoztunk, azóta is minden fontos dolog ezen a napon történt velem: ezen a napon fogant a lányunk, és az otthonunkba is pont ezen a napon vitt át a küszöbön ölben a férjem engem és a kislányunkat. Szülés után végül nem mentem vissza dolgozni, mert a családom és a férjem az első. Szeretetben és szépen élünk, a fókusz is megváltozott. Nem harcolunk. Nekem fontos, hogy egy alfaférfiban, aki otthon tud bétaférfi lenni – főz, mos, segít, a gyerekért megy stb. –, legyen gyengédség, és mutassa ki az érzelmeit. És fut is. A 17 év korkülönbség ellenére egyre jobban visszafiatalodik hozzám. Ez jót tesz neki is, és inspiráló mások számára is.”
