Gyakran rácsodálkozom, hogy még a 21. század elején, a szüfrazsett mozgalmak után száz évvel sem beszéltünk eleget a nemi egyenlőségről ahhoz, hogy testet is öltsön. Addig nem, amíg több a férfi szuperhős a mozivásznakon, mint a nő, amíg több férfi ül a vezető pozícióval járó székben vagy teszi a kezét a szavazógombra a parlamentben, mint amennyi nő, vagy amíg még mindig kérdés az, hogy egy férfi többet keres-e, mint egy nő. Így is csak annyit mondhatunk, hogy már érezzük a változás szelét, és bármennyire meglepő, büszkék vagyunk a könyvkiadók női igazgatóira.
Fotó: Profimédia – Red Dot
A kiadók szuperhősnői
Magvető, Európa, Geopen, Central Médiacsoport – néhány azok közül a kiadók közül, ahol nők kerültek vezető pozícióba. Legtöbbjük hosszú évek óta végzi igazgatóként a munkáját. Ők mesélnek nekünk arról, hogy mit jelent ez pozíció számukra, és hogyan látják nőtársaik lehetőségeit.
Húsz éve annak, hogy Babucs Éva megalapította a Geopent, azóta dolgozik a kiadó igazgatójaként. Közgazdászként és újságíróként végzett, ezért a könyvek világa mindig közel állt hozzá, és amikor a rendszerváltás után lehetőséget kapott egy cég megalapítására, élt vele. “A munkám mindig nagyon sok örömet és izgalmat jelentett számomra, nehezen tudnám elképzelni az életem nélküle” – meséli. Szerinte akkoriban sokkal könnyebb volt belevágni egy ilyen vállalkozásba, ma már keményebb a verseny a szakmában.
Kuczogi Szilvia is korán belekóstolt a vezetői feladatokba. Húsz évvel ezelőtt jelen volt a magyarországi JOY elindításánál, ő lett a lap főszerkesztője, de ekkor nem csak a munka frontján, leendő anyaként is helyt kellett állnia. “Az első szám megjelenése előtti hetekben a kollégáim egy felfújt gumimatracot tettek az asztal alá, hogy szükség esetén lefekhessek, mert terhes voltam a kisfiammal” – mondja. Mindemellett az is fontos volt számára, hogy az iskolát éppen elkezdő kislánya semmilyen hátrányát ne érezze az új pozíciónak. Sokat segített, hogy férjével együtt tudtak működni a családi fronton. “Mindig az viszi a családi műszakot, aki előbb végez.” Később a TV2-nél marketingigazgatóként, majd a Népszabadságnál projektigazgatóként dolgozott. Ennyi tapasztalattal a háta mögött egy éve került az Európa Kiadó igazgatói állásába.
Szemere Gabriellát 2003-ban vették fel az azóta Centál Médiacsoporttá alakult Sanoma Kiadóhoz, hogy alakítsa ki a könyvkiadási üzletágat. Akkoriban még három könyvvel kezdték a munkát. Gabriellának már volt tapasztalata a szakmában, előtte is dolgozott kiadó igazgatóként, ekkor még ólomszedéssel készítették a könyveket. Hosszú évekig aztán más pályán próbálta ki magát – szintén vezető pozícióban -, és amikor visszakerült a könyvszakmába lényegében mindent újra kellett tanulnia, hiszen közben megtörtént a digitalizáció. “Lassan építettem ezt a kiadót” – meséli. “Először egyedül csináltam, aztán ketten lettünk, és aztán egyre többen. Nagyon fiatalon lettem vezető, bele kellett tanulnom, de sok segítséget is kaptam hozzá. Nyilván ehhez a munkakörhöz kell empátia és tisztelet is azok iránt, akikkel együtt dolgozol. Úgy érzem, nekem sikerült itt egy olyan csapatot építenem, akik szívesen jönnek be minden reggel.”
Szemere Gabriella, a Centrál Médiacsoport kiadójának igazgatója
Vezetőként Dávid Anna dolgozik a legrövidebb ideje. 2001 és 2007 között már szerkesztett a Magvető Kiadónak, igazgatói pozícióba 2016-ban került. Szerinte a Líra kiadói csoportban sok a női vezető, ezért náluk nőként igazgatónak lenni teljesen természetes.
Milyen az a nőerő?
A női cégvezetők aránya 34,2 százalék a Bisnode legutóbbi, 2017-es felmérései alapján, ami az előző éves eredményeknél mindössze két tized százalékkal több. Ezeknek a szomorú eredményeknek a fényében a könyvkiadás egy kivételezett terület, ahol a nők kezdik meghódítani az igazgatói posztokat, de vajon miben áll a sikerük?
“A kiadói világ vezetői túlnyomó részt férfiak. És talán pont ezért szívesen fogadják a női partnereket. Szeretik az érzékenységünket, hogy képesek vagyunk beleszeretni történetekbe” – mondja Babucs Éva. Hozzáteszi “Magyarországon persze, mint minden más területen a nőknek talán még többet kell bizonyítani az elismerésért mint nyugatabbra”. Szerinte ebben a szakmában fontos, hogy egy vezető rugalmas és kreatív legyen, mindemellett döntsön gyorsan, mégis megfontoltan, mert “sokszor nagyon rövid idő áll egy könyvkiadó rendelkezésére, hogy elcsípjen egy-egy siker-gyanús könyvet”.
Babucs Éva, a Geopen Kiadó vezetője
Szemere Gabriella úgy gondolja, nagyon fontos, hogy az ember milyen légkörben dolgozik, és ezért sokat tehet egy igazgató. “Itt nagyon jó hangulat van. A kollégáimat rendszeresen megkeresik más részlegekből, hogy szeretnének itt dolgozni, mert látják, hogy itt nálunk milyen jó. Ez egyfelől azon is múlik, hogy jól válogattam meg a munkatársaimat, másfelől meg ez tényleg egy érdekes és kreatív munka, és mindenkinek megadom a szabadságát, mert azért vannak itt, hogy a kreativitásukat kamatoztassák. Én nem vagyok egy olyan vezető, aki rányomja az akaratát másokra.” Persze azt is tudja, hogy nem lehet mindig mindenkinek jó napja. “Az embernek vannak problémái és lehetnek átmenetileg rosszkedvűek, mert midnenféle történik, de az itt egy alap, hogy reggel jókedvűen jövünk be, hogy ma is csinálunk valamit.” Gabriella jól tudja ezt, hiszen a munkája áldozatokkal is jár. “Amikor a gyerekeim kicsik voltak, akkor is az volt a divat, hogy négykor elhozták őket az óvodából, nyilván én ezt soha nem tudtam megtenni, úgyhogy mindig az anyukám vagy a férjem ment értük. Egy időben sokat utaztam, akkor is a férjem vállalta, hogy napokig egyedül van a gyerekekkel.” Hisz abban, hogy egy család menedzselésében fontos a csapatmunka.
Boldogság, ha a nő vezet?
Nőként nem csak arról szeretünk hallani, hogy nőtársaink vezető pozícióba kerülnek, hanem arról is, hogy emiatt nem érik őket előítéletek. Szemere Gabriella szerint a könyvkiadás olyan szakma, ahol alapvetően sok nő dolgozik, ezért soha nem érezte, hogy itt előítéletek érték volna. Azonban férfiak között igazgatóként dolgozni teljesen más. Gabriella pályája elején egy termelő üzemet irányított. “Nehéz volt megmondani egy száz kilós hentesnek, hogy a norma eddig ennyi volt, de mostantól ennyi lesz. Volt olyan, hogy kiszúrták a gumit a kocsimon” – mondja. Ezt mégsem egyedül női mivoltának tudja be. “Harminc-harminckét éves voltam, és ezt nehezen nyelték le.”
Babucs Éva sem érzi, hogy érték volna előtíéletek a neme miatt a Geopennél, ha mégis, inkább azzal magyarázta, hogy ő hibázott. Kuczogi Szilvia szerint – bár ő maga sosem tapasztalta – élnek az előítéletek. “Eljutott hozzám mindaz, amit másokról, más vezető pozícióban dolgozó nőkről mondanak” – mondja. “A női vezetők és a nőkollégák egyet nem értő gesztusait nem szokás szakmai szempontok alapján mérlegelni, hiszen elég a »hisztis« jelzővel illetni, és a probléma máris elintézettnek tekinthető. A nemi élet hiányát sem hallottam még munkahelyen soha férfifőnökkel kapcsolatban fennhangon vélelmezni.”
Dávid Anna szerint hazánkban nem csak az előítéletek jelenléte, hanem a vezető pozícióban dolgozó nők száma is problematikus. “Magyarországon Európa számos más országához és az Egyesült Államokhoz hasonlóan a kiadói szakmában dolgozók többsége nő. Itthon a közismert vezető szakemberek többsége férfi. Fizetések terén a férfiak többet is keresnek. Ez az egész világon lassan változik, és az azonos pozíciókban dolgozó nők juttatásai kezdik elérni a férfiak juttatásait.”
Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója, fotó: Szilágyi Lenke
Babucs Éva nőtársai erejében bízik. “Női kiadó társaim céltudatos, határozott nők, nem kell őket félteni. A lányom is szakmabeli, de ő már egy újabb generációt képvisel.”
“Szerencsére generáció- és szemléletváltás zajlik, de nem csak a kiadói világban” – magyarázza Kuczogi Szilvia, de most még sokszor ő is úgy érzi, mintha a nők megítélésénél évszázadokkal ezelőtti állapotok uralkodnának. “Adtak le rólam úgy sajtóanyagot, hogy annak a fontos üzenete az volt, hogy »elsőként áll nő televíziós csatorna élén« és »az első női főszerkesztő-helyettes az 50 éves napilapnál«. Mintha a huszadik század elején élnénk, amikor újsághír volt az első női diploma vagy a nők szavazati joga. Egyszerre vicces és elborzasztó, hiszen nem vagyok 150 éves, ezek már a 21. században estek meg velem. Egyszer megbántottam valakit, mert amikor elmondta, hogy azért akar kinevezni, mert nagyon jó fogadtatása lenne, ha egy nő kerülne egy bizonyos székbe annyi férfi után, akkor felálltam és otthagytam, hiszen az nem lehet, hogy a nemi szervünk alapján kapjunk meg, vagy ne kapjunk meg állást, ha csak nem konkrétan abból élünk. De én nagyon bizakodó vagyok, a fiam generációja számára ezek már nem létező kérdések, a mostani tizenévesek nem tudnak mit kezdeni a férfi-nő felosztású gondolkodással, még a munkaerőpiacon sem.”
“Arra a kérdésre, hogy milyen érzés könyvkiadót vezetni, ez a kép a válasz. Ilyen. Balról Csepelyi Adrienn, az elsőkötetes szerző semmihez sem fogható örömével, kezében a nyomdából éppen akkor megérkezett regénye. Középen a büszke – a szerzővel együtt örülő és szorongó – kiadó, aki tudja, hogy a könyv jó, és a szerző megállja majd a helyét a nyilvános szerepléseken is. Jobbra Kelen Károly szerkesztő, aki talán mindennél jobban azt szereti, ha bábáskodhat egy jó szöveg megszületésénél. A kép az Európa Könyvkiadóban készült egy hétköznap kora délután” – mondja Kuczogi Szilvia, az Európa Kiadó igazgatója.
