A Bécs–Budapest vasútvonalon rendszeresen közlekedők gyakran láthatnak egy kiskosztümbe öltözött csinos nőt, aki a laptopján elmélyülten tanulmányokat gépel, előadásokat ír. Dr. Perintfalvi Ritáról nem sokan tudnák megtippelni, hogy katolikus teológus. Az pedig még kevesebbeknek jutna eszébe, hogy ő egy német nyelvterületen (el)ismert progresszív feminista valláskutató, aki valószínűleg épp előadást megy tartani valamelyik nagy múltú egyetemre, nemzetközi konferenciára.
Mindaz, amiért a határon túl elismerik, itthon még sokszor szélsőséges érzelmeket vált ki. Egy-egy hazai előadása vagy interjúja után fenyegető levelek tucatjait kapja. De mégis miről beszélhet ez a mélyen hívő, decens és mégis nagyon közvetlen nő, ami ilyen rettentő indulatokat kelt?
Bár az utóbbi időben leginkább a nők egyenjogúságáért, az LMBTQ emberek elfogadásáért emeli fel a szavát a jézusi tanítás etikai értékeire hivatkozva, Rita alapvetően a kirekesztés mindenféle formája ellen gyűjt és szólaltat meg érveket. A teológusnő egyesek szemében 21. századi eretnek, mások szerint viszont a legősibb és mégis legkorszerűbb kereszténység tudós képviselője.
Hogy lett az átlagos szombathelyi lányból ilyen megosztó figura? Rengeteg tanulás, mély hit és – ahogy ő szokta nevezni – a megérintettség, azaz a találkozások vezették az útján a katedrára és a kirekesztettek oldalára. Hite és tudásvágya a Szombathelyi majd a Szegedi Hittudományi Főiskola teológia szakára hajtotta, de idehaza pár év után véget is értek a lehetőségei. Egy olyan egyetemen szerezhetett volna magasabb fokozatot, ahol a női doktoranduszokat akkoriban nem szívesen látták. Ezért aztán Bécsben folytatta a tanulmányait, ahol egészen mostanáig oktatott is.
Három éve ismerhette meg a nevét a nagyobb hazai nyilvánosság, a menekültválság idején írt posztját ezrek osztották meg: 2015 legmozgalmasabb napjaiban a Keleti pályaudvaron igyekezett a Bécsbe induló vonatához. A szerelvényt menekültek százai vették körül, lehetetlennek tűnt megközelíteni, mégis egy szavára szétnyílt a tömeg, és gond nélkül felszállhatott a vonatra.
Ugyanebben az évben látogatott ki először – nem kis felháborodást keltve – a Budapest Pride-ra. Azóta, hogy közvetlenül megtapasztalta az LMBTQ emberek magányát, vágyát a hitük megélésére, ha csak teheti, szót emel a szexuális kisebbségeket érintő kirekesztés és gyűlölet ellen. Az LMBTQ közösség tagjai nem véletlenül hívják a háta mögött Szent Ritának, a tudós nő meggyőződéssel beszél elfogadásuk fontosságáról mind az egyházakon belül, mind pedig társadalmi szinten, és ugyanilyen hévvel kampányol a Biblia női kulcsfigurái mellett, akiknek jelentőségéről a férfiközpontú katolikus vallás gyakran megfeledkezik.
És hogy kinek önti ki a lelkét hívő katolikusként? „Nincs választott papom, befelé élem meg a hitem, az úgynevezett kontemplatív hagyományt követem, ennek révén az igazságot befelé fordulva tudod megtalálni, nem manipulálhatnak külső erők” – mondja Rita, akinek az elmúlt évtizedekben a hite sosem, de az egyháza felé érzett elköteleződése néha gyöngült. „Voltak mély hullámok, nem a hitben, hanem az egyházról való gondolkodásomban. Ha az egyházad nem azt tanítja, nem azt az üzenetet közvetíti, amit te az evangéliumokban felfedeztél vagy hitelesnek gondolsz, az identitásválságot okoz” – vallja be Rita, aki a megfutamodás helyett végül a küzdelem folytatását választotta.
Szerző: Kertész Anna
Fotó: Dombóvári Judit
Illusztráció: Csordás Levente
