Karl Lagerfeld: rasszista nőgyülölőből szent?

2019. február 22.
A halál gyakran megnemesíti áldozatait, de tényleg csak a jóra szabad emlékezni, ha olyasvalakiről van szó, aki egyszerre volt zseniális elme és szörnyű ember? Karl Lagerfeld gyászolása kapcsán is egyre többen hívják fel a figyelmet a divatikon sötét oldalára.

„A Chanel kreatív igazgatója, Karl Lagerfeld 85 évesen, kedden elhunyt Párizsban. Lagerfeldet ‘a divat királyaként’ ismerték, olyan ikonikus dizájner volt, aki az egész szakmán otthagyta a kézjegyét, mellesleg iszlámofób, rasszista, nőgyülölő és testgyalázó is volt, akinek hitrendszerét és politikai álláspontját most milliók hagyták figyelmen kívül pusztán szakmai hatása miatt” – így kezdi nagy port kavart cikkét Lara Witt a We are Your Voice magazin oldalán.

A már címében is merészen kiálló „anti-részvétnyilvánítás” arra emlékeztet, hogy Lagerfeld – bár szakmailag kétségkívül sikeres volt – büszkén vállalta a divatipar kapuőrének szerepét, hogy továbbra is fenntartsa a vékony, fehér nőkre szűkült szépségideál problémás keretrendszerét. Maga a divattervező sem titkolta nézeteit: 2017-ben határozottan kijelentette, hogy a szír és muszlim migránsoknak nincs helye Európában egy egyszerre iszlámofób és antiszemita megjegyzéssel. „Az ember nem ölhet meg több millió zsidót csak azért, hogy a legrosszabb ellenségük kerüljön a helyükre – még akkor sem, ha évszázadok választják el a két eseményt” – mondta. 2009-ben, a német Focus magazinnak adott interjújában azokat az olvasókat gúnyolta, akik „igazi nőket” szeretnének látni a magazinokban. „Ott vannak a dagadt anyukák chipsszel a kezükben a tévé előtt és azt hajtogatják, hogy a vékony modellek a csúnyák.” Lagerfeld egyébként maga is drasztikus diéta árán érte el az általa dicsőített vékony alakot: egy év alatt több, mint 40 kilótól szabadult meg, 2002-ben pedig még könyvet is írt a fogyasztó módszeréről.

Nemrégiben a #MeToo mozgalmat annyival kommentálta, hogy „elege van” belőle és gúnyosan hozzátette, hogy különben sincsenek tanúk a 20 évvel ezelőtt történt állítólagos esetek bizonyításához. De a személyeskedés sem állt tőle távol: Pippa Middletont arra biztatta, hogy a jövőben inkább „csak a hátát mutogassa”, Heidi Klumról pedig kijelentette, hogy kövér és hogy „túl idiótán vigyorog”. Witt szerint noha ezekről mind tudott a világsajtó, a divatikon óriási alakjának árnyékában a szexizmus, a rasszizmus és a testgyalázás „csípős véleményekké” vagy „felforgató megjegyzésekké” szelídültek.

A vitát kirobbantó cikket azóta már több híresség is megosztotta. Jameela Jamil színésznő teljes egyetértéssel osztotta meg Witt írását, amire később Cara Delevingne is reagált, megjegyezve, hogy szerinte most inkább a szép emlékekre koncentrálva kellene gyászolni Lagerfeldet, ahelyett, hogy felhánytorgatnánk a hibáit. Jamil azonban erre is visszavágott: udvariasan megírta, hogy a következetesen hangoztatott rasszizmus, szexizmus és testgyalázás nem „emberi tévedésnek” számít, hanem azt bizonyítja, hogy a Chanel feje „rossz ember” volt. A parázs vita azóta futótűzként terjed tovább, ami világosan kirajzolja Lagerfeld ellentmondásos alakját. A kezdeti megrendülés után egyre többen állnak ki amellett, hogy a halál ténye önmagában kevés ahhoz, hogy tisztára mossa valaki nevét, ha életében jóvátehetetlen hibákat követett el – ráadásul épp egy olyan pozícióból, ahonnan nagyon is nagy hatással volt a világra a véleménye.