„16 éves voltam, amikor először leszólított egy modellügynök. Amikor bementem a meghallgatásra, azt mondták, tök jó a magasságom, gyönyörű az arcom, de azért itt van mit lefaragni. Azzal köszöntek el tőlem, hogy próbáljak meg egy hónap alatt(!) 15 kilót ledobni, és figyeljem meg, rögtön mehetek is modellkedni a világ bármely pontjára. Anyukám persze támogatott, de nem örült ennek az akciómnak. Mint mindig, akkor is csak azt mondta: ‘Nem baj, Lili, te ilyen vastag csontú vagy!’ – Mondanom sem kell, nem sikerült a diéta.
Rá pár évre, amikor divatosak lettek a plus size modellek, ismét elmentem egy válogatásra. Egy angol hölgy tartotta a castingot és ennyit mondott nekem: “Eat more chocholate, darling!” Ekkor az éreztem, hogy ha se ide, se oda nem vagyok jó, akkor inkább kimaradok. Aztán anya lettem, és megpróbálkoztam a gyerekes fotózásokkal is. Volt egy cég, akinek az egész profilja a természetességre épült, ennek ellenére egyszer felére retusálták a karomat… Ennyit a valódi anyákról a reklámiparban.
Nő vagyok. Persze, mint mindenkit, néha engem is zavar a testem. 22 évesen lettem anya és arra kifejezetten büszke vagyok, hogy meglátszanak rajtam az anyaság jelei. A terhesség volt az a pont az életemben, amikor teljesen átformálódótt az énképem. Abban az időszakban annyian és annyi féle pózban vizsgáltak meg, hogy teljesen ki kellett lépnem a komfortzónámból. Teljesen más minőségben volt jelen a testem. Milán, a fiam már három éves, és egy nap milliószor is elmondja, hogy gyönyörű vagyok. A születése óta sokkal jobban tudom értékelni azt a testet, amim van: azóta a testem nemcsak ‘dekoratív elem’, hanem bizony életre szóló funkciója is van.”
Modell: Lili
Ruha: Kardigán – Mango, fehérnemű szett – Triumph
Smink és haj: Páll Adrienn és – New School of Make-up
Stylist: Molnár Anikó
Fotó: Bodnár Zsófi
Szöveg: Bobák Szilvia
Mi a Perfect Imperfection?
Egy testpozitív kampány, mely azt hirdeti, hogy minden nő teste megérdemli az a figyelmet, amiben a szupermodellek részesülnek. Kövess minket az Instagramon!
