Általános iskolában nagyon sokat cikiztek a többiek. Azt hiszem, pont abban a korban voltak az osztálytársaim, amikor még nem tudták értelmezni azt, ha valaki kicsit is kitűnik közülük. Láttam a kortásaimon, hogy ők nem is tudták, pontosan miért néznek rám furcsán. Volt, hogy azt mondták, leprás vagyok, volt, hogy spray-t formáztak a kezükkel és lefújták, amihez csak hozzáértem.
Ekkor még volt, hogy arra gondoltam, bárcsak ne lennék szeplős. Létezik kifejezetten olyan, hogy szeplőkrém, ami fakítja a szeplőket – sosem próbáltam ki ilyet, csak eljátszottam a gondolattal, milyen lehet bekenni magamat vele és nem-szeplősként a háttérbe vonulni.
Ez az időszak nagyon megterhelő volt számomra, de otthon mindig egy olyan támogató és összetartó családi légkör várt, ami el tudta feledtetni velem a kortársaim élcelődését. Tőlük mindig csak pozitívumokat kaptam a szeplőim miatt. Olyan szellemiségben neveltek otthon, hogy megtanuljam, nem számít az olyan emberek véleménye, akik nem is ismernek. A nagymamám pedig mindig azt mondta, hogy a szeplősök azért szeplősök, mert nekik nagyon puha és jó minőségű a bőrük – ezt a mondását egy életre magammal fogom vinni.
Szépen lassan, középiskolás koromtól már egyre többen álltak pozitívan a szeplőimhez, ami megerősítette az önbizalmamat. Az eddigi párjaim és a férjem is megőrül a szeplőimért, a visszajelzéseik sokat segítettek az elfogadásban. Bár igazából engem sosem a szeplő zavart, hanem a támadás, amit kaptam miatta. Sokszor szoktam mondani, hogy bármilyen hihetetlen is ez másoknak, én ha felkelek reggel és belenézek a tükörbe, nem tűnik fel magamnak, hogy szeplős vagyok! Ez nekem a világ legtermészetesebb dolga.
Na jó, annyiban számítanak a szeplők, hogy nagyon figyelnem kell a fényvédelemre és a bőrgyógyászati kontrollokra is rendszeresen kell járnom, – mert sok anyajegyem is van a szeplő mellett – de egyébként a mindennapokban mindent ugyanúgy csinálhatok mint az, akinek nincsenek szeplői. Mértékkel napozhatok és szoláriumozhatok is!
A szeplőimtől azt tanultam, hogy sokkal kisebb mértékben érdekeljen mások rólam alkotott véleménye. Ha bármi negatív visszajelzés érkezik a külsőmre, akkor azt abban a másodpercben képes vagyok elengedni. De például arra még a mai napig érzékeny vagyok, amikor a kisgyerekek nyilvánosan rácsodálkoznak a szeplőimre. Pár évvel ezelőtt egy kisfiú állt az anyukájával mellettem és megkérdezte tőlem, hogy ez egy milyen betegség, ami nekem van és nem kaphatja-e el azzal, hogy itt áll mellettem. Tudom, hogy nem rosszindulatból kérdezte, de valahogy visszajött minden gyerekkori érzésem abban a pillanatban és majdnem elsírtam magam, olyan rosszul érintett ez az ártatlan eset. Ebből éreztem, hogy mégiscsak szenvedhettem egy kisebb fajta, ma már alig érzékelhető sérülést iskolás koromban.
Ami még ma is egy nehéz ügy, amikor valakivel találkozom és pontosan tudom, hogy nem rám figyel, hanem a szeplőimet vizslatja. Azt is le tudom már szűrni, hogy úgy vizslatnak-e, hogy szimpatikusak a szeplőim az illetőnek vagy nem. De ez minden. Aki szereti a szeplőimet, az nagyon szereti őket és csak rájuk fókuszálok.
Egyébként a kisöcsémnek is vannak szeplői a családban. Neki nagyon barna a bőre és fekete szeplők vannak rajta. A bőrszínéből adódóan kevésbé ütközik ki a szeplőssége és a személyisége is olyan, hogy kevésbé veszi fel mások véleményét. Nekem és neki is úgy van, hogy minél idősebb, annál több szeplője van. Néha rácsodálkozok, mennyire sok van már neki és összepuszilgatom a szeplőit.
Modell: Kovács Zsófi
Ruha: farmernadrág: TALLY WEIJL, fehér ing: AERON, krémszínű ruha: AERONHaj: Lencsés Dóra – New School of Make-up
Smink: Páll Adrienn – New School of Make-up
Stylist: Oláh Alexandra
Fotó: Bodnár Zsófi
Szöveg: Bobák Szilvia
Mi a Perfect Imperfection?
Egy testpozitív kampány, mely azt hirdeti, hogy minden nő teste megérdemli az a figyelmet, amiben a szupermodellek részesülnek. Kövess minket az Instagramon!
