Hétköznapi Hősök: Rébi Marianna, a TASZ önkéntese

2019. november 28. |

Sokáig rászorulóknak gyűjtött adományokat a munkája mellett, kollégáit is segítésre ösztönözve szegénységre való érzékenységével. A TASZ-nál több mint három éve önkénteskedik, ahol a kiszolgáltatottak segítése olyan mélyen megérintette, hogy 60 évesen a Károli jogi karára is beiratkozott, hogy még hatékonyabban - több jogi tudással felruházva – segíthessen a jogtalanságok felszámolásában.

Milyen út vezetett a TASZ-ig?

Még egy nemzetközi futárszolgálat magyarországi vezetőjeként dolgoztam főállásban, mikor önkénteskedni kezdtem. Ez egy olyan családi vállalkozás volt, ahol a cég vezetése fontosnak tartotta a segítést és adakozást. A németországi irodánk – ahova mi is tartoztunk – egy „Mobil für Kindern” nevű akcióhoz akart csatlakoztatni bennünket. Mikor a nagy felsőzsolcai árvíz károsultjainak a CAPÉ (Civilek a Palotanegyedért Egyesület) tagjaként mindenfélét gyűjtöttünk, nagyon megfogott, amikor két kislány betipegett a piaristák épületébe egy óriás Posta Bankos macival és megkérdezték, hogy „Tessék mondani, ennek fognak örülni?” Sajnos az összegyűjtött ruhákat leltározták, ezért azok a rászorulókhoz csak később jutottak el és mivel sok károsult volt, nem lehetett mindenki elégedett. Mindenesetre ez meggyőzött arról, hogy csak közvetlenül fogok támogatni rászorultakat. A német cégünk gyermekotthonban élő gyerekeket támogatott és ezt várták tőlünk is. Akkoriban a budapesti gyermekotthonoknak volt már egy-egy nagy támogatója, úgyhogy vidéken folytattam tovább a keresést. Így találtam rá a baktalórántházi gyermekvédelmi központra, amihez emlékeim szerint 16 lakásotthon tartozott és amit ott láttam, az meghatározta az életemet.

Akkor, amikor ezer forint jut havonta egy gyereknek a ruházatára, tizenkét-ezer forint egy évben, akkor bármit vihettünk, mert mindenre szükség volt.

Elkezdtem gondolkodni, hogy honnan szedjek én ennyi ruhát, háztartási felszerelést, játékot vagy bármit. Elmentem a munkahelyem évzáró rendezvényére Németországba, tudtam, hogy mely kolléganők kisgyerekesek, abban bíztam, hogy biztosan akad felesleges gyerekruhájuk is. Mivel futárszolgálat voltunk, semmibe nem telt hálózaton belül elküldeni a felajánlott ruhákat, játékokat. Másnap a főnököm reggel azzal kezdte az értekezletet, hogy beszéljek a magyarországi adományozásról és úgy gondolta, hogy ha mindenki hazamegy és kinyitja a szekrényét, akkor fog benne találni olyat, ami neki már nem kell. Így hát karácsony előtt két héttel tizenkét raklapnyi gyerekjátékot, biciklit, Dániából még címkés ruhákat is kaptunk, ami egyszerre túl sok volt a baktalórántházi gyerekeknek. Az adomány másik részét a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványnak szántuk. A gyűjtést a következő években is tovább szerveztük, az összegyűlt adományok egyik felét Baktalórántházára vittük, másik felét Berettyóújfaluba. A TASZ-szal csak akkor kerültem kapcsolatba, amikor a Szociális Csomagküldő Alapítványnak (SZOCSOMA) segítettem. Az ő feladatuk, hogy a cigánytelepeken felmérik, hogy hol, mire van szükség és a jobb anyagi körülmények között lévőket igyekeznek rávenni arra, hogy direktbe próbálják meg a családot támogatni. Mivel itt nagyon sok jogi probléma is felmerült, főleg a gyerekkiemeléseknél, a TASZ-szal vették fel a kapcsolatot és a TASZ-osok próbáltak segíteni a jogtalanságok felszámolásában. A SZOCSOMÁnak sokáig tagja voltam. Amikor elmész egy nyomortelepre, és látod, hogy értelmes, gyönyörű gyerekek otthonában nincs víz, órákat állnak sorba a csökkentett vízmennyiségű kutaknál, nincs fűtés, és te semmit nem tehetsz, engem nagyon megviselt. Mindenki csak azzal foglalkozik, amit lát és feladatának érez és kész. Amikor eljöttem a munkahelyemről, pont akkor kerestek a TASZ-osok önkénteseket, így kerültem ide. Egy kicsit furcsa volt, mert mindenki fiatal, én 60 éves vagyok, de ez nem okozott és most sem okoz problémát.

Mióta önkénteskedsz itt?

Szerződéses önkéntesként már 3 és fél éve. Először csak kisebb feladatokat végeztem, például sajtófigyeléseket. Az hozott egy fordulatot az életemben, amikor irodavezető-helyettest kerestek. Az íróasztalom az iroda közepén áll, az összes helyiségből hallani a beszélgetéseket, és annyira megfogott ez a tevékenység, hogy meg se álltam odáig, hogy beiratkozzam a Károlin a jogi karra. A hat évesre először nem mertem, mert nem tudtam, hogy hogy bírom. Jövőre fogok záróvizsgázni jogi asszisztensként és mivel ezt elfogadják az egyetemre, szeretnék továbbmenni. Nagyon jó érzés a munkámban, hogy tudok segíteni. A TASZ-nál vannak jogsegély napok, olyankor én veszem fel a telefont, és számomra is megdöbbentő az emberek jogi tudatlansága, hogy milyen ügyekkel kapcsolatban keresnek fel bennünket.

Mi a legjellemzőbb témakör, amiben hozzátok fordulnak segítségért?

Mindenben. Olyan dolgokban, amelyekben úgy gondolom, az önkormányzat lenne az illetékes.

Tudsz mondani példát?

Például valakinek járna valamilyen kártérítés az önkormányzattól és azért hívnak fel bennünket, hogy mi segítsünk ezt neki elintézni. Elmondjuk, hogy ez nem kártérítés, hanem az önkormányzattól járó visszatérítés, aminek tényleg az a módja, hogy bemegy és ott személyesen elintézi. De olyan is volt, hogy azért hívott fel valaki, hogy szeretné az unokáját látni és a menye nem engedi és abban segítsünk neki, hogy erre lehetőséget kapjon. Ilyen esetben nem kell a TASZ, mert ott a gyámhatóság tud intézkedni, csak akkor kell, hogy ha ez elfajul. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy amikor megjelent az új adatvédelmi törvény, a GDPR, akkor körülbelül hat polgármester hívott fel, hogy tudunk-e nekik segíteni, mert ők aláírást gyűjtenek különböző ügyekben, pedig az önkormányzatnál van jegyző, mégsem őket kérdezik. Egy másik megdöbbentő esetem az az önkéntes tűzoltók esete a Pilisben, akik szerettek volna egy önkéntes tűzoltó egyesületet alapítani. Ők már leszerelt tűzoltók és már vagy ötödszörre dobták vissza a kérelmüket, pedig ügyvéd képviselte az ügyüket. Ők ott vannak a településen és ha baj van, 10 perc alatt ki tudnak állni, míg ha valaki betelefonál a 112-re és ők Szentendréről küldik ki a tűzoltókat, az minimum fél óra. És volt egy olyan eset is, ami nagyon megrázott, még jelenleg is per alatt van. Egy tudtommal autizmussal élő férfi rokonaihoz írt leveleit kellett begépelnünk, akit az édesanyja halála után a hivatásos gondnoka berakott egy intézetbe. Ez a férfi szenved az intézetben, mert úgy gondolja, hogy nem neki való az a hely, segítséggel önálló életet tudna élni. Ráadásul az unokatestvére és családja vállalnák is őt és odaköltözhetne hozzájuk. Az tetszene neki, jár is hozzájuk, de a gyámhatóság ezt ellenzi. Emiatt nem szeretik kiengedni az intézetből, ahol nagyon szűkösek a döntési lehetőségei. Például nem határozhatja meg, hogy milyen színű nadrágot vegyen fel, nem fürödhet egyedül. Rengeteg olyan dolog van, ami azt az embert, aki megszokta, hogy egyedül fürdik, sérti. Feldúl, hogy hogy lehetnek olyan törvények, hogy egy embert be lehessen zárni és minden jogától megfosztani. Akkor bármikor bárkivel meg lehet tenni.

A TASZ-nál mik a feladataid?

Irodát vezetek, vagy segítek bármiben, amiben kell: levelet írok, megyek, ha hívnak. Aláírást gyűjtöttem Pécsen az átlátható egészségügyért, illetve az új, a „Szabad napot minden családnak!”  elnevezésű kampányunkhoz is, a személyi segítők ügyében. Végeztem sajtófigyelést, amikor a dél-dunántúli sajtóból a TASZ témái kapcsán fontos híreket gyűjtöttem ki (egészségügy, diszkrimináció, oktatás, szólásszabadság, gyülekezési jog), de volt, hogy a vegyes politikai hírekhez tett törvényellenesen uszító kommenteket kellett összegyűjtenem.

Ki az, akitől a legtöbbet tanultál?

Nagyon sokat tanultam dr. Boros Ilonától, aki az Egyenlőségprojekt munkatársa.

Nagyon örültem, hogy az autista férfi leveleinek letisztázásában én is részt vehettem.

Ez is felnyitotta a szememet arra, hogy mennyire kiszolgáltatott tud lenni az ember abban a pillanatban, amikor valami olyan történik, amire nem vár. Azóta külön figyelem ezeket az eseteket, arra inspirálnak, hogy valamit tenni kell ellenük. Ahhoz, hogy tudjak tenni valamit ellenük, több jogi tudásra van szükségem.

Milyen eszközökkel tudtok segíteni?

Például, amikor valakinek lakhatási problémája van, akkor az egyik lakhatási jogért küzdő egyesülethez küldjük őket, az Utcajogászhoz, mert ők ebben profik. Amikor valakinek azt mondom, hogy „be tetszik írni a Google keresőbe ezt a szót” és azt mondja, hogy „Ne haragudjon, én már elmúltam 60 éves, öreg vagyok”, akkor mindig meglepődöm rajta, hogy vannak olyan emberek, akik a 65 éves nyugdíjkorhatár előtt már öregnek érzik magukat. De miért érzi magát öregnek 60 évesen? Szeretek bejárni a TASZ-hoz, energikus fiatalokkal dolgozom, ötleteik vannak, tehát próbálnak segíteni. Az Egyenlőségprojekt többek között a fogyatékossággal élők és hátrányos helyzetű, köztük roma emberek jogvédelmére fókuszál. A projekt kiemelten foglalkozik a jogellenes gyerek-kiemelési ügyekkel, amikor szegénységi okok miatt akarnak kiemelni a családi környezetből gyerekeket. Nagyon sokat tanulok Ilonáéktól, hogy fontos mindig minden papírt elkérni, átnézni és azokra rögtön reagálni. Ezt az egyetemen is tanultam, hogy sajnos olyan az eljárásjogunk, hogy ha valaki nincs a topon, akkor egész egyszerűen mindenét elveszítheti. Hogyan lehet az, hogy valaki ráteszi a kezét a lakásodra és bankszámládra, úgy, hogy te nem tartozol senkinek? Elég egy ajánlott levél figyelmen kívül hagyása, egy hosszabb szabadság, és mire hazajössz, se bankszámlád, se lakásod. Utána lehet pereskedni, de hosszú évekbe telik, mire visszakapod. Nagyon tetszik a TASZ-nak az a programja, hogy vidéken tartanak kimondottan jogtudatosító, a mindennapi élethez szükséges jogokat ismertető előadásokat. A TASZ egyik fenomenális programja a Mondo kártyajáték, amelyet a sérült gyerekek számára dolgoztak ki. A játék a gyerekek számára is érthető módon fogalmazza meg, hogy mihez van joguk és az őket körülvevő felnőtteknek mihez van és mihez nincs joga velük szemben. Vannak fontos és egyszerű tilalmak. A büntetőjog tanárom megfogalmazását: „bugyi-trikó” – az alá nem nyúlhat senki az engedélyed nélkül! – könnyű megérteni.  A gyerekeknek tudniuk kell, hogy ha bemennek a gyermekorvosi rendelőbe az anyukájuk nélkül, akkor is joguk van ahhoz, hogy az orvos számukra is érthetően elmagyarázza, amit róluk feljegyez. Gondolj bele: a kezedbe adnak egy papírt, ami meghatározza a későbbi életedet és fogalmad sincs, hogy mi van rajta! És a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy szóljanak, ha a tanár megalázza, bántalmazza őket.

Látom, nagyon szeretsz a TASZ-nál önkénteskedni!

Igen! És amiért még a TASZ-t szeretem, hogy úgy ismertem meg őket, hogy ez a hely párttól, politikától független. Ferge Zsuzsa szerint szabadon: „A szociális munkás tüske a köröm alatt a társadalomban”. A jogvédőkre ugyanez igaz.

Akármilyen színű kormány, az ő feladatuk az, hogy ha valahol történik valami jogsértés, akár egyedi esetben, akár rendszerszerűen, akkor arra felhívják a figyelmet.

Mi a leggyakoribb feladat?

Mindegyik csoportban a jogvédelem a feladat. De például a TASZ-osok hívták fel a gyámhatóságok figyelmét egy jogszabály-értelmezési hibára is. A törvény szerint a védelembe vett gyermeknek a védelembe vételét 2 év múlva felül kell vizsgálni. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ki kell emelni a családjából, hanem meg kell nézni azt, hogy ami miatt védelembe vették, abból mi az, ami javult, mi az, ami nem, mi az, amiben segíteni kellene.

Ez hogy működik a gyámhatóságnál?

Ha valaki két évig védelembe van véve, utána elviszik intézetbe. De pont ennek az értelmezésnek a helyesbítésében segítettünk. A fogyatékossággal élőknél az intézményi visszaélések a gyakoriak. Ez mindig kétoldalú dolog, mert egy nagy intézményben elkerülhetetlen valamilyen rendet, fegyelmet tartani, de ezt a fogyatékosság különböző szintjén lévő embereknek különbözően kellene tenni! Én még abban a rendszerben nőttem fel, amikor a sérült gyerekeket intézetbe rakták és szinte nem is láttuk őket. Amikor 1990-ben voltam kint egy hónapig Hollandiában, azt hittem, hogy az összes holland fogyatékos. Bementem egy étterembe és minden asztalnál ült egy sérült. Nekik ez teljesen természetes volt. Ott az a szokás, hogy hétfő reggel beviszik a fogyatékkal élőket az intézetbe, hogy szakszerűen foglalkozzanak velük, péntek délben pedig haza viszik őket. Ez a szülőknek is jó, mert tudnak dolgozni és pihenni, és a fogyatékkal élő sem szakad ki a családból. Nálunk is van ennyi fogyatékos, csak mi eldugjuk őket!

 

Említetted, hogy dolgoztok azért is, hogy a fogyatékossággal élő emberek önállóan élhessenek!

Az ép értelmű, csak mozgásukban korlátozott emberek rengeteget harcolnak azért, hogy ne hatalmas intézményekben éljenek, hanem önállóan. Bár rendelkezésre állnak mozgáskorlátozottak részére kialakított lakások, azokat mégsem nekik adják ki. Ezzel kapcsolatban olyan feladatot kaptam, hogy két mozgássérült, videóra rögzített beszélgetését kellett begépelnem, hogy meg tudják csinálni a feliratokat a videóhoz. Abban mondta az egyik férfi, aki balesetben sérült meg, hogy nem tudja elképzelni, hogy intézetbe menjen! Ugyanakkor megérti az intézetben dolgozókat is, hogy nem merik otthagyni fürdeni egyedül a sérülteket, mert ha véletlenül történik valami, akkor nekik annyi papírt kell kitölteni, hogy megunják az életüket:szívesebben mondják azt, hogy sérüljön inkább a intézménylakók személyiségi joga, minthogy nekik ki kelljen tölteniük azt a sok papírt. Szerintem viszont baleset bárhol történhet! A legnagyobb dolog, amit a TASZ-nak köszönhetek, hogy rengeteg hasonló dologra sokkal érzékenyebb lettem, mint korábban voltam. Régen a szegénységre való érzékenységem volt erősebb. Emellé társult be az a meggyőződés is, hogy vannak az embernek olyan jogai, amelyektől – akár fogyatékossággal élő, akár szegény – nem lehet megfosztani. Ebből fogom írni a záró dolgozatomat is, hogy az új perrendtartás milyen jogokat biztosít a szegény embereknek, ahhoz, hogy a bíróságon megvédjék az igazukat.

A TASZ-nál milyen feladatokat lehet önkéntesként végezni?

Nagyon sokfélét. Van, aki jogi anyagokat fordít, mások jogszabályokat figyelnek. Nem véletlenül, hisz Magyarországon – kis túlzással – napi négy-öt jogszabály változik. Adatgyűjtésben is lehet segíteni, de kórházakba is vittünk a gyerekeknek csomagokat és szervezünk különböző TASZ-os rendezvényeket. Ott például hoszteszkedni lehet, segíteni eligazodni az embereknek. Ezeket különösen szeretem, mert nagyon jók az előadások és ilyenkor összekötöm a kellemeset a hasznossal. Nemrég középiskolákat hívogattam, hogy felajánljunk nekik egy drogmegelőzési programban készült felvilágosító anyagot, ami kifejezetten a tanároknak és az egészségügyi intézményeknek készült. Ennek az a lényege, hogy például a mentős, ha találkozik egy drogos emberrel, akkor mi az, amit – jogi szempontból – köteles megtenni és mi az, amit nem. Mindezt a drogos érdekének védelmében. Mert, hogy ha egy tanár úgy ítéli meg a helyzetet, hogy esetleg rendőrséget hív, akkor annak a gyereknek annyi. Civil megmozdulásokon is részt lehet venni, ezeken általában én is részt veszek. Nagyon szeretem a TASZ-nál, hogy elfogadóak. Mindenkinek megvan a feladata, de mindenki arra jelentkezik, amire akar, nincs kötelezettség, hogy ezen részt kell venni, csak ha elvállaltad, mert ez is a szabadságjogokhoz tartozik, hogy nem kell mindennel egyetérteni. Nem biztos, hogy mindenki egyetért a meleg mozgalmakkal vagy a túlzott adatvédelem elleni fellépéssel, akkor nem kell csinálnod, hanem csinálsz valami mást. A személyiségedet megtarthatod.

Mit szeretsz a legjobban?

Az irodavezetés a kedvencem, mert szeretem, ha nagy a nyüzsgés és sok a fiatal körülöttem.

Fotó: Bodnár Zsófi

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Neked milyen pornót néz a gyereked? gyerek

Neked milyen pornót néz a gyereked?