2018. november 09. | Ménes Anna

Hétköznapi hősök: Gyenes Beatrix, a Szépművészeti Múzeum önkéntese

Miért nem lehet fényképezni? Miért ilyen sötét a terem? Miért van itt ilyen hideg? Csak néhány abból a rengeteg kérdésből, amit a Szépművészeti Múzeum információs pultjánál tesznek fel a látogatók nap mint nap. De azt vajon tudják-e, hogy a kérdésekre önkéntesek válaszolnak? Gyenes Beatrix, a Szépművészeti Múzeum egyik legrégebbi önkéntese is „infópultosként” kezdte, ma pedig már 12 év távlatából mesél a múzeum önkéntes programjáról.

Ön a kezdetektől, 2006-tól részt vesz a Szépművészeti Múzeum önkéntes programjában. Milyen céllal jött létre ez a kezdeményezés és milyen feladatokat végzett először?

2006-ban az információs pult kialakításának ötlete indította el az Szépművészeti Múzeum önkéntes programját. Bármilyen hihetetlen ma, az akkor 100 éves Szépművészetiben nem volt múzeumi információ, csak az előcsarnokban dolgozó teremőrök segítették a látogatókat. Én egyébként kb. 2 évvel korábban kerültem önkéntesként a múzeumba. Édesanyámnak kerestem a szabadidő tartalmas eltöltéséhez valamilyen művészettel kapcsolatos lehetőséget, és így jutottam el a Szépművészeti Múzeum Baráti Köréhez. Itt ismerkedtem meg Csordás Izabellával, az önkéntes program későbbi alapítójával. A tőle kapott ajánlatot az önkéntes munkára örömmel elfogadtam, hiszen a múzeumot ismertem, korábban is dolgoztam önkéntesként gyerekekkel, tanulmányaimat éppen befejezve hasznos tevékenységnek találtam a felszabaduló időmre.

2006. augusztusában az első önkéntes toborzás felhívására 145-en jelentkeztek. Az addigi munkám alapján az önkéntes programba én is azonnal bekerültem. Ekkor alapvetően két önkéntesi munkaterület indult: az információs pult és a múzeumpedagógiai gyermekfoglalkozások. Már az első héten szolgálatot teljesítettem, mint információs. Ha lehetőség adódott, akkor a gyermek programokban is segédkeztem, valamint a múzeumi topográfia (a kiállított képek listája) összeállításában is sokat dolgoztam.

Mi volt a legkülönösebb kérés, amit az információs pultban kapott egy látogatótól?

Ezt a telefonos kérdést nem is én, hanem a mellettem ülő kollégám kapta a múlt héten az újra nyitott Szépművészeti Múzeummal kapcsolatban. Az érdeklődő, aki nehezen mozog, azt kérdezte, hogy hány kilométer végigjárni a múzeumot, mert ő nem tud sokat menni a műtéte miatt. 10 év alatt egyikünk sem kapott még ilyen kérdést. Még mindig van mit tanulnunk! Bevallom, nem szaladtunk lemérni a távolságot, de azt tudtuk tanácsolni, hogy a múzeumban pont ilyen megfontolásból rendelkezésre áll egy tolószék, amit ingyenesen igénybe vehetnek a látogatók, a lépcsőket pedig lifttel kikerülheti, tehát várjuk szeretettel.

Egyébként nem csak érdekes kérdéseket kapunk, hanem ismétlődő panaszok is érkeznek, mint hogy miért ilyen sötét ez a kiállítás, miért nem lehet fényképezni, miért van ilyen hideg, miért nem engednek be több embert. Ez mind a műtárgyvédelemmel függ össze. Laikusként nem gondolunk bele, hogy több száz éves képek előtt állunk, egyes esetekben a művész nem éppen a legjobb minőségű festéket tudta éppen akkor megvásárolni, így a kiállítás időtartama alatt szigorúan meg kell tartanunk a képeknek ideális hőmérsékletet, páratartalmat, fényerősséget. A teremben lévő emberek mennyisége ezt nagyban befolyásolja, ezért limitált a beengedhető létszám és a zsilip kapuk sem véletlenek. A felújított Szépművészetiben új technikai megoldásokat építettek be az ilyen típusú tárgyvédelem érdekében. Néhány kép úgynevezett klímadobozba került, az első szinten a termek fényerősségét pedig automata szabályozza. Amelyik részben nincs látogató, ott csökken a fényerősség, ahová látogató lép ott pedig jobban kivilágosodik a teremrész.

Az eltelt évek során mi mindenben segítette a múzeum munkáját?

Több nyelven beszélek, így az alapfeladatom az információs pultbeli munka. De többször vállaltam már a Múzeumok éjszakáján félórás kis gyűjteménybemutatást is a látogatóknak, és múzeumpedagógiai rendezvényeken is rendszeresen segítek. Legújabban az Egyiptomi Gyűjteményhez kapcsolódó „Kezet rá” programban veszek részt. Itt 2 db eredeti, egyiptomi, több ezeréves tárgyat, például amulettet vagy usébti szobrot (az elhunytat a túlvilágon helyettesítő szolgaszobor, amelyeket az ókori egyiptomi sírokban helyeztek el – a szerk.) vehetnek kézbe a látogatók és a társammal ketten bemutatjuk ezeket a tárgyakat, elmeséljük használatukat gyermeknek, felnőttnek egyaránt.

 Gyenes Beatrix önkéntes munka közben

Milyen volt önkéntesnek lenni 12 évvel ezelőtt, és milyen most?

12 évvel ezelőtt a nulláról indult ez az önkéntes program, csak tébláboltunk az előtérben. Majd lett egy kis asztalunk, és ahogy a feladatok sokasodtak, profi információs pultot kaptunk és számítógépet. Ma pedig az önkéntes program az intézmény mindennapjainak szerves része és a múzeum legkülönbözőbb területeiről keresnek önkénteseket hosszabb-rövidebb időszakra. Véleményem szerint, ma már sok intézmény él az önkéntes munka lehetőségével. Elterjedtebb, jobban a köztudatban van. Sokkal többen érzik azt, hogy hasznosan, jó célt szolgálva tudnak időt szánni, energiájukból adni valami önkéntes munkára. Friss nyugdíjasok elfoglaltságot keresnek, diákok továbbtanuláshoz gyűjtik a pontokat.

Mentorként részt vesz az új önkéntesek betanításában is.  Milyen az ideális önkéntes? Mi az az útmutatás, amit mindig elmond az újonnan érkezőknek?

Ha az információs pultot veszem alapul, akkor jó, ha beszél nyelveket, mert sok a külföldi látogató. Általánosságban az, aki megbízható, proaktív, kedves, rugalmas, tudja vállalni a minimum 8 óra munkát havonta. Az, aki szeretne egy vidám, művészetkedvelő csapat tagja lenni, jól fogja érezni magát. Tény, hogy sok türelemre és megértésre is szükség van. Az önkéntes program indulása után hamar kiderült, hogy az egyenletes színvonalú munkához a különböző korú, tudású, érdeklődésű embereket, akik önkéntesként a múzeumot képviselik, egységes szintre kell hozni.

Van egy alap tudnivaló, amit mindenkinek el kell sajátítania, ezért szükséges betanulási időszak és folyamatos képzés is.– Tehát szükségessé vált egy mentorcsapat kialakítása. Ebbe a körbe én is meghívást kaptam és a mai napig mentorként segítem az újoncok felkészülését és beilleszkedését. Tanácsként fontosnak tartom, hogy a munkára érkező felkészült legyen, naprakész a múzeum kiállításaiból. Nem kell megrémülni a sok tudnivalótól, képtelenség azonnal mindent megjegyezni, de vannak kiadványok, segédanyagok, illetve az önkéntestársaktól is nyugodtan lehet kérdezni. Ha ketten sem megy, akkor utána kell nézni egy kis türelmet kérve. Egy infópultosnak nem „elegáns” olyan válasz adnia, hogy nem tudom.

Milyen az önkéntesek kapcsolata a múzeum hivatásos dolgozóival?

Jó a kapcsolat. Sokakat személyesen is ismerünk, egymás munkáját kölcsönösen tudjuk segíteni. Az önkéntes csapat a múzeum része, mindig lehet számítani rá, ha gyorsan mozgósítani szükséges embereket. Fontos, hogy a kezdetekkor tisztázódott, kinek mi a kompetenciája. Az évek alatt kialakult, kinek kivel jó együtt dolgoznia, kisebb csapatok álltak össze munkaterületenként, tudjuk ki mit érez testhezálló feladatnak, milyen feladatot vállal szívesen.


A Szépművészeti Múzeum önkéntes csapata

Teljes állás mellett hogyan lehet időt szorítani az önkéntes munkára? Van minimumidő, amit vállalni kell?

Behatárolt a lehetőség, én csak hétvégén tudok önkéntes munkát vállalni. Nálunk hallgatólagosan kialakult az a rendszer, hogy a nyugdíjas önkéntesek főleg hétköznap dolgoznak, a főállásúak pedig hétvégeken. Az elvárt minimum önkéntes munkaidő havi 2×4 óra. Ezt mindenki saját belátása szerint osztja be. Fél évente van egy-egy tréning az összes önkéntes számára. Az infópultosok minden új kiállítás kapcsán fel kell, hogy készüljenek, ehhez is kapunk segítséget.  Rendszeresek a tárlatvezetések is, hiszen a gyűjteményeket illik ismerni.

Mi az a pozitív hatás, ami miatt érdemes ingyen dolgozni?

Számomra a szabadidő hasznos eltöltése. Mindig van új kihívás, jó nyelvgyakorlás szempontjából is, ismereteim bővítése is fontos célom. A segítés maga, talán velem született. Már általános iskolás koromban is segítettem osztálytársamnak tanulásban, középiskolásan a kicsikhez visszajártam segíteni a nyári táborokba, diákként az Almássy téren kézműves foglalkozásokon segédkeztem. Nekem ez nem fáradság.


Usebti szobor a “Kezet rá!” programban

Ha valaki most kedvet kapna, hogyan tudna segíteni önkéntesként a Szépművészeti Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Galériában? Szükséges művészettörténeti, vagy bármilyen ehhez hasonló előképzettség?

Bárki jelentkezését szívesen fogadjuk. Nem szükséges művészettörténeti előképzettség, némi idegenforgalmi tudás viszont hasznos. Az információs pultba folyamatosan lehet jelentkezni, itt van a legnagyobb létszámra szükség. Az egyéb feladatok ad hoc adódnak. A múzeum honlapján lehet információt keresni és jelentkezni is a honlap legalján található „Önkéntes program” menüpontban (onkentes.szepmuveszeti.hu/csatlakozna). A Szépművészeti Múzeumban lassan, de biztosan újra indul az élet. Egyre szaporodni fog a programok száma is.

A közel három és fél éves átfogó rekonstrukciót követően, november 8-án lesz a Szépművészeti Múzeum hivatalos nyitó estje. Ott lesz akár önkéntesként, akár látogatóként?

A Szépművészeti Múzeum a nagyközönség számára október 31-én megnyílt. Én is ott voltam ezen a napon, bejártam az egész múzeumot, mert másnap reggel már dolgoztam és naprakész információval felkészülten indultam az infópultba és az újoncok fogadására is. Készülünk már a „Kezet rá” program újraindítására is. Addig is szeretettel várjuk a látogatókat!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

A jószolgálat követei jótékonyság

A jószolgálat követei