Hogyha nem ebben a felfordult világban élnénk, mit csinálnál csütörtök este 8 órakor?
Fél 8–8 óra között érnék haza az edzésről. Általában ilyenkor már semmiféle programot nem tudok beszervezni, mert hullafáradt vagyok. Örülök, hogy hazaértem, megvacsorázom, és irány az ágy, mert másnap 5:30-kor kelek.
Most is ez az életritmusod, 5:30-kor csörög az ébresztőórád?
Bevallom őszintén, nem. Nekem is felborult az életem. Régebben azért is volt nagyon fontos korán kezdeni a napot, mert azt akartam, mindenre legyen időm aznap. 11–fél 12 körül már befejeztem a délelőtti edzést, maradt időm a többi dolgomat is elintézni. Akár szponzori eseményeken részt venni, vagy az úszóklubommal kapcsolatban intézkedni. Most szinte minden leállt, sokkal több időm van, mint az elmúlt években valaha. Úgyhogy megengedhetem magamnak, hogy később keljek.
Normál időkben gondolom, feszes volt az időbeosztásod, nem volt lehetőséged eltérni az előre összeállított programjaitól. Biztonságérzetet is adott, hogy kiszámíthatóan teltek a napjaid. Most, hogy ez felborult, frusztrál téged ez, vagy egyszerűen örülsz a sok szabadidődnek?
Az elején nagyon jól jött a szabadidő, a pihenés. Jólesett kiszállni a nagy rohanásból. Az úszásban is szerencsére annyi verseny van, hogy nincs off-szezon. Mindig formában kell lenni, folyamatosan jövünk-megyünk a világban a különböző versenyekre. Ilyen szempontból az elején nagyon örültem ennek a rengeteg szabadidőnek. Most már kezd sok lenni. Nagyon furcsa, hogy ennyi időt vagyok itthon, nemcsak az otthonomban, de Magyarországon is, mert régebben 2-3 hetente tényleg utaztam.
Míg az átlagember maximum azon izgul, hogy ne hízzon el a karantén alatt, és rendben legyen az immunrendszere, egy élsportolónak nagyon fontos, hogy vészhelyzetben is megőrizze a csúcsformáját. Nagyon sokat dolgoztál azon, hogy megszerezd ezt a formádat, amire szükséged lesz majd a járvány után a versenyeken. Nem mindegy, mit és hogyan eszel. Vannak most is segítőid, akikre támaszkodhatsz a táplálkozás terén?
Maga a mozgás is nagy kihívás mostanában. Figyelnem kell arra, hogy meglegyen mind mennyiségileg, mind minőségileg a megfelelő edzés, hogy formában maradjak.
A helyes táplálkozás megoldása is sokkal nehezebb. A Scitec Institute szakemberei mindig segítettek abban, hogy a táplálkozásomat az én életvitelemhez állítsuk be. Ez most ugye felborult, újra kellett gondolni, meg kellett találni az új megoldásokat, amelyek lehet, hogy köztes megoldások, de attól függetlenül jók. Nagyon fontos ebben az időszakban, főleg pont azért, mert járvány van, hogy az immunrendszerem erősebb legyen, mint valaha.
Ezt olvastad már?
Gondolom, tudományos alapon állítják össze az étrendedet.
Igen, nagyon sok alapdolog van benne, amiben én is hiszek. De azért nem szeretem túlságosan tudományos alapokra helyezni a táplálkozásom, az a legfontosabb a számomra, hogy jól érzem magam. Mindig kipróbálom, amit javasolnak, és ami működik, amitől jól érzem magam, azt megtartom, ami pedig nem, azt lecserélem másra. Személyfüggő, hogy kinek mi jön be.
A karantén alatt jöttem arra rá, hogy mennyire fontos nekem a fizikai érintés. Az előző életemben teljesen normális volt, hogy átölelem a szüleimet, puszival köszönök a barátaimnak, megsimogatom az ismerősömet, ha vigasztalásra szorul. Most, hogy ez nem lehetséges, szembesülök azzal, hogy mennyire hiányzik mindez. Neked is volt valami hasonló revelációd az elmúlt hetekben?
Érdekes, mennyire mások vagyunk. Nekem pont a fizikai érintkezés, a puszilkodás nem hiányzik. Én inkább egy zárkózott és távolságtartó ember vagyok. Sokkal inkább zavar az, hogy nem tudom, hova tovább. Nincs meg a nagyon pontos terv, hogy mikor, mit, miért csinálok. Tudjuk, hogy jövőre lesz az olimpia, de azt nem, hogy mikor áll vissza a rend. Mikortól lehet rendesen edzeni, mikor lesznek újra versenyek. Furcsa nekem ez a bizonytalanság. Egyébként sokszor volt olyan időszak az éltemben, amikor pont arra vágytam, hogy ne legyen beosztva minden percem, hogy kevesebb hivatalos programom legyen. És most, hogy ez bekövetkezett, nagyon visszavágyom a régi állapotba. Nekem az ad biztonságot, ha tudom, mikor, mit kell csinálnom.
Év elején elkezdtek forgatni egy filmet az életedről, amiben az olimpiára való felkészülésed és az olimpiai szereplésed is benne lett volna. A járvány felülírta ezt is. De a film forog tovább, más forgatókönyvvel.
Mivel ez egy dokumentumfilm, soha nem volt pontos forgatókönyve. Már az elején megmondták nekem, az élet írja majd a történetek egy részét. Gondolhatod, én mennyivel jobban örültem volna annak, hogy ha pontosan tudnám, mi a feladatom. Lám-lám, felborult az eredeti terv, s az új helyzethez kell alkalmazkodnunk.
Hogy érzed, ezek a váratlan helyzetek fejlesztenek téged?
Tényleg úgy gondolom, hogy minden váratlan, nehéz helyzet, minden kudarc megerősít, és mindenképpen lehet tanulni belőle. Pont azért, mert egy ismeretlen helyzetben kell valami újat kihozni magunkból. Ebből a lelassult világból is rengeteget tanulhatunk. Például azt, hogy mennyire fontos az egészség, a biztonság, hogy mennyire hálásak lehetünk olyan hétköznapi dolgokért, amelyekhez egyébként már annyira hozzászoktunk. Most kicsit úgy érzem, mintha büntibe kerültünk volna, beküldtek minket a szobánkba, hogy gondolkodjunk egy kicsit.
Ezt olvastad már?
Az az igazság, hogy az emberiség megérdemli ezt. Sokan úgy gondolják, amikor ennek az őrületnek vége lesz, nem ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Ez persze a személyes sorsunkra nem biztos, hogy rögtön olyan jó hatással lesz, de az egész világ számára megváltást jelenthet. Talán esély lesz arra, hogy az emberek kevésbé önzőek, pazarlóak legyenek, jobban odafigyeljenek a környezetükre, a természetre, egymásra. Te hogyan látod ezt?
Én is nagyon sokat gondolkodom ezen. A médiában is sokat lehet erről olvasni, és gondolom, mindenki beszélget erről a barátaival valamilyen szinten. Vajon visszaáll-e a világ ugyanabba a rendbe, ami a járvány előtt volt, vagy elindul egy változás. Szerintem, ez attól is függ, hogy mennyi ideig tart még ez a helyzet, de az biztos, hogy nem lesz ugyanolyan életünk, mint volt. Én csak remélni tudom, hogy a változásnak lesz pozitív hatása is. Egyelőre ne felejtsük el, hogy mennyien betegedtek meg, váltak munkanélkülivé az elmúlt hetekben.
A te jövődre is kihatnak a változások. Vajon lesznek-e világversenyek a jövőben, lehet-e majd könnyedén repülni? Ezek mind nagy kérdőjelek.
Az új profi liga, az ISL keretében október közepétől november közepéig mi is szeretnénk versenyeket rendezni. Azt találtuk ki, hogy egy helyszínen tartjuk a versenyeket, így a versenyzőknek és a csapatoknak nem kell annyit utazni. Ahogy beszéltünk róla, és kimondtuk, hogy körülbelül 400 ember lenne egy helyen, kicsit elrettentünk. Most annyira messzinek tűnik, hogy egy ekkora rendezvény megvalósuljon.
Most mindenki a kreatív megoldásokra törekszik. El tudod képzelni azt, hogy online úszóversenyek legyenek? Mindenki a saját uszodájában úszna, és az internet segítségével a bírók és a nézők élőben látnák a versenyt.
Nem rossz ötlet, ezt az úszásban meg is lehetne valósítani.
Itt a lehetőség, szervezd meg!
Mindenki a saját pályáján úszik, adott a medencében a távolság, ezt kellene előtte hivatalosan lemérni. A teljesítményt fel lehetne venni videóra, feltölteni, összemérni.
Eddig is aktív voltál a közösségi médiában. A megváltozott életben többet használod a közösségi médiát?
Nem vagyok okostelefon-függő, nem lógok folyton a telefonomon. Most több időm van, próbálok aktívabb lenni a közösségi oldalaimon. Tudom, sokan vannak egyedül, bezárva otthon, figyelik az oldalakat, itt zajlik a kommunikáció. Egy-két mondat, fénykép is segíteni tud, inspirálja, felderíti őket.
Példakép vagy, nagyon sok erőt tudsz adni másoknak, hogy átvészeljék a mostani állapotot. Szerinted melyik az a tulajdonságod, amire a leginkább támaszkodhatsz ebben a vészhelyzetben? Ami átlendít a nehéz napokon, mert gondolom, neked is vannak nehéz napjaid.
Élsportolóként nagyon nagy bennem a versenyszellem, ez visz előre. Most is azon kattog az agyam, hogy jobb legyek, mint a többiek. Most is azon vagyok, hogy ne csak átvészeljem ezt az időszakot, de a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. Ha nem is tudok úgy edzeni, ahogy szeretnék, de csinálom. Amikor vége lesz ennek az állapotnak, és lehet versenyezni, újra az elsők között szeretnék lenni, megőrizve a formámat.
Sokaknak a segítés jelenti a túlélési stratégiát. Te a magad módján, hogy tudsz segíteni ebben a helyzetben?
Ahogy említettem, a közösségi médián keresztül próbálok erőt adni másoknak. Ezen felül Merkely professzor úrral összeállva, pénzt adományoztam a koronavírus-kutatásra. Nekem is fontos, hogy a kutatások sikerrel járjanak, és minél előbb megtalálják a vírus ellenszerét. Ez jelentheti a járvány végét, és ezután állhat vissza a rend.
S ha majd visszaállt a rend, mi lesz az első dolog, amit csinálni szeretnél?
Elindulok az első versenyemen.
Olvass tovább!
Fotó: Scitec Institute
