Sokkal több dolog van, ami összeköt, mint amennyi elválaszt bennünket egymástól: ez a gondolat indította útjára 2018-ban a Portrait of Humanity (Az emberiség arcképe) nemzetközi fotópályázatot, amelyet a British Journal of Photography kiadója, az 1854 Media és a világ leghíresebb fotósait képviselő Magnum Photos álmodott meg közösen. A kezdeményezés célja, hogy a nagyvilág fotósainak a kameráján keresztül megmutassa, mit jelent embernek lenni ma, történelmünk e küzdelmes szakaszán, amelynek elkeserítő mélységei és önfeledt magasságai rádöbbentenek, valamennyiünket ugyanazon erők formálják – ugyanúgy nevetünk, reménykedünk, gyászolunk, várakozunk, haladunk, és ugyanúgy vágyjuk a változást. Az élet ezen portréit keresi a pályázat, amelyre bárki szabadon benevezhet.
A motoron üldögélő, szótlan kislányt Kambodzsában, egy szárazság miatt nélkülöző úszófaluban pillantotta meg a fotós – Éder Krisztián fotója
„Minden olyan kezdeményezés fontos, amely az egymás iránti kíváncsiságunkat jó irányba tereli, és így teret enged annak az ösztönös vágyunknak, amely a metró mozgólépcsőn is mindenkit elfog: hogy egymás szemébe nézzünk egy pillanatra, és így megpróbáljuk megérteni, a másik embernek milyen sors jutott, milyen életet él, kicsoda – magyarázza Virágvölgyi István kurátor, a Capa-nagydíj titkára, a Portrait of Humanity egyik zsűritagja. – A portréfotó kiváló médium, hiszen nem nyelvhez kötött, és egy ilyen, félszáz képből álló válogatás jól fel tudja mutatni az azonosságainkat, azt a közös gyökeret, ahonnan mindannyian érkezünk, de persze rávilágít a különbségekre is, hogy mindegyikünk milyen különböző utat jár be az élete során. Nem szabad elszalasztani egy alkalmat sem, hogy rácsodálkozzunk az élet komplexitására!”
A beérkező képeket először a rangos brit fotós magazin, a British Journal of Photography szerkesztőiből álló előzsűri szűri meg, utána a fotópályázat héttagú zsűrijének a fennmaradó, mintegy ezer képet kell pontoznia. A három döntős tízezer dolláros támogatást kap, hogy olyan projektet hozzon létre, amely feltárja a saját emberiségértelmezését, kétszáz kép bekerül a Portrait of Humanity albumba, ötven kép pedig egy kiállítással beutazza a világot – és a naprendszert, ugyanis a képeket kilövik a sztratoszférába, hogy a fotósok egy kamerán keresztül az űr páratlan színpadán is viszontláthassák alkotásaikat, és egy végtelen utazás vegye kezdetét, amelynek egyszer talán egy másik civilizáció lesz a megállója.
A piros fürdőruhás lány alaposan körbenézett a magasból, mielőtt lecsúszott volna a tengerparti csúszdán – Boncsér Orsolya fotója
„Mindig arról ábrándoztam, hogy bárcsak ne úgy telne el az életem, mintha nem is lett volna – és most bináris kódként kilövik a fotómat az űrbe, fénysebességgel ott fog száguldani belőlem egy darabka fenn a magasban – osztja meg örömét Boncsér Orsolya, a pályázat egyik magyar jelöltje, akinek a munkája bekerült a kétszáz legjobb közé. – A kép a horvátországi Opatija tengerpartján, egy családi nyaralás alkalmával készült. Ilyenkor állandó dilemmával küzdök: a családommal tölteném az időt, de fotózni is szeretnék, így egész nap magammal hurcolom a felszerelésem a strandra is. Napok óta figyeltem a csúszdát, az önfeledten játszó gyerekeket, és vártam a döntő pillanatra. Pár nap várakozás után jelent meg a lány piros fürdőruhában. Csak állt odafenn, nyugodtan, csendben, élvezte a napfényt, nézte a strandot és a felhőket, én pedig megnyomtam a gombot” – emlékszik vissza a Szuzi és a naplopók néven alkotó dokumentarista családfotós.
Folytatás….
Októberi lapszámunkban még több fotót megnézhetsz Az emberiség arcképe fotóriportunkban!
Bővebben a pályázatról: 1854 Media, Hoxton Mini Press
