Hogyan kerültél a textiliparba? Mesélj kicsit a kezdeti évekről!
A Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után egy külkereskedelmi cég textilgépipari export osztályán kezdtem el dolgozni, és innentől már egyenes út vezetett a textil-, kötő- és ruhaipar felé. Kezdetben ugyan az osztály angol-német levelezését csináltam, ami azért komoly feladat volt, mert nagy fonodai és textilipari tendereken vettünk részt magyar gyártókkal, de én mindenképpen szerettem volna önálló üzletkötő lenni, ezért jelentkeztem a Közgázra (a mostani Corvinus Egyetem elődje), majd ott is doktoráltam külgazdasági szakon. Közben dolgoztam, és a cégen belül átkerültem az import vonalra, ahol már a magyar kötőipari és ruházati cégek beruházásait intéztem.
Több évig férfi konfekciót is exportáltam az arab piacokra. Ahhoz, hogy a textil-és ruhaipart jobban megismerhessem, szükség volt arra, hogy több területet is lefedjen a munkám és kicsit holisztikusabban lássam ennek az iparágnak a helyzetét a problémákkal együtt. Ehhez nyilván segít a közgazdasági szemléletem, de az is, hogy ezt a szakmát nagyon jó szakemberektől tanultam, és talán kicsit furcsán hangzik, de a doktorim után textiltechnikusi képzésen kellett részt vennem, ahogy a cégnél dolgozó üzletkötőknek ezt előírták. Ebből is sokat tanultam, mivel a képzésben az Óbudai Egyetem kiváló tanárai is részt vettek. Fontosnak tartottam mindig a tanulást, a képzéseket, így nagyon sok kereskedelmi, marketing témájú külföldi tanfolyamon is részt vettem. A jelenlegi pandémiás helyzet miatt elsősorban az online a hazai és külföldi képzésekbe tudok bekapcsolódni, és egyre több esetben kérnek fel közreműködőként, előadóként.
Aktuális téma napjainkban a divatipari technológiák kérdésköre. Te mikor és hogyan kezdtél el innovatív rendszerekkel foglalkozni?
Amikor az direkt importra kevesebb lehetősége volt a cégeknek, kezdtem foglalkozni a gépek lízingjével, sok hazai ruhagyár komplett beruházást így tudtuk csak megoldani. Szívesen foglalkoztam az akkor még high tech-nek tartott számítógépes gyártáselőkészítő rendszerekkel és a komputeres szabászegységekkel. Elsőként hoztam be Magyarországra az Investronica cég ruhaipari CAD-CAM rendszereit. Sajnos az elmúlt évtizedek során nagyon sok hazai ruhagyár tönkrement, azonban most is fontosnak tartom, hogy a kisebb létszámmal dolgozó gyártók, hazai márkák is kövessék ezen a területen az új fejlesztéseket. A gyártás előkészítésnél például a 3D programmal tervezők is rengeteg új kreatív ötletet tudnak megvalósítani, élethű virtuális mintákat tudnak előállítani és ezzel elkerülhető a felesleges bemintázás. A 3D mindenképpen egy fenntartható megoldást jelent, hiszen anyagot és gyártási költséget takarít meg.
Úgy tudom, aránylag elég fiatalon lettél ügyvezető igazgató a MODEXCO-nál, majd saját céget is alapítottál…
Igen, ott már nekem kellett irányítani és koordinálni a konfekcióipari exportot és importot, amelyeket a korábbi munkám során már megismertem. Ez még egy izgalmas feladattal is ez kiegészült, mert megkaptuk a Lee Cooper licencet. Emlékezetes volt a Náray Tamás által szervezett divatbemutatónk, amelyet a Közgáz aulájában éjjel tartottunk, volt ott a díszletfal bontástól kezdve a Kisváros című sorozatból ismert, KGB zenekar szerezte Lee Cooper-dal előadásáig minden. A farmerek iránti vonzódásom innen származik, később még egy rövid kitérőt is tettem ezen a vonalon, mivel egy Magyarországon működő cég a Playboy licencét sportruházat gyártására megvette, és engem kértek meg a farmergyártásuk elindítására.
Ekkor már a saját vállalkozásomat is megalapítottam, mert a sok tulajdonosból álló céges struktúra lassította a munkámat. A saját vállalkozásom kezdetben alapanyagokat, csipkét, kiegészítőket hozott be a ruházati cégeknek, de technológiával, gépekkel is foglalkozott, illetve segített külpiaci kapcsolatok létesítésében is sok magyar márkának. Az évek során a divat iránti szeretetem nem változott, de volt egy idő, amikor már észrevettem, hogy a divatvilág csillogása önmagában kevésbé vonzó számomra. Ekkor kezdtem a környezetvédelemmel is foglalkozni. Elsősorban a megújuló energia szektor kezdett érdekelni, persze nem véletlenül, hiszem a férjem révén 4 évig Ausztriában éltünk, ahol a gyakorlatban is igen jó példákat láttam erre. Azért még hosszú út vezetett odáig, hogy felismerjem, a divat és a környezetvédelem összefüggésbe hozható, és hogy a divatban is van egy fenntartható és etikus vonal, amely ezeket a kérdéseket szintézisbe tudja hozni.
Ez a felismerés ösztönözte a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület létrehozását?
Az Európai Unióba történő belépésünkkel egy időben, 2004-ben alapítottuk meg a Nemzeti Divat Liga Magyarország nonprofit szervezetet, amelynek az elnöke lettem. Az iparági változások eredményeképpen nagyon sok magyar gyártó tönkrement, mert a bérmunka partnereik áthelyezték a gyártást az olcsóbb munkaerővel dolgozó országokba. Új hazai márkák jöttek létre új dinamikus managementtel, sok tehetséges ambiciózus művész, tervező került ki az oktatási intézményekből. A döntő áttörés a fenntartható divat irányába az egyesület munkájában jól követhető. Az elmúlt időszakban erősen elmozdult a tagság köre a hazai új márkák és tervezők felé, akik már tudatosan követik a fenntartható és etikus divat irányelveit.
A Nemzeti Divat Liga Egyesülettel elsőként rendeztél Fenntarthatósági Divathetet és konferenciát Magyarországon elismert külföldi résztvevőkkel. Mik voltak a kezdeti célok és ahhoz képest milyen eredményeket értetek el az elmúlt években?
Döntő áttörést említettem a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület életében, ami azt jelentette, hogy létrehoztuk a szervezeten belül az úgynevezett Eco Teamet, amelynek az volt a célja, hogy közös munkára szólítsa fel azokat a tervezőket, akiknek fontos a környezettudatosság és igyekeznek a termékeiket fenntartható módon tervezni és előállítani. Az akkori team vezetője Réti Éva volt, aki a saját munkásságával bizonyította az újrahasznosítás (régi farmerből újra tervezett ruhák, kiegészítők) létjogosultságát a divatban.
2015-ben a Eco Teamünk a Budapest Fashion Weeken is debütált, és erre az ökodivatot népszerűsítő fellépésünkre a hazai zöldmédia is felfigyelt. Ez igen komoly lökést adott a csapatnak és elhatároztuk, hogy megcsináljuk a saját fenntartható divathetünket. A téma egyik legemblematikusabb szaktekintélyét, az akkor Amerikában élő Sass Brown-t – ő írta az alapkönyveket a fenntartható divatról – kerestem meg, és konzultáltam vele a Global Sustainable Fashion Week létrehozásáról. Tanácsaival és kapcsolataival később nagyban segítette a munkánkat. Sass jelenleg is a GSFW tiszteletbeli elnöke és örökre hálás vagyok neki, hogy akkor hitt bennem. Kezdetben ugyan ő is nagy falatnak tartotta, hogy egyszerre akarunk kétnapos nemzetközi konferenciát, workshopokat, kiállítást, kísérőprogramokat és nemzetközi ökodivatbemutatót szervezni, de megcsináltuk.
Hogyan érintette az eseményt a világjárvány?
Az eseményünkre a pandémia előtt még minden kontinenst képviselve évenként 20-25 ország szakemberei, tervezői jöttek Budapestre, hogy részt vegyenek a programokon. Tavaly, a 4. GSFW-en a külföldi szakemberek az eseményt már Közép-Európa legerősebb fenntartható divathetének nevezték. Idén áprilisban sajnos az online térbe kellett áthelyeznünk az 5. rendezvényt, ami újabb kihívást jelentett. Szerencsére ennek is nagy sikere volt, és így olyanok is bekapcsolódhattak, akik nem tudtak volna eljönni Budapestre. Egyre többen csatlakoznak hozzánk, mivel nemcsak a legújabb információkat tudják megosztani egymással a résztvevők a fenntartható és etikus divat kérdéseiről, de a résztvevők egy közösségi, úgynevezett GSFW Family platformba is tömörültek. Most a COVID-19 ideje alatt különösen fontos az egymásra figyelés, a közös gondolkodás, az új projektek tervezése, függetlenül attól, hogy világ melyik táján élnek. Sokszor kérnek tőlem tanácsot és segítséget a résztvevők, ami ugyan az időzónák különbözősége miatt néha az alvástól is elveszi az időmet, de örülök és büszke vagyok arra, hogy ennyi tehetséges emberrel vagyok kapcsolatban.
Ez engem is motivál a munkámban, hiszen közös célokért dolgozunk. Nonprofit szervezet vezetőjeként én nem kapok ezekért a munkákért fizetést, és sokszor szinte önerőből, de sok lelkes önkéntes segítségével kell megvalósítanunk magas színvonalon a rendezvényeket. Valaki egyszer megjegyezte, hogy talán pont ez az eltökéltségünk és a közösség erejébe vetett hitünk is segített abban, hogy ilyen komoly eredményeket elérjünk a fenntartható divatban. Persze, nagyon örülnénk minden pénzügyi támogatásnak is a jövőben, az eltökéltségünk akkor is megmaradna.
Országkoordinátorként milyen feladataid vannak a Fashion Revolution mozgalomban?
2013 április 24-én 1134 ember vesztette életét és 2500 ember sebesült meg, amikor a Rana Plaza ruhagyár épülete összeomlott Dakkában, Bangladesben, ahol a munkások rossz szociális és munkabiztonsági körülmények között dolgoztak. Ezekben a gyárakban azok a nagy márkák, fast fashion cégek dolgoztatnak, akik az olcsó munkaerőt kihasználva óriási haszonra tesznek szert a divatiparban, és próbálják túlfogyasztásra bírni a vásárlókat. Ez volt az az időpont, amikor a Fashion Revolution megszületett. A mozgalom azt vallja, hogy a divatipar etikus és átlátható átalakítására van szükség.
2017 óta vagyok a Fashion Revolution Hungary országkoordinátora, jelenleg közel 100 országban folyik a Fashion Revolution kampány. Jó a kapcsolatom az angliai központtal és a többi ország koordinátorával is, mivel lokálisan és közösen is nagyon sok programot szervezünk. Minden évben a kiemelt kampányhét az április 24-i szomorú évfordulóra esik. Feladatom a saját FR programjaink szervezése, illetve olyan magyarországi események koordinálása is, amelyek a Fashion Revolution kampány célkitűzéseit támogatják. Igen motivált core teammel dolgozom, továbbá nagyon sok fiatal önkéntes csatlakozik a munkánkhoz. Szeretnénk minél jobban a vidéki fiatalságot is bevonni a kampányba.
Mi a küldetése ennek a mozgalomnak, milyen eszközökkel dolgoztok?
Egyetértünk az FR céljaival és azt szeretnénk, ha a divatipar jó érdekeket szolgálna és átlátható lenne. Hiszünk egy olyan változásban, amely értékeli az embereket, a környezetet, a kreativitást. Küldetésünk, hogy összehozzunk mindenkit céljaink érdekében a fogyasztóktól a döntéshozókig, beleértve a tervezőket, a gyártókat, a kereskedőket. Fontos a diákok, fiatalok bevonása, hiszen az ő jövőjükről is szól a divat ilyen irányú megközelítése. Őket is egy sokkal tudatosabb fogyasztói magatartásra szeretnénk ösztönözni. A kampány fő kérdése: „Ki készítette a ruhámat?” (#whomademyclothes), vagyis nézd meg, hogy hol készült a ruhád, mi az összetétele az anyagnak, az mennyire lehet káros a környezetre vagy a saját egészségedre? Ha gyártó vagy tervező vagy, mutasd meg, hogy Magyarországon, etikus gyártással készíted a ruhákat, kiegészítőket az #imadeyourclothes hashtag használatával! Szeretnénk, hogy minél több hazai gyártó és tervező fenntarthatóbb módon készítse a textil- és divatipari termékeit, és ezt be is mutassa.
A közösségi médiában mindenkinek lehetősége van, hogy képeket posztoljon a fenti feliratokkal, illetve másokat is motiváljon, hogy kapcsolódjanak a FR céljaihoz, de akár segítséget is kérhet egy FR esemény helyi szervezéséhez. Célunk, hogy minél interaktívabb legyen ez a párbeszéd a divatipar szereplői között, továbbá szeretnék a döntéshozókat is jobban belevonni ebbe a kampányba.
Véleményed szerint mi minden kellene ahhoz, hogy a divat zöldebbé, fenntarthatóbbá váljon? Miket lehet ennek érdekében tenni fogyasztói és gyártói oldalról egyaránt?
Edukáció, edukáció, edukáció! Én ezzel kezdeném, hiszen még nagyon hosszú az út ahhoz, hogy a fenntartható, zöld divat magától érhetővé váljon, ha a divatról beszélünk. Legutóbb egy háromnapos nemzetközi edukációs konferencia társszervezői voltunk, és nagyon sok szempontból közelítették meg az előadók a fenntartható textil és divat témakörét.
Fontos, hogy a design, a kreativitás, az innováció mellett és nem alárendelve figyelemmel legyünk a környezeti, szociális és etikai, de edukációval is összefüggő szempontokra a divatiparban. Ne feledkezzünk el a hazai ruhaipari gyártókról sem! A dolgozók zöme nő, nagyon sok szociális problémával szembesülnek, arról már nem is beszélve, hogy milyen kilátásaik vannak a ruhaipari szakember utánpótlásban. Nemcsak szemléletváltásra, de strukturális átalakításra is szükség van. Én mindenképpen fontosnak tartom a körforgásos gazdasággal összefüggésben is kezelni ezt a témát, bár a lineáris gazdasági modellről a körforgásos modellre való váltás nálunk is egy hosszú gazdasági folyamat eredménye lesz. Közös gazdasági feladat a környezetre ható negatív hatások mérséklése, a karbonlábnyom csökkentése, a hulladék csökkentés, a megújuló energiák használata, új innovatív megoldások a víz és energia csökkentésére a divatiparban is, valamint a gyártási folyamatok, gyakorlatok javítása: újrahasznosítási lehetőségek, organikus és kevésbé ártalmas folyamatok, anyagok alkalmazása, minél több biológiailag lebomló anyag használata. Fontosnak tartom még a termék élettartamát meghosszabbítását célzó innovatív megoldások keresését.
Ma már Magyarországon is egyre több a zero waste és waste couture tervezőnk van, akiknek célja a hulladékcsökkentés. Nagyon sok ruha-, kiegészítő- és ékszertervező tudatosan felhasznál olyan hulladék anyagokat, amelyek már a szemétbe kerülnének. Lényeges az ezzel kapcsolatos továbbképzések, tanfolyamok, workshopok kiállítások, bemutatók és egyéb rendezvények szervezése, és minél több ilyen témájú pályázat publikálása, hogy az érintett piaci szereplőhöz eljussanak az információk és segítséget kapjanak ennek a szemléletnek a saját területükön való adaptációjához.
Az Adjuk össze! platformon közösségi adománygyűjtést indítottatok egy olyan edukációs program megvalósítására, mely 13-18 éves korosztály tudatosságra nevelését célozza. Miért tartottátok fontosnak egy ilyen kampány elindítását?
Ahogy már korábban is említettem, a munkánk egyik fontos része a fiatalok edukációja, hogy minél szélesebb körben megismerjék a divat árnyoldalait, a környezet romboló hatásait és konkrét információkat kapjanak, hogyan tudnak ők is hozzájárulni ezeknek a negatív hatásoknak a csökkentéséhez egy sokkal környezettudatosabb, etikusabb hozzáállással és gyakorlattal. A jelenlegi pandémiás helyzetben, amikor a pedagógusokra is nagy terhet ró az online oktatás, úgy gondolom, hogy az általunk készített edukációs anyagokkal is hozzájárulhatunk a környezettudatos neveléshez, egy olyan témáról indítva, amely minden fiatalt érdekel, és ez az öltözködés.
Hogyan készültök a 2021-es évre, milyen egyéb programok, célok vannak kilátásban?
2021-ben még csak félve tervezzük a nem online eseményeket, mert még nem tudjuk, hogy alakul a vírus helyzet és milyen intézkedések várhatók. Most kezdjük el a 6. Global Sustainable Fashion Week szervezését, amelyet szeretnénk vidéki kísérőrendezvényekkel is kiegészíteni. A GSFW elnökeként egy nemzetközi intéző bizottsággal dolgozom, elismert szakemberekkel Argentínától Olaszországig. Velük együtt gondolkodunk pár innovatív megoldáson, mert szeretnénk ebben is úttörő szerepet vállalni Magyarországon. A GSFW mellett már készül az FR jövő évi kampányterve is. Itt is szeretnénk a vidéki városok aktív divatforradalmárait jobban bevonni helyi események szervezésébe. Folytatjuk az edukációs programjainkat, ahogy az Adjuk össze! kampányban is ígértük, és az FR több országkoordinátorával együtt szeretnénk ezen a vonalon egy közös nemzetközi edukációs programban is részt vállalni. Orsola de Castro, a mozgalom egyik alapítójának kezdeményezésére a szlovák országkoordinátorának vezetésével.
A kiterjedt nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően számos nemzetközileg is ismert Fashion Weekkel van úgynevezett designer csere megállapodásunk, illetve csatlakozó tagjai vagyunk az Európában mértékadó United Fashionnek. Idén már általunk delegált magyar tervező is részt vett az Aspara Fashion Weeken, Ázsia egyik legerősebb divathetén, valamint a Baltic Fashion Weeken, a Baltikum méltán ismert divathetén. Társszervezői voltunk több nemzetközi workshopnak, konferenciának is, ahol magyar tervezők és szakértők is bemutatkozhattak. Ezek a nemzetközi felkérések, valamint a hozzánk eljuttatott pályázati lehetőségek jövőre is számos új lehetőséget biztosítanak a magyar tervezőknek, gyártóknak és szakembereknek.
Szerző: Zahorján Ivett Fotó: Pék Pál
