Hétköznapi hősök: Dörflinger Edina, a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát önkéntese

2020. szeptember 29. |

Gyerekkorában mentett kutyájuk volt, kamaszként is nagyon vágyott egy újabb kutyusra, végül felnőttkorában jött el a megfelelő alkalom, amivel élt is: örökbefogadásra váró kutyák ideiglenes befogadójának jelentkezett. Dörflinger Edinával, a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát önkéntesével beszélgettünk.

2019-ben 172 állatnak – főleg kutyusnak – találtatok gazdit. Hogyan alakul ez idén?

Amikor a koronavírusos időszak elkezdődött, nagyon sok ember érezte úgy, hogy ez a megfelelő időpont az örökbefogadásra, hiszen az átlagosnál több időt és figyelmet tudnak az új jövevénynek szentelni. Tavalyhoz képest idén március-áprilisban majdnem megháromszoroztuk a mentési számainkat, összesen 102 állatot tudtunk a gyeptelepekről elhozni, ez is azt mutatja, hogy az örökbefogadási kedv megnőtt.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Lizi és Edina

Mit gondolsz, ez az örökbefogadási kedv csak a vírushelyzet miatt alakult így?

Biztosan jelentős szerepe volt benne, viszont a legtöbben ebben az időszakban is úgy kerestek meg bennünket, hogy már régóta gondolkoznak az örökbefogadáson, a döntés és a körülmények viszont csak mostanra értek meg. Egy kutyát és egy cicát is könnyebb beszoktatni úgy, ha az ember többet van otthon a home office miatt, így ugyanis nem kell hirtelen sok időre egyedül hagyni őket. Arra azért nagyon odafigyeltünk, hogy aszerint szűrtük elő a leendő gazdikat, hogy ne csak erre a rövid időszakra tervezzenek állattartást, hanem hosszú távra is.

Ezek szerint a toborzásnál ez külön kritérium.

Igen. Fel szoktuk hívni az emberek figyelmét arra, hogy amit vállalnak, az egy 10-15 éves elköteleződés, a koronavírus időszak alatt különös hangsúlyt fektettünk és fektetünk erre.

Előre nem lehet tudni, hogy mennyi ideig lesz az ideiglenes befogadónál a kutyus?

Pontosan sose tudjuk megmondani, hogy mennyi ideig lesz nála a kutyus, de szereztünk már annyi tapasztalatot, hogy úgymond „ránézésre” és a kutya tulajdonságait ismerve elég jó tippeket tudunk adni arra, hogy mennyi idő alatt fogja megtalálni a gazdiját. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy kb. egy hónap alatt, de több hónapig is elhúzódhat a folyamat, ez a kutya korától, méretétől, esetleges egészségügyi és viselkedési problémáitól is függhet. Az idősebb, nagyobb testű, egészségügyi vagy viselkedési szempontból problémásabb kutyusok ugyanis általában kevésbé keresettek, bár szerencsére rengeteg pozitív tapasztalatunk van abban, hogy nekik is megtaláljuk a megfelelő gazdit.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Hogyan tudtok segíteni a kevésbé tapasztalt befogadóknak?

Arra is fel vagyunk készülve, hogy ha az ideiglenes befogadók az állat egy nem várt viselkedési problémájával szembesülnek, és nem tudjuk azt csapaton belül megoldani, akkor trénerektől is tudunk segítséget kérni. Már a kiválasztáskor is odafigyelünk arra, hogy az ideiglenes gazdinak is úgy választunk kutyát, hogy tapasztalatának, életvitelének, időbeosztásának, aktivitási szintjének megfeleljen.

A MFÖEK-nél mindenki önkéntes?

Igen, körülbelül 50-60 önkéntes napi, heti szinten segíti a munkánkat, de ideiglenes befogadókból ennél sokkal több van. Tavaly például 97 ideiglenes befogadónk volt, közülük sokan visszatérők. De vannak olyanok is, akik egyszer kipróbálják milyen ideiglenes gazdinak lenni, és előfordul, hogy azt mondják, ennyi elég volt, vagy épp úgy alakul, hogy ott marad náluk a kutyus. A saját kutyám, Lizi is az első ideiglenesem.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Hogy kerültél kapcsolatba legelőször a MFÖEK-kel?

Egy ideje már nagyon szerettem volna kutyát, és mindenfelé keresgéltem. Kezdőként viszont nem tudtam kiigazodni a menhelyek honlapján a sok, számomra akkor még semmitmondó kép és adat között, fogalmam sem volt, mi alapján kéne tudnom, hogy megtaláltam-e az igazit. Azt se tudtam, hogyan működik az örökbefogadás, amikor véletlenül rábukkantam a MFÖEK Facebook-oldalára, és már akkor eltöltöttem egy estét azzal, hogy visszanéztem a posztokat a kiskutyákról. Annyira megtetszett ez a szellemiség, a szép képek, frappáns szövegek és a MFÖEK pozitív hangulata az oldalon, hogy nem sokkal később jelentkeztem is ideiglenes befogadónak. Az ideiglenes befogadók mindig kapnak maguk mellé egy koordinátort, aki a kutyussal kapcsolatos egyéb dolgokban is segít, például az egészségügyi ügyintézésben, a viselkedéssel kapcsolatos kérdésekben, de a kutyafotózást is ő szervezi, az ekkor készült fotókat az oldalunk posztjaihoz használjuk. Jó kapcsolatba kerültem a koordinátorommal, Harmath Eszterrel, és azt éreztem, hogy egy olyan csodát kaptam, amiből szeretnék valamit visszaadni. Ezek után nem sokkal szerettem volna még többet segíteni, és most itt vagyok.

Azóta már te vagy a szervezet egyik vezető tagja is.

Igen.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Mi volt az első meghatározó kutyás élményed?

Gyerekkoromban volt egy mentett angol szetterünk, akit nagyon szerettem, biztos ez is befolyásolt abban, hogy ennyire közel állnak hozzám a kutyák. Kamaszként mások kutyáit és cuki kutyás videókat néztem az interneten, emlékszem, hogy nagyon irigy voltam, és a normálisnál valószínűleg többször sírtam azért, mert nekem soha nem lehet. Aztán amikor mégis eljött az alkalom, rögtön megragadtam a lehetőséget.

Szerinted másmilyen vagy, amióta gazdi vagy?

Igen, biztosan.

Miben? Mi az, amit máshogy látsz azóta?

Mikor az ember gazdi lesz, kénytelen a világot egy teljesen új nézőpontból, az állata szemszögéből nézni, hiszen onnantól felelősséggel tartozik a boldogságáért, jóllétéért. Kutyásként egy leesett falat és az addigi kedvenc szobanövény potenciális élelem- és veszélyforrás, a mentőautó hangja, a kinyíló esernyő vagy a kismotoros gyerek ijesztő lehet, míg az utca másik oldalán sétáló kutyánál, a bokorban ücsörgő süninél vagy a szomszéd sípoló labdájánál semmi nem érdekesebb. Megtanultam a kutyámra figyelni, az ő szemével látni, de mióta Lizi van nekem, a többi állatra is másképp tekintek. Nem sokkal az érkezése után vegetáriánus lettem. A kutyák és cicák személyiségétől függ, a közös élet során mihez kell majd a gazdijának alkalmazkodnia, ezért is érdemes alaposan átgondolni az örökbefogadás előtt, milyen társat is szeretnénk. Kutyák nélkül szinte már meztelennek érzem magam. Rengeteget ad a jelenlétük, a társaságuk.

Hozzád nőttek.

Igen.

Mivel foglalkozol egyébként?

Irodavezető vagyok a Kőleves Vendéglőben. Oda is a MFÖEK-en keresztül kerültem, mert a régi koordinátorom sokáig ott dolgozott.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Hogy lehet, hogy vidéken annyi menhely van? Ott kevésbé ismert a felelős állattartás?

Általánosságban elmondható, hogy vidéken más az állattartási kultúra, máshogy gondolkoznak az állatokról, az ivartalanításról. Kevesen gondolnak abba bele, hogy ha mondjuk az ő kan kutyájuk nincs ivartalanítva, egyszer kiszökik a kertből, és találkozik három tüzelő szukával, akkor annak milyen következményei lesznek később. Sajnos sok helyen egyszerűen nem ér annyit, nem olyan fontos egy állat élete, és a nem kívánt kölyköktől megszabadulnak. Persze vidéken is vannak felelős állattartók, ahogy a fővárosban is felelőtlenek, viszont az is gyakran előfordul, hogy valakinek az anyagi lehetőségei nem adottak az ivartalanításhoz. Ez egy nagyon komplex problémakör.

Folyamatosan tartjátok a kapcsolatot a gyepmesteri telepekkel?

Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy az állatmentésnek mi már a jó oldalát látjuk, amikor egy rendes otthonban van a kutya, valaki folyamatosan foglalkozik vele, és lehetséges a megfelelő egészségügyi ellátása. Folyamatos kapcsolatban vagyunk három vidéki teleppel, az ottani dolgozók, önkéntesek azok, akik a szörnyű állapotban lévő állatokkal és borzasztó tartási körülményekkel szembesülnek nap mint nap. Egyébként jó baráti viszonyt ápolunk velük, nagyon jó az együttműködés mindhárom teleppel.

Miből áll az együttműködés?

A telephelyek a Facebook-oldalukra teszik fel a gazdikereső kutyákat, mi is itt figyeljük őket, és a kapcsolattartóinktól tudunk róluk több információt kérni. Ez azért fontos, mert ez alapján tudjuk eldönteni, hogy kompatibilis-e egymással a kiszemelt kiskutya és az adott ideiglenes befogadó. Miután sikerült kiválasztani a szerencsés mentvényt, felutazik az ideiglenes befogadójához, aki megkezdi a felkészítését a gazdis életre. A kutyus alapos orvosi kivizsgáláson esik túl, megismerkedik a városi élet alapjaival, a profi fotós önkénteseink segítségével képeket készítünk róla, a szövegíróink által írt bemutatkozóval felkerül az oldalainkra, és várjuk a gazdijelölteket.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

 

Ki is mentek a gazdijelölt otthonába, hogy megnézzétek, milyen körülmények közé kerül a kutyus?

Kötelezően nem. Mikor megtetszik nekik az egyik mentvényünk, a Facebookon szokták felvenni velünk a kapcsolatot a gazdijelöltek, és külön csapatunk van arra, hogy első körben írásban alaposan kikérdezzék őket. Még ilyenkor tisztázzuk a legfontosabb alapkérdéseket: hol és kikkel élne együtt a kutyus, mennyi időt tudnak aktívan vele foglalkozni, és mennyit lenne egyedül, napi hány sétát és milyen közös programokat terveznek, milyen számukra az ideális kutya. Amennyiben bizonyos alapfeltételeknek megfelelnek a jelöltek, akkor kerülnek tovább a kiszemelt kutyus koordinátorához, majd az ideiglenes befogadójához. Ő az, aki személyesen találkozik a gazdijelölttel, és a koordinátorával pedig mindig megbeszéli, hogy mi történt, milyen kérdések merültek fel, milyenek voltak a benyomásai a jelöltről. Legalább két személyes találkozót írunk elő, de a két fél annyiszor találkozhat, amennyiszer szükségesnek ítélik. Elképzelhető, hogy az ideiglenes befogadó elmegy a leendő gazdi otthonába, de ez alapvetően nem kötelezően előírt része a folyamatnak.

A kutyákról/macskákról is van egy adatbázisotok és a keresőkről is?

Általában azok, akik írnak nekünk, már kinéztek egy adott kutyát az oldalunkról. De előfordul, és mi mindig nagyon örülünk annak, ha valaki úgy keres meg minket, hogy nincs konkrét kiszemeltje, de vannak elképzelései. Ilyenkor szívesen segítünk a keresésben, az állatokról részletes adatbázisunk van. Egyébként nemcsak ideiglenes befogadóktól, hanem közvetlenül a telepekről is tudnak a szervezetünkön keresztül örökbe fogadni. Az örökbefogadásnak az egyik legfelelősségteljesebb módja szerintem az, amikor valaki először ideiglenes befogadóként megnézi azt, hogy a kiválasztott kutyával hogy válik be az együttműködésük és együttélésük. Ilyenkor, ha egy bizonyos próbaidőszak után ő is és mi is jónak látjuk, akkor nála marad a kutyus, ha pedig valami nem a terv szerint alakul, akkor másik gazdit keresünk neki. Volt már olyanra is példa, hogy valaki rádöbbent arra, hogy ez a kutya neki túl, vagy épp nem elég aktív, nála kisebb vagy nagyobb testűt szeretne, esetleg a személyiségük, habitusuk nem passzol egymáshoz, de az is előfordul, hogy ideiglenes befogadás alatt derül ki, hogy a kutyatartás hosszú távon nem neki való. Ilyenkor persze nem tudjuk rögtön elvinni, áthelyezni a kutyust, az ideiglenes befogadóknak ilyenkor is vállalniuk kell a kutyus megfelelő ellátását addig, amíg nem találunk új befogadót.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Mit gondolsz az önkéntességről, és miért fontos számodra?

Nekem személyesen nagyon fontos, hogy azt érezzem, teszek valamit azért, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen. Ezen kívül a MFÖEK közössége is nagyon nagy vonzerő, sokan dolgozunk egy közös célért, de sokfélék vagyunk és rengeteget tanulunk egymástól. Büszke vagyok arra, hogy ilyen nyitott, jó fej, a másikra őszintén kíváncsi, okos, talpraesett és tenni akaró emberekkel dolgozhatok együtt. Mindenkit egy picit más mozgat, van, akinek az állatok szeretete a motivációja, másnak az önkéntes munkavégzés számít sokat, van, aki a közösség miatt csatlakozott, de szerintem a többség az utóbbi miatt ragad nálunk.

Hogyan tudtok csak önkéntes alapon működni? Mi kell szerinted ehhez?

Azt szoktuk mondani, hogy nekünk a kutyák és cicák szabadulása a fizetségünk, hogy tudjuk, hogy jó helyre kerülnek, és onnantól fogva szép életük lesz. Nagyon jó érzés, nagy büszkeség az, hogy mi hozzáteszünk ehhez. Mindazok, akik önkéntesként részt vesznek a munkában, állatok sorsát változtatják meg.

Milyen kihívások előtt álltok?

Amivel újra és újra szembesülünk, az az önkéntesek motivációjának fenntartása. Akiben nincs erős küldetéstudat, előfordul, hogy elfogy a kedve, illetve mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, amiben az önkéntes munkája háttérbe szorul. A feladatokat viszont ilyenkor is el kell végeznie valakinek, hogy a mentés ne álljon le. Örülünk, hogy folyamatosan nő az alapítványunk, de ez rengeteg szervezéssel, konfliktussal és alkalmazkodással is együtt jár, amit nekünk is kihívás kezelni. Nagy álmunk nemcsak a már telepekre bekerült kutyák helyének megtalálása, hanem a probléma megelőzésével, ivartalanítási programokkal is foglalkozni, ehhez azonban sok tapasztalatot, támogatót és anyagi segítséget kell még gyűjtenünk.

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

Szerinted a kutya-, macskatartás divat?

Szerintem igen, bár csak néhány éve van kutyám, ezért kevésbé látok rá arra, hogy régebben hogy is volt ez. De úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül baj, sőt jó is, ha felelős gondolkodás is társul hozzá.

Hogy tudod összeegyeztetni az önkéntességet a munkáddal?

Szerencsés vagyok, mert ahol dolgozom, a Kőlevesben rendkívül nyitottan fordulnak a civil szervezetek és önkéntes munka felé, és kutyát is be lehet vinni. Sajnos gyakran az alvás és a magánéletem rovására megy a különböző feladataim, kötelességeim összeegyeztetése, de amit cserébe a kutyáktól és a MFÖEK-től visszakapok, az megéri ezt.

Fotó: Czvitkovits Judit

Olvasd el ezt is!

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora

Zsidó közösségszervező szakon végzett az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen, a szenvedélybeteg fiatalokkal foglalkozó Megálló Csoport Alapítvány operatív és pénzügyi vezetője. A pandémiás helyzetben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében olyan önkéntesek munkáját koordinálta, akik a koronavírus-fertőzés következtében kialakult helyzetben nyújtottak segítséget a hitközség berkein belül. Dr. Gádorné Wéber Ágnessel beszélgettünk.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter