Színt az irodalomba!
Ha laikusként fellapozunk egy irodalmi folyóiratot, végignézzük a Könyvhét szerzőlistáját, vagy akár szemügyre vesszük a legnevesebb irodalmi díjak jelöltjeinek, díjazottjainak listáját, már akkor nagyon feltűnő, hogy mennyire kevés a női nevek száma. A SZÍN Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórumának célja, hogy segítse a női esélyegyenlőséget és érdekvédelmet az irodalmi életben. Hidas Judit, Mécs Anna, Tallér Edina, Tóth Kinga, a SZÍN alapítói a pandémia alatt sem tétlenkednek, hiánypótló rendezvényeken szembesítik a szakmát a kutatásaik eredményével, és hallatlanul fontos párbeszédet indítanak a nők helyzetéről az irodalmi szakmában. Március végén a Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum közös online konferenciáját tartott, melynek fő kérdése az volt, hogy a nők mérsékelt jelenléte a folyóiratokban és kritikákban összefügg-e azzal, hogy a női szerzők a mai napig sokkal kevesebb elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik, és csak elvétve kerülnek be a magyar irodalmi kánonba. Illetve jelenleg is fut a Ms. Columbo Live! sorozat, mely hónapról hónapra a szakma női képviselőinek egy kiemelt problémáját járja körül – legutóbb például a könyvkiadás került terítékre.
A folyóirat ugródeszka?
Azért is kiemelten fontos a folyóiratok nemi arányait megvizsgálni, mert hagyományosan az irodalom vérkeringésébe való bekerülésnek a kezdőlépése a folyóirat-publikáció. A fiatalok általában több neves irodalmi folyóiratban megjelent írást követően kezdenek, kezdhetnek el nagyobb lélegzetvételű műveket írni, vagy csak ezután kapnak lehetőséget a már íróasztalfiókban lévő anyagok kiadására. Tehát ha már a folyóiratokban eltolódik a nők és a férfiak publikációs aránya, akkor nagy valószínűséggel az a szakmai előmenetelükre és a könyvkiadásra is hatással van. Ráadásul az Érdekvédelmi Fórum kutatásai szerint a folyóiratokban sokkal rosszabbak a nemi arányok, mint a könyvkiadás terén: a folyóiratokban publikáló nők aránya 2020-ban 23-32% volt, a vezető szépirodalmi kiadók szerzőinek aránya viszont 15-50% között mozog. (Az arány folyóiratonként és kiadónként változó a határértékek között.)
Úgy tűnik, a folyóiratok szerkesztői és kritikusai sokkal kevésbé látják meg a hazai női szerzőket, és a sokkal kevésbé írnak kritikát női szerzős kötetekről.
Olyannyira nem veszik észre őket, hogy szívesebben írnak külföldi női szerzők köteteiről, mint a magyar nyelven író női szerzők műveiről. A konferencián felmerült, hogy ez talán azért lehet, mert a külföldön már sikeres női író, költő hazai legitimizációja könnyebb, mint a még nem széles körben elismert női szerzők beemelése az irodalmi életbe. A konferencia kitért a nemzetközi viszonyokra is: a VIDA (WomeninLiteraryArts) nevű amerikai civil szervezet 2017-es felmérése alapján a 15 legnagyobb amerikai irodalmi folyóiratnál már 40% körül volt a női szerzők által publikált művek száma, ez itthon még csak jövőbeli cél lehet.
Strukturális problémák
Persze nem arról van szó, hogy direkt ki akarnák kerülni a férfi szerkesztők a nők által írt köteteket és a női kritikusokat a folyóiratokban, hanem sokkal inkább arról, hogy mélystrukturális, társadalmi folyamatok lenyomata a jelenlegi állapot. Valószínűleg sokkal kevesebb női szerző jut el egyáltalán addig, hogy meg merje mutatni az írását valakinek, netán fel merje vállalni a más műről alkotott kritikáját a szakma előtt, hiszen a mélyben gyökerező női szerepmodell nem kedvez az önfelvállalásnak, az egyéni tehetség kibontakoztatásának és a kritikai hangvételnek. Míg egy kritikus férfit díjaz a társadalom, addig egy nőt problémásnak, idegesítőnek, túl keménynek titulál, ha „túl kritikus”. És egy író férfit is könnyebben neveznek zseninek: egy nő viszont, ha túl sokat foglalkozik a munkájával, akkor minimum karrierista, de inkább elhanyagolja az anyai teendőit.
A konferencián nemcsak a kutatás eredményeit vázolták fel az előadók, de női alkotók (Karafiáth Orsolya, Péterfy-Novák Éva, Berg Judit) saját élményeiket, pályaútjukat megosztva kerekasztal-beszélgetésen is részt vettek, így egyéni szintre is „lefordítódott” a statisztika. Majd elegáns és diskurzusindító módon folyóirat-szerkesztők reflektáltak az elhangzottakra. Stilszerűen a napot hét kortárs író, költő – Bán Zsófia, Gerevich András, Gulisio Tímea, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka, Terék Anna, Zilahi Anna felolvasása zárta.
Az érdekvédelmi szervezet megalapítása és aktivitása többek között azért fontos, mert képes az egyének helyett felszólalni, és emlékeztetni a férfi szerkesztőket arra, hogy tudatosabban gondolkodjanak a kiválasztási procedúrára, és vegyék figyelembe a kánonképzés szociokulturális jellemzőit. Egy női szakmai közösséghez tartozás akár megtartóerő is lehet a női alkotóknak, ugyanis általánosan megfigyelhető, hogy míg a bölcsészkarra látványosan több nő jár, mint férfi, a szárnypróbálgató fiatalok között is még több a női alkotó, a szekunder (tudományos) vagy primer (művészi) irodalmi karrierút során a nők szisztematikusan lemorzsolódnak.
Fotó: Getty Images
