Miért nincsenek nők a folyóiratokban?

2021. április 20. |

És a könyvkiadásban, az irodalmi díjak jelöltjei között és az akadémiai életben? Aggasztóan kevés nő van a magyar kortárs irodalomban – a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórum és a Ms. Columbo Live! sorozat erre hívja fel a figyelmet.

Színt az irodalomba!

Ha laikusként fellapozunk egy irodalmi folyóiratot, végignézzük a Könyvhét szerzőlistáját, vagy akár szemügyre vesszük a legnevesebb irodalmi díjak jelöltjeinek, díjazottjainak listáját, már akkor nagyon feltűnő, hogy mennyire kevés a női nevek száma. A SZÍN Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórumának célja, hogy segítse a női esélyegyenlőséget és érdekvédelmet az irodalmi életben. Hidas Judit, Mécs Anna, Tallér Edina, Tóth Kinga, a SZÍN alapítói a pandémia alatt sem tétlenkednek, hiánypótló rendezvényeken szembesítik a szakmát a kutatásaik eredményével, és hallatlanul fontos párbeszédet indítanak a nők helyzetéről az irodalmi szakmában. Március végén a Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum közös online konferenciáját tartott, melynek fő kérdése az volt, hogy a nők mérsékelt jelenléte a folyóiratokban és kritikákban összefügg-e azzal, hogy a női szerzők a mai napig sokkal kevesebb elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik, és csak elvétve kerülnek be a magyar irodalmi kánonba. Illetve jelenleg is fut a Ms. Columbo Live! sorozat, mely hónapról hónapra a szakma női képviselőinek egy kiemelt problémáját járja körül – legutóbb például a könyvkiadás került terítékre.

folyoirat-no-erdekvedelem

A folyóirat ugródeszka?

Azért is kiemelten fontos a folyóiratok nemi arányait megvizsgálni, mert hagyományosan az irodalom vérkeringésébe való bekerülésnek a kezdőlépése a folyóirat-publikáció. A fiatalok általában több neves irodalmi folyóiratban megjelent írást követően kezdenek, kezdhetnek el nagyobb lélegzetvételű műveket írni, vagy csak ezután kapnak lehetőséget a már íróasztalfiókban lévő anyagok kiadására. Tehát ha már a folyóiratokban eltolódik a nők és a férfiak publikációs aránya, akkor nagy valószínűséggel az a szakmai előmenetelükre és a könyvkiadásra is hatással van. Ráadásul az Érdekvédelmi Fórum kutatásai szerint a folyóiratokban sokkal rosszabbak a nemi arányok, mint a könyvkiadás terén: a folyóiratokban publikáló nők aránya 2020-ban 23-32% volt, a vezető szépirodalmi kiadók szerzőinek aránya viszont 15-50% között mozog. (Az arány folyóiratonként és kiadónként változó a határértékek között.)

Úgy tűnik, a folyóiratok szerkesztői és kritikusai sokkal kevésbé látják meg a hazai női szerzőket, és a sokkal kevésbé írnak kritikát női szerzős kötetekről.

Olyannyira nem veszik észre őket, hogy szívesebben írnak külföldi női szerzők köteteiről, mint a magyar nyelven író női szerzők műveiről. A konferencián felmerült, hogy ez talán azért lehet, mert a külföldön már sikeres női író, költő hazai legitimizációja könnyebb, mint a még nem széles körben elismert női szerzők beemelése az irodalmi életbe. A konferencia kitért a nemzetközi viszonyokra is: a VIDA (WomeninLiteraryArts) nevű amerikai civil szervezet 2017-es felmérése alapján a 15 legnagyobb amerikai irodalmi folyóiratnál már 40% körül volt a női szerzők által publikált művek száma, ez itthon még csak jövőbeli cél lehet.

Strukturális problémák

Persze nem arról van szó, hogy direkt ki akarnák kerülni a férfi szerkesztők a nők által írt köteteket és a női kritikusokat a folyóiratokban, hanem sokkal inkább arról, hogy mélystrukturális, társadalmi folyamatok lenyomata a jelenlegi állapot. Valószínűleg sokkal kevesebb női szerző jut el egyáltalán addig, hogy meg merje mutatni az írását valakinek, netán fel merje vállalni a más műről alkotott kritikáját a szakma előtt, hiszen a mélyben gyökerező női szerepmodell nem kedvez az önfelvállalásnak, az egyéni tehetség kibontakoztatásának és a kritikai hangvételnek. Míg egy kritikus férfit díjaz a társadalom, addig egy nőt problémásnak, idegesítőnek, túl keménynek titulál, ha „túl kritikus”. És egy író férfit is könnyebben neveznek zseninek: egy nő viszont, ha túl sokat foglalkozik a munkájával, akkor minimum karrierista, de inkább elhanyagolja az anyai teendőit.

A konferencián nemcsak a kutatás eredményeit vázolták fel az előadók, de női alkotók (Karafiáth Orsolya, Péterfy-Novák Éva, Berg Judit) saját élményeiket, pályaútjukat megosztva kerekasztal-beszélgetésen is részt vettek, így egyéni szintre is „lefordítódott” a statisztika. Majd elegáns és diskurzusindító módon folyóirat-szerkesztők reflektáltak az elhangzottakra. Stilszerűen a napot hét kortárs író, költő – Bán Zsófia, Gerevich András, Gulisio Tímea, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka, Terék Anna, Zilahi Anna felolvasása zárta.

Az érdekvédelmi szervezet megalapítása és aktivitása többek között azért fontos, mert képes az egyének helyett felszólalni, és emlékeztetni a férfi szerkesztőket arra, hogy tudatosabban gondolkodjanak a kiválasztási procedúrára, és vegyék figyelembe a kánonképzés szociokulturális jellemzőit. Egy női szakmai közösséghez tartozás akár megtartóerő is lehet a női alkotóknak, ugyanis általánosan megfigyelhető, hogy míg a bölcsészkarra látványosan több nő jár, mint férfi, a szárnypróbálgató fiatalok között is még több a női alkotó, a szekunder (tudományos) vagy primer (művészi) irodalmi karrierút során a nők szisztematikusan lemorzsolódnak.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Ha kórházban hal meg egy csecsemő, mindent megtettek érte, ha otthon, megérdemelték gyász

Ha kórházban hal meg egy csecsemő, mindent megtettek érte, ha otthon, megérdemelték