Három évig otthon a gyerekkel
A nőket idehaza a társadalom, a kultúra, illetve még az állam is arra ösztönzi, hogy a gyerekszülés után teljesen átadják magukat annak a bizonyos princípiumnak, és – feladva a fizető munkájukat – családanyaként próbáljanak kiteljesedni. Ezt az irányt támogatja a szocializmusban bevezetett és Nyugat-Európa országaihoz képest kiugróan hosszúnak számító 3 éves szülési szabadság is. A gyes, a gyed és a 3 éves otthonmaradás rendszerét 1967-ben vezették be, pusztán politikai-gazdasági okokból: a szocializmusban az általános foglalkoztatottság volt a cél, ám nem tudtak elegendő munkahelyet biztosítani, és az is túlterhelte a gazdaságot, hogy megfelelő számú óvodai-bölcsődei helyet hozzanak létre. Ezekre a problémákra jelentett választ a gyes bevezetése: segítségével a nők egy részét ki lehetett vezetni a munkaerőpiacról.
Az otthon maradás intézményét aztán az évek során meg is ideologizálták: pszichológusok, illetve más gyerekkel foglalkozó szakemberek sora kezdett arról beszélni, hogy a gyerekek egészséges fejlődése érdekében az anyáknak 2-3 évet igenis otthon kell maradniuk. Noha a mai napig egyetlen hazai vagy nemzetközi kutatás sem támasztotta alá ezt az elméletet, a hároméves otthon maradás mítosza a hosszú évtizedek alatt mélyen beivódott a magyar nők gondolkodásába, feloldhatatlan konfliktust okozva az anyaság és a dolgozó női szerep között.
Anyagilag nem éri meg
A hazai rendszer tehát lehetővé teszi, hogy az egyik szülő (többségében a nő) a szülés után 3 évig otthon maradhasson, miközben különféle havi családtámogatási ellátásokat vehet igénybe. A csedre, azaz csecsemőgondozási díjra azok jogosultak, akik a terhességet megelőző két évben legalább 365 napot dolgoztak, a támogatás összege pedig a korábbi fizetésük 100 százaléka. A gyermekgondozási díj, vagyis a gyed megint csak azoknak jár, akik az előtte való két évben legalább 365 napot dolgoztak. Maximum összege a fizetés 70 százaléka lehet, viszont a felső határa 243 600 forint. Az úgynevezett gyermekgondozási segély (gyes) alanyi jogon jár a gyerek hároméves koráig, amelynek összege az előbbiekkel ellentétben nem függ a korábbi bértől, hanem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével azonos, ami jelenleg bruttó 28 500 forint.
Felmérések szerint a magyarok máig kitartanak a konzervatív családmodell és a hagyományos nemi szerepek mellett, ennek ellenére a legtöbb család hosszú távon nem engedheti meg magának az egykeresős családmodellt. A gyerek kétéves életkoráig folyósított gyedből és a másik fél keresetéből még csak-csak meg lehet élni, ám a gyes minimális összege már nemigen tudja kiváltani a nő keresetét. Sok édesanya tehát nem tölti ki a 3 éves szülési szabadságot, hanem megpróbál már kicsivel korábban visszatérni a munka világába.
Sok édesanya tehát nem tölti ki a 3 éves szülési szabadságot
Visszatérés – de hova?
A 29 éves Olívia egy egyéves kisfiú anyukája. A férjével ők is anyagi okokból döntöttek úgy, hogy nem töltik ki az állam által biztosított három évet. „Két évig elfogadható támogatást kapnak az anyukák, és az első év még kifejezetten jó. A harmadik évtől biztosított 28 500 Ft viszont semmire nem elég, ezért én is úgy tervezem, hogy két évig maradok otthon, utána vissza szeretnék menni dolgozni.” Olívia a szülés előtt a bankszektorban dolgozott, egy multinacionális cégnél, ahol kifejezetten támogatják a kisgyerekes édesanyák visszatérést. „Nálunk szerencsére nagyon rugalmasak, és engem is várnak vissza szeretettel. Megbeszéltük a felettesemmel, hogy egy évvel azelőtt, hogy újra munkába szeretnék állni, szólni fogok nekik, és akkor el is indítják a folyamatot.”
A 33 éves Dia kevésbé volt szerencsés. Mint mondja, már a terhessége alatt is érezte, hogy nem biztos, hogy szülés után vissza fog tudni térni a munkahelyére. Mikor aztán eljött az idő, és újra munkába szeretett volna állni, a cég már nem virágzott úgy, mint korábban.
„Nem vártak vissza. Másfél éves volt a kisfiam, amikor munka nélkül maradtam. Nagyon nyomasztó volt.”
A szülési szabadságról való visszatérés tehát nem feltétlenül egyszerű feladat. Nagy előny, ha a nő az eredeti munkahelyére tud visszamenni, ám itt is érhetik kellemetlen meglepetések. Gyakran hallani olyan történeteket például, amikor az anyukát az eredeti munkahelyére alacsonyabb fizetéssel, rosszabb feltételekkel járó pozícióba veszik csak vissza. Bár ez az eljárás jogszerűtlennek számít – mivel a munkáltató egyoldalúan nem dönthetne az édesanya új munkaköréről –, ha a nők nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy nem képesek megfelelően érvényesíteni az érdekeit, könnyen nehéz helyzetben találhatják magukat. De arról is fontos lenne minden édesanyának tudni, hogy a gyerekük hároméves koráig (3 vagy több gyerek esetén 5 éves korig) lehetőségük van négyórás munkaidőben dolgozni, amit a munkaadójuknak kötelessége biztosítani. Sőt, ha valaki egyedül neveli a gyerekét (legyen az anya vagy apa), védelmet élvez a munkaviszony megszüntetésénél. Magyarán a gyerek 3 éves koráig csak a rendkívüli felmondás jól alátámasztott indokaival bocsáthatja el a munkaadó.
A KSH adatai szerint a három évnél fiatalabb kisgyereket nevelő magyar nők csupán 18 százaléka aktív a munkaerőpiacon. Bár ez az arány nemzetközi szinten kiugróan alacsonynak számít, idehaza valamelyest előrelépést jelent a korábbi évekhez képest. Ám annak, hogy a kisgyereket nevelő nők tömegesen be tudjanak illeszkedni a magyar munkaerőpiacra, továbbra is számos akadályozó tényezője van. „Nem mindegy, hogy a kismama hazánk melyik földrajzi területén él, milyen képzettséggel rendelkezik, mennyi időt töltött távol a munkaerőpiactól. Egyedülálló anyuka, netán fogyatékossággal élő? Számtalan kérdés merül fel még” – válaszolja Alföldi Andrea, a Magyar Nőszövetség elnöke arra a kérdésre, hogy véleménye szerint milyen lehetőségei vannak ma egy kisgyerekes magyar anyának, ha vissza szeretne térni dolgozni. „Számos munkahely nem szívesen foglalkoztat kisgyermekes anyákat, mivel tartanak a nem várt eseményektől: a gyermek beteg lesz stb., így váratlanul kieshet a munkavállaló a munkából. Bár diszkriminatív rákérdezni állásinterjún a családi körülményekre, de számos esetről tudunk, hogy megtörténik. A kismamák helyzete ezen a területen valamelyest javult – statisztikailag biztosan – ám még mindig sok a megoldandó feladat e területen” – teszi hozzá.
Hogyan lehetne valódi segítséget nyújtani a munkába visszatérő anyáknak?
A kisgyerekes nők munkába állásának egyik legnagyobb akadálya, hogy az atipikus foglalkoztatási formák – amelyek sokkal kényelmesebbek lehetnének egy anyának – továbbra is gyerekcipőben járnak Magyarországon. Adatok szerint a 20-64 éves, foglalkoztatott magyar nőknek mindösszesen 5,9 százaléka dolgozik részmunkaidőben, ami a negyedik legalacsonyabb érték az EU tagállamok között. A legaktívabb korosztályban, vagyis a 25-54 éveseknél ráadásul ez a szám tovább csökken, 4,9 százalékra. Mindeközben Hollandiában 57, 9 százalék, Ausztriában 50,9 százalék, Németországban pedig 48,4 százalék a részmunkaidőben dolgozó nők aránya.
A kisgyermekes anyák foglalkoztatottsági rátájának növelése érdekében fontos lenne, ha a hazai munkáltatók családbarát intézkedéseket vezetnének be. A családbarát kifejezés sok mindent takarhat, az egyszerű home office lehetőségtől a céges gyermekmegőrzésig vagy akár táboroztatásig. A probléma azonban az, hogy idehaza még ma is elsősorban a multik és start-up-ok figyelnek oda a családok igényeire, illetve élen járnak a technológiai cégek is, ám még mindig túl kevesen. Ezzel szemben a kkv-k világa egyértelműen nehezen lépi meg ezt a feladatot: ebben a szektorban gyakran még egy egyszerű, heti egy otthonról végzett munkanapot is ördögtől valónak tartanak. Sok magyar munkáltatónak ugyanis a mai napig az a felfogás él a fejében, hogy ha nincs szem előtt egy munkavállaló, akkor nem is dolgozik. A témával kapcsolatban Alföldi Andrea úgy gondolja, hogy a munkaerő atipikus formáiban való foglalkoztatás emeléséhez elengedhetetlen lenne a piaci szereplők hatékonyabb motivációja és érzékenyítése az állam részéről, például nagyobb adókedvezmények formájában.
Ám nem csak a munkaadók érzékenyítésére lenne szükség – a bölcsődék, óvodák számának növelése is sokat nyomna a latban. Magyarországon rengeteg település van még mindig, ahol amiatt nem tud egy nő visszatérni a munkába, mert a gyereke már nem fért be az adott intézménybe, vagy az nehezíti meg a munkavállalást, hogy másik településre kell hordani a kicsit, mert csak ott van szabad hely. És természetesen az is nagy segítség lenne az édesanyák számára, ha az apák nagyobb szerepet vállalnának a gyereknevelésben és kivennék a részüket a háztartás vezetéséből.
A szakértők gyakran fel szokták hozni pozitív példaként a svéd családtámogatási rendszert, amelynek kardinális része az édesapák bevonása a gyereknevelésbe. A svéd rendszer arra törekszik, hogy a gyerekekkel járó feladatokban mindkét szülő egyenlően vegye ki a részét, ennek ösztönzésére vezettek be 1974-ben gyermeknevelési szabadságot az apák részére is. A svéd modell szerint az összesen 480 nap fizetett szülési szabadságot a gyerek születése után mindkét szülő kiveheti, ám ebből 60 nap kifejezetten a férfiaknak jár. Ha az apuka nem veszi ki a 60 napját, az egyszerűen elvész, és az anya nem használhatja fel helyette. Ezenkívül a 480 napot úgy osztják be maguk között, ahogy akarják, ha tehát az édesapa szeretne, akár több időt is otthon tölthet a babával. Ha a 480 napot a szülők fele-fel arányban veszik ki, az állam pluszpénzt is fizet nekik. Az úgynevezett latte apukáknak tehát lehetőségük van valóban bekapcsolódni a gyereknevelésbe és már a kezdetektől fogva szoros kapcsolatot kialakítani gyerekükkel – ezzel pedig az anyukáknak is megkönnyítik a visszatérést a munkaerőpiacra.
A svéd modellhez hasonlóan elvileg Magyarországon sincs akadálya annak, hogy az anyák helyett az apák vegyék igénybe a gyest és a gyedet, a gyakorlatban viszont ez a felállás csak rendkívül ritkán tud megvalósulni. Legfőbb akadálya, hogy anyagilag nem igazán éri meg a családoknak, hogy a nőnél általában jobban kereső férfi essen ki a munkából, ráadásul a hazánkban uralkodó tradicionális női/férfiszerep-felfogásba sem illik bele az „otthon pelenkázó és altatódalokat énekelő apuka” képe. Marad tehát a magyar apukáknak az állam által biztosított 10 szabadnap. „Az apasági szabadság időtartalmát nemrég 5 napról 10 napra emelték a születés időpontjától a második hónap végéig, ám az első 5 napra távolléti díj, míg a második öt napra a távolléti díj 40 százaléka illeti meg az apát. Kérdés persze, hogy ez mennyire motiválja az apákat. Úgy vélem, az első két hónap nem változtat jelentősen a nők és férfiak munkaerőpiaci helyzetén” – magyarázza Alföldi, aki szerint elengedhetetlen lenne a jelenlegi családtámogatási rendszer drasztikus átalakítása és igazságosabbá tétele.
Elengedhetetlen lenne a jelenlegi családtámogatási rendszer drasztikus átalakítása és igazságosabbá tétele
És hogy mit tesz az állam?
Bár az elmúlt években rengeteget hallhattunk arról, hogy a kormány mennyi családbarát intézkedést vezetett be, ezek – amellett, hogy általában pont azoknak a családoknak nem segítenek, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne rá – még véletlenül sem a nemek közötti egyenlőség előremozdítását segítik, helyette szülésre és otthon maradásra buzdítják a nőket. Pedig a kisgyerekes anyák helyzete csak akkor tudna érdemlegesen változni, ha meglenne a politikai akarat a szemléletformáláshoz és a nők jogainak biztosításához.
„Ezen területen nagyszerű politikai marketingmunka zajlik, jól hangzó kommunikációs panelek köszönnek vissza, ám a valósághoz sok közük nincs.”
„A jelenlegi hatalom évtizedek óta szimbolikusan ugyanazon családtámogatási eszközöket alkalmazza: hiteltámogatások, jelzálogosítás; adókedvezmények; többgyermekesek kiemelt támogatása; nagyszülők bevonása a gyermeknevelésbe; és mindezek hozzákötése munkához és jövedelemhez. Nem beszél arról, hogy egyre több család él szegénységben, a fizetések nem követik az inflációt. A támogatásokat a tehetősebb családok kapják. Nem beszél az alanyi jogon járó családi pótlék emeléséről, vagy arról, hogy kb. 500 ezer olyan család van, ahol egyetlen szülő egyetlen keresetéből neveli gyermekét vagy többet. A kétszülős családban is igen nehéz helytállni a magas rezsi és megélhetési költségek miatt, hát még egyetlen keresetből. Az amúgy is alacsony összegű családi pótlékot csupán 1500 Ft-tal toldotta meg az állam, mindösszesen ennyi anyagi többletet biztosít az egyedülálló szülőknek. Valljuk be, a csed, gyed összes formája, gyes, gyet és persze a hozzákapcsolódó támogatások és feltételrendszerük nem mondhatnánk, hogy gyermekvállalási ösztönző. Ezt bizonyítja a házasságok és gyermekszületések számának csökkenése is” – zárja le a beszélgetésünket Alföldi Andrea.
Fotó: Getty Images, interjúalany sajátja
