A Guardian kérésére a YouGov piackutató cég által végzett, hét országra – Nagy-Britanniára, Dániára, Franciaországra, Németországra, Olaszországra, Spanyolországra és Svédországra – kiterjedő felmérés szerint úgy tűnik, hogy a fiatalok Európa-szerte hajlamosabbak olyan radikális életmódbeli változtatásokat tenni az idősebb korosztályoknál, amelyek lassíthatnák a klímaváltozást – az apró lépések viszont kevésbé győzik meg őket.
Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy napjaink gazdasági visszaesésének kellős közepén a fiatalok nem nagy reményekkel tekintenek a jövőbe: a megkérdezettek több mint fele érzi úgy, hogy az egyre reménytelenebb helyzet vészcsengőként szirénázik a fejük felett, és igencsak hátráltatja őket abban, hogy saját családot alapítsanak.
A vezetés kardinális kérdés
A felmérés legmegosztóbb kérdésének az autóvezetés bizonyult. A megkérdezett franciák közül 10-ből 6-an gondolják úgy, hogy tudnának gépjármű nélkül élni. Ugyanígy az olaszok is, de a dánoknak csak 1/3-a, a svédeknek pedig csak 1/5-e osztozik a véleményükön. A 18-24 éves korosztály 54%-a nyilatkozott úgy, hogy autó helyett inkább gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel járna, ha azzal lassíthatná a globális felmelegedést, szemben a 65 év felettiek 45%-ával. Ehhez hasonlóan a fiatalok 41%-a váltana elektromos autóra, míg az idősebbeknek csupán a 21%-a hozná meg ezt a döntést.
Nem volt ekkora a különbség az étrend kérdésében: a 18–24 évesek 21%-a mondta azt, hogy hajlandó teljesen felhagyni a hús-, valamint a tejtermékek fogyasztásával, és az 55-64 évesek 17%-a, illetve a 64 év felettiek 13%-a is szívesen szánná rá magát erre a döntésre. A fiatalabb generációk hajlandóbbak többet fizetni a légi utazásért (a 18–24 évesek 30%-a, szemben az 55 év felettiek 22%-ával), és szívesen vásárolnak kizárólag használt ruhákat (a 18-24 évesek 35%-a és a 24–34 évesek 38%-a, míg a 65 év felettiek 26%-a inkább újat visel).
Inkább külső nyomás, mint saját döntés
A felmérés életkortól és országtól függetlenül azt mutatta, hogy az európaiak nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy az EU-nak a tagállamai nevében kellene döntéseket hoznia az éghajlati válság kezeléséről ahelyett, hogy az egyes országok önállóan aktivizálnák magukat.
A kisebb változtatások esetében (mint például az otthoni növénytermesztés, a szezonális termékek fogyasztása, és az egyszer használatos műanyagok elhagyása) már az idősebb korosztály brillírozott, vagy ők már éppen tettek is ilyen jellegű lépéseket. Velük ellentétben viszont a fiatalabb generációk nagyobb valószínűséggel támogatták a radikális kormányzati intézkedéseket a kapcsolódó szakpolitikai területeken. A benzines és dízelmotoros autók gyártásának és értékesítésének betiltását például a 18–24 évesek 46%-a, a 25–24 évesek 42%-a támogatná, szemben az 55-64 évesek 28%-ával. A 65 év feletti válaszadóknak viszont mindössze 22%-a értene egyet egy hasonló döntéssel.
A hús- és tejtermékek fogyasztásának kormányzati korlátozása szintén lényegesen nagyobb támogatottságot élvezett a fiatalabbak körében (43%), mint az idősebb generációk tagjai között (25%). A csomagolásokra vonatkozó szigorúbb szabályokat, a fatelepítési programokat és az energiahatékony otthonok kikényszerítését célzó intézkedéseket általában pedig az idősebb korosztályok támogatták jobban, vagy a fiatalokkal egyenlő mértékben.
Az új generációk radikálisabbak
A közvélemény-kutatás csekély különbséget mutatott abban a kérdésben, hogy a megkérdezettek mennyire aggódnak az éghajlati válság és annak hatásai miatt, ugyanis több mint 70%-uk nyilatkozott úgy, hogy kimondottan nyugtalanítja őket a kérdés. A nagy többség (64-72%) még abban is egyetértett, hogy az éghajlatváltozás emberi tevékenység eredménye.
A 18 és 24 év közöttieknek – akik már biztosan testközelből fogják érezni a globális felmelegedéssel járó nehézségeket és katasztrófákat – körülbelül 43%-a nyilatkozott úgy, hogy attól tart, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet komoly hatással lesz a jövőjükre. Aggódnak például azért, hogy képesek lesznek-e elköltözni a szülői házból. Nagy-Britanniában, Dániában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban a fiatalok mintegy fele érzi úgy, hogy nem túl rózsás az anyagi helyzete, 50%-uk pedig azt gondolja, hogy a következő évtizedben nem is tud majd saját ingatlant venni. De van, aki még arra is hajlandó lenne, hogy kevesebb gyereket vállaljon, mint egyébként szeretne, ha ezzel lassíthatja a klímaváltozás folyamatát.
Kíra is azok közé tartozik, akik azért mondtak le a gyerekvállalásról, mert úgy érzik, így kivehetik a részüket a bolygó egészségéért folytatott harcból: „Korábban rengeteget dilemmáztam azon, hogy valóban szeretnék-e gyereket szülni erre a világra. Az elmúlt évek csapásai – a válság, a járvány, a háborúk és a természeti katasztrófák – pedig megerősítettek abban a döntésben, hogy a szüléssel nem csak az utódomat teszem ki egy bizonytalan jövőnek, hanem a már itt, a Földön élők számára is felgyorsítom az óra ketyegését.” A 28 éves nő egyáltalán nem tart attól, hogy később esetleg megbánja a döntését.
„Úgy gondolom, hogy a szülői szeretetet és az anyai energiákat más, akár kreatív módon is kiadhatom magamból, és így talán több törődést adhatok azoknak az embereknek, akik körülöttem vannak” – fogalmaz Kíra. A 18–24 évesek 28%-a, a 25–34 éveseknek pedig 30%-a látja hozzá hasonlóan borúsnak az elkövetkező időszakot, de nem különbözik tőlük az idősebb generációk 19–13%-a sem – az ő többségük viszont valószínűleg már szülő.
Kírával ellentétben Vanda egy percig sem gondolkodott azon, hogy szeretne-e szülővé válni, vagy sem. Ő elkötelezett környezetvédő, és azt vallja, hogy azzal is sokat tehetünk a bolygónkért, ha kinevelünk egy környezettudatos generációt. A 25 éves Vanda kisfia nemrég múlt féléves, de már most igazi klímaharcos. „Mindig is akartam gyereket, már szinte gyerekkoromtól kezdve evidens volt számomra, hogy egyszer majd édesanya leszek. Abszolút el tudom fogadni azt a döntést, hogy valaki a globális felmelegedés negatív hatásaitól tartva nem vállal gyereket. De én azt vallom, hogy a babázás is lehet környezettudatos (például kevés, bolygóbarát játékkal és mosható pelenkával), és hiszek abban, hogy egy zöld szemléletre nevelt nemzedék visszaadhatja a jövőbe vetett reményünket” – mondja Vanda.
Nem alaptalan a félelem
Joggal merül fel bennünk a félelem, hogy lesz-e még a jövőben iható víz, tiszta levegő a Földön, vagy egyáltalán megfizethető otthon, ahol élhetünk. Az viszont, hogy ki hogyan birkózik meg ezzel a szorongással, teljes mértékben egyéni preferencia kérdése. Nem törhetünk pálcát egyik tábor felett sem, egyrészt azért, mert ez a kérdés teljes mértékben személyes, másrészt magunk sem tudhatjuk, hogy a jövőben melyik tábor döntése bizonyul helyesnek (ha egyáltalán…).
Fotó: Getty Images
