Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mit is jelent az inklúzió fogalma. Ez a szó a befogadásra és az egyenlő esélyek biztosítására utal, függetlenül az adott személy képességeitől, fogyatékosságától vagy egyéb különbségeitől. Az inklúzió célja, hogy minden ember aktív tagja legyen a társadalomnak, legyen szó oktatásról vagy munkahelyi közösségekről. Vagyis az inklúzió nemcsak egy fogalom, hanem egy életforma, amely mindannyiunk számára szebbé és teljesebbé teheti az életet.
Juhász Tamás író, zenész története is erről tanúskodik. A fiatal férfi élete nem volt mindig könnyű, gyermekkorában egy súlyos baleset következtében elvesztette látását. „A világ hirtelen elsötétült, és úgy éreztem, soha többé nem találom meg a fényt” – meséli, majd hozzáteszi, hogy ennek ellenére nem adta fel, hanem megtanult élni a sötétségben, miközben megtalálta a belső fényét, amellyel mások életébe is fényt visz. „Tudom, az inklúzió azt jelenti, hogy mindannyian egyformán fontosak vagyunk, és hogy mindenki megérdemli az esélyt, hogy kibontakoztassa tehetségét” – mondja határozottan.
A látássérült író, zenész hisz abban, hogy a közösség ereje képes megváltoztatni a világot, mint mondja, együtt erősebbek vagyunk, és együtt képesek vagyunk legyőzni minden akadályt. Művészeti karrierje mellett Tamás aktívan részt vesz különböző közösségi programokban, ahol a fogyatékos emberek és a társadalom többi tagja együtt dolgozhatnak egy befogadóbb jövőért, akárcsak egyik sorstársa, Tóth-Kovalik Ádám.
A fotóművészként dolgozó, ám gyermekorvosnak tanuló férfi egy születési rendellenesség miatt kerekesszékben éli mindennapjait, miközben aktívan küzd az inklúzióért, és saját tapasztalataival segít lebontani az előítéleteket. „Természetesen nehéz volt elfogadni, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, de rájöttem, hogy a korlátokat nem a fizikai állapotom szabja meg, hanem az, hogy mennyire hiszek magamban” – mondja Ádám, majd hozzáteszi, hogy a fizikai akadályok könnyen legyőzhetők, ezzel szemben a legnagyobb akadályt, az előítéleteket és a félelmet már nem olyan könnyű legyűrni.
A két fogyatékos férfi leginkább ezért csatlakozott az Egyesület az inklúzióért Ne gondold túl kampányához, amelynek célja, hogy eloszlassa az emberekben lévő előítéleteket a fogyatékos személyekkel szemben. „Mindannyian félünk attól, amit nem ismerünk. Ezért hoztuk létre ezt a kampányt, hogy megmutassuk: a fogyatékos emberek is ugyanolyan emberek, mint bárki más” – mondja Tamás. A kampány során ő, Ádám és más fogyatékos személyek az egyesület munkatársaival közösen érzékenyítő programot szerveztek, ahol a résztvevők saját bőrükön tapasztalhatták meg, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a fogyatékosságban érintett embereknek. Ezek az élmények nemcsak a megértést és az empátiát növelték másokban, hanem valódi változást hoztak olyan emberek életében, akik nem tudták, hogyan kell bánni a vak vagy kerekesszékes társaikkal.
Nem csupán illúzió
Az egyesület alapító tagja, Bokor Györgyi édesanya a saját tapasztalatai alapján mesél nekünk arról, hogyan vált az inklúzió az élete egyik legfontosabb küldetésévé. A legnagyobb motivációt saját gyermeke jelentette, majd ahogy egyre több hasonló helyzetben lévő szülővel és gyermekkel találkozott, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy szükség van egy közösségre, ahol ép és sérült emberek megértik egymást. Azóta több százezren csatlakoztak hozzájuk, de ez nem volt mindig így. Amikor hét évvel ezelőtt Györgyi és két barátja megalapították a szervezetet, nem gondolták, hogy milyen hosszú és kihívásokkal teli út áll előttük. Az induláskor még azzal is meg kellett küzdeniük, hogy az inklúzió fogalma sokak számára ismeretlen volt.
„Sokan illúziónak értették, amelynek hallatán azt is megfogalmaztuk, hogy az inklúzió nem illúzió többé” – mondja Bokor Györgyi.
Tevékenységük egyik fő célja, hogy már kisgyermekkorban megismertesse a gyerekekkel a befogadás fontosságát. „A gyerekek nagyon rugalmasak, és könnyű megmutatni számukra, hogy minden ember ugyanannyit ér. Fontos, hogy együtt tudjanak játszani, tervezni, és együtt legyen szép az életük. Többek között a játszóterek és a közösségi alkalmak lehetőséget teremtenek arra, hogy a különböző képességű gyerekek közösen élvezhessék a játék örömét.”
Fogyatékos családtag a családban? Nem probléma!
De az inklúzió nemcsak a gyerekekről szól, hanem az őket nevelő családokról is, ezért az egyesület különböző programokkal segíti a fogyatékosságban érintett gyerekek szüleit és testvéreit. Mesecsoportok, szülőcsoportok és erőforráscsoportok állnak rendelkezésre, hogy a családok megerősödjenek, és ami ennél is fontosabb, hogy jobban megértsék egymást. „Szeretnénk, hogy a spéci szülők megtalálják azokat a lelki erőforrásaikat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy fogyatékos gyermeket jól tudjanak nevelni” – meséli Györgyi, akinek munkatársai fogyatékos gyermekeket nevelnek, így pontosan tudják, hogyan szólítsák meg az érintett családokat. Az egyesület tagjai hisznek abban, hogy a jövőben könnyebben boldogulhatnak a fogyatékos személyek, nagyobb eséllyel kapnak munkát, és teljes értékű részei lesznek a társadalomnak. Kitartó munkájuk már most is rengeteg ember életére van pozitív hatással, miközben hitet és reményt ad, hogy a jövőben egy még befogadóbb társadalom épüljön. Gondoljunk bele, milyen jó lenne mindenkinek, ha egy kerekesszékes ember láttán az ép emberek nem jönnének zavarba, vagy ha egy vak emberhez bátran tudnánk odalépni, hogy segítsünk neki. A legjobb mégis az lenne, ha természetessé válna az, hogy egy vak író könyvét olvassuk, vagy egy kerekesszékes orvoshoz megyünk ugyanazzal a bizalommal, amellyel bárki máshoz. Az Egyesület az Inklúzióért ezért dolgozik.
Fotó: az alanyok sajátja
