Sokakban felmerült a kérdés, hogy mire is vállalkozott pontosan a város? Egy több mint 14.000 sportolót befogadó olimpiai falu megépítésére, stadionok és más versenyhelyszínek előkészítésére, 32 sportág lebonyolítására, összesen 11 millió ember befogadására, egy grandiózus nyitóceremónia lebonyolítására. Mindezt úgy kellett csinálni, hogy a közlekedést ne romokban találják a visszaérkező francia lakosok szeptemberben, és senkinek se vegye el az életkedvét a nagy turistatömeg. A párizsiak igen tartottak az említettektől, és sokan voltak, akik elköltöztek a nyárra: sőt, erre külön fel is lettek szólítva.
Az olimpiát több város is megrendezte Párizs előtt, azonban ezen alkalommal még egy szempontot figyelembe kellett venni. Párizs nagyívű tervei között a környezetvédelem is komoly szerepet kapott. Egy összetett stratégiát dolgoztak ki, hogy az eddigi legzöldebb játékokat valósítsák meg. Párizs a többi eddigi rendező országhoz képest hatalmas infrastrukturális előnnyel rendelkezett, 14 metróvonallal és számos gyorsvasúthálózattal. Az olimpiai falut sem kímélték a környezetvédelemtől, hiszen az ágyak megerősített kartonból, a matracok újrahasznosított halászhálóból készültek, valamint a tetőket növényzettel és napelemekkel pakolták tele.
Hogyan valósította meg mindezt a francia főváros, aminek nyáron normál időben is nagy kihívást jelent a turisták beözönlése és a nagy létszámú események lebonyolítása a kiemelt terrorveszély miatt?
Hogyan valósította meg mindezt a francia főváros
Igenis nagy falat volt ez Párizsnak, sőt, eleinte szinte lehetetlennek tűnt. Ha nem sikerült volna, annak egy élhetetlen, tömeggel teli, veszélyes környezet lett volna az eredménye. A külföldi közvélemény meg volt róla győződve, hogy az egyébként is káoszos és problémás Párizsnak egy ilyen világszintű esemény lebonyolítása csakis katasztrófába torkollhat.
Ezzel a gondolattal érkeztek sokan az olimpiára, azonban aki disztópikus képet várt, azt ki kell ábrándítsam. Párizs utcáin sétálva be kellett, hogy lássam, hogy a város szinte nyugodtabb volt az olimpia ideje alatt, mint újkorában. Párizs korábban már volt részese terrortámadásnak, ezért is fogalmazódott meg az ide érkező turisták körében az a felvetés, hogy vajon mennyire lesz biztonságos a város. A párizsi szervezők a legnagyobb hangsúlyt a biztonságra fektették. Nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi erőket is bevetettek, annak érdekében, hogy minden a lehető legzökkenőmentesebben menjen.
Az olimpia előtt a franciák túlnyomó része úgy nyilatkozott, hogy inkább tartanak a játékok megrendezésétől, mintsem büszkeséggel töltené el őket. Ennek a rettegésnek meg is lett a hatása, ugyanis a párizsi lakosok javarészt elmenekültek külföldre, vagy éppen vidékre. Elképesztő, de a versenyhelyszíneken kívül a város (magához képest) kihaltnak tűnt, és szinte kellemesnek volt mondható az itt „ragadtaknak” ez az időszak.
A kellemesen kihalt hangulathoz persze a lezárások is rásegítettek, amelyek tényleg megnehezítették a közlekedést. Kék zóna, piros zóna, szürke zóna, VAPP autós passz, gyalogos passz… Könnyű volt belebonyolódni az olimpiai közlekedés logisztikájába, és aki nem nézett előre utána, hogy mit kell igényelni, azzal a nyitó ceremónia előtt egy héttel már előfordulhatott, hogy néhány csendőr nehézkesen engedte haza. Az említett egy hétben valóban nehéz volt eljutni egyik pontból a másikba. Magam is megtapasztaltam, hogy a várost átszelő Szajnán a hidak nagy része le volt zárva a gyalogosoknak, az autósoknak pedig szinte az összes, így mire hazaértem, nem volt kilométerhiányom.
A kellemesen kihalt hangulathoz persze a lezárások is rásegítettek
Az autókkal közlekedőknek a július 26-ai nyitóceremónia előtt érdemes volt beruházni egy metróbérletre, ugyanis az egyébként kifejezettem forgalmas (nem mellesleg vakmerően vezető) város nagy része hirtelen sétálóutcákból állt, és a külső utakon is létrejött néhány VAPP sáv (ahol csak az akkreditált autók közlekedtek). A nagy lezárások egy vihar előtti csend hangulatát eredményezték, és a várva várt pillanat nem maradt el, ugyanis a nyitó ceremóniával megindultak a játékok, és a lezárt részekre beözönlöttek a jeggyel rendelkező nézők.
A tömegközlekedési bérletet azért is érdemes volt jóval előre megvenni, mert az olimpia előtt a metrójegyek ára a duplájára nőtt. Egy jegyet 4 euróért, azaz 1600 forintért lehet kapni szeptemberig, a paralimpia végéig. Az egyébként sem olcsó párizsi életet ez megnehezítheti, azonban a tömegközlekedés óriási logisztikája működni látszott. Előfordult, hogy egy-egy metróvonal leállt pár órára, de a nagy katasztrófákat sikerült elkerülni.
A tömegközlekedési bérletet azért is érdemes volt jóval előre megvenni
Párizs varázsát nem fojtották el az olimpiai játékok: a nyitóceremónia után a gyalogos lezárások minimálissá váltak, csak a versenyhelyszínek közvetlen környékét kellett elkerülni. Aki élvezi a nyüzsgést és a városi életet, az nem csalódhatott az olimpia alatt sem. A teraszok és bárok ebben az időszakban éjfélig nyitva voltak, és a híres turisztikai látványosságok is nagyrészt látogathatók voltak. Mindezt csak kiszínezi a nemzetközi összetartást hirdető világszintű sportesemény, a leghíresebb európai városban, amely az egyéniségét büszkén mutatta be a 2024-es játékokon.
Szerző: Gabányi Kinga gyakornok , Fotó: Getty Images
