„Az egyik gyerekemet jobban szeretem. Rossz anya lennék?”

2025. március 27.
Ahogy az élethelyzetek változnak, úgy változhat az is, éppen melyik gyerekkel érezzük magunkat közelebb. Teljesen természetes, ha ma az egyik gyereket érezzük közelebb magunkhoz, holnap a másikat. De problémát okozhat-e, ha van kedvenc gyerekünk?
kedvenc gyerek szülő
  • A  kedvenc gyerek – természetes, vagy elfogadhatatlan?
  • A gyerekek tükröt tartanak – és ez nem mindig kényelmes.
  • Kedvencnek lenni lehetőséget is jelent.

„Borzasztóan érzem magam, hogy ezt le merem írni, de az igazság az, hogy a két gyerekem közül van egy kedvencem. Mindkettőt szeretem – természetesen –, de sokkal jobban élvezem az elsőszülöttemmel töltött időt, mint a kisebbikkel. Rossz ember vagyok emiatt?”

Ha ezek a gondolatok ismerősen csengenek, akkor nem vagy egyedül. A szülők többsége ugyanis – még ha nem is vallja be – időről időre érez ilyesmit. Sőt, a Journal of Marriage and Family című szaklapban megjelent 2016-os tanulmány szerint az anyák 75 százaléka és az apák 70 százaléka vallotta be, hogy közelebb érzi magát egyik gyermekéhez, mint a másikhoz.

A  kedvenc gyerek – természetes, vagy elfogadhatatlan?

A hagyományos nevelési szabályok szerint minden gyereket egyformán kell szeretni és kezelni. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. A szülők különféle okokból érezhetnek erősebb kötődést az egyik gyerekükhöz. Gyakori például, hogy a születési sorrend határozza meg a kötődés mélységét: az elsőszülött gyakran „próbapéldány”, a legkisebb „babusgatott kedvenc”, a középső pedig – nos, talán tényleg létezik az a bizonyos középső gyerek szindróma.

Nemcsak a sorrend, hanem a gyerek neme, személyisége és az éppen aktuális fejlődési szakasza is befolyásolhatja, hogyan viszonyulunk hozzá. Egy kedves, ölelő hatéves nyilván más élményt nyújt, mint egy dacos, zárkózott kamasz. És ez teljesen rendben van.

A gyerekek tükröt tartanak – és ez nem mindig kényelmes

Sokszor nem is maga a gyerek, hanem a bennünk zajló érzelmek határozzák meg, kivel vagyunk inkább „egy hullámhosszon”. A gyerekeink visszatükrözik a személyiségünk bizonyos részeit – akár azokat, amiket szeretünk magunkban, akár azokat, amelyektől legszívesebben elfordulnánk. Természetes, hogy komfortosabb olyan gyerekkel lenni, akivel kevesebb konfliktusunk van, aki hasonló a gondolkodásmódunkhoz, vagy aki egy régi, szeretett családtagra emlékeztet minket.

És ahogy az élethelyzetek változnak, úgy változhat az is, éppen melyik gyerekkel érezzük magunkat közelebb. Ma az egyik kedvesebb, holnap a másik. Vannak családok, ahol a „kedvenc” szerepe szinte tudatosan rotálódik, hogy minden gyerek kapjon egy kis plusz figyelmet. Ez nem manipuláció – ha jól csináljuk, egészséges versengést, fejlődést és önismeretet hozhat.

A  kedvenc gyerek – természetes, vagy elfogadhatatlan?

A  kedvenc gyerek – természetes, vagy elfogadhatatlan?

Bűntudat helyett tudatosság

Ha szülőként bűntudat gyötör amiatt, hogy jobban kijössz egyik gyerekeddel, az teljesen normális. De fontos megérteni: különbséget tenni aközött, hogy valakinek a társaságát jobban élvezed, és hogy valakit jobban szeretsz – nem ugyanaz. A szeretet nem véges készlet, amit el kell osztani. A preferenciák nem jelentik azt, hogy nem szereted a másikat.

A gond ott kezdődik, amikor a gyerekek is érzik a különbségtételt. A kimondatlan „anyának/apának van kedvence – és nem én vagyok az” érzése mély nyomot hagyhat. A testvérféltékenység, állandó versengés, önértékelési zavarok, sőt, a serdülőkori szorongás vagy szerhasználat is fakadhat abból, ha a gyerek tartósan úgy érzi, háttérbe van szorítva. Ez nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatra, hanem a testvérek viszonyára is hosszú távú hatással lehet. Ha ilyet tapasztalsz a családban, érdemes szakemberhez fordulni.

Kedvencnek lenni – lehetőség is

A kedvenc gyerek érzése ugyan sokszor ösztönösen jön, de tudatossággal át is fordítható valami pozitívvá. Ha felismered, melyik gyerekeddel vagy most éppen szorosabb kapcsolatban, használd ezt arra, hogy még jobban megértsd a többieket is. Keresd, mi az, amit bennük különösen értékelsz. Ne feledd: mindegyikük más, és mindegyikük valami csodálatosat mutat belőled – csak más formában.

És ha időnként úgy érzed, hogy az egyiküket nemcsak szereted, de „jobban is kedveled” – ne ostorozd magad. Ez nem a szülői kudarc jele, hanem annak bizonyítéka, hogy figyelsz, jelen vagy, és törődsz azzal, hogyan működik a családotok dinamikája. Mert végső soron mindannyian csak emberek vagyunk – a legjobb szándékainkkal együtt is.

Forrás: PureWow Fotó: Getty Images


Riporter