Évtizedeken át az ambíció fogalma szorosan összekapcsolódott a karrierrel, a társadalmi státusszal és a folyamatos előrelépéssel. Különösen a nőktől várták el, hogy egyszerre legyenek kitűnő dolgozók, gondoskodó anyák, vonzó partnerek és lelkes közösségi tagok.
A „mindent elérni” elvárása határozta meg, mit jelentett sikeresnek lenni. A #girlbossok mindenhol topon voltak: karrierben, magánéletben, párkapcsolatban. Természetesen mindenre jutott elég idejük, edzésre, hobbikra, barátnőkkel koktélozni, családra, álomutazásokra, tökéletes első randikra, annyira tehetséges artistaként pörgették a pálcákon a tányérokat. Legalábbis látszólag.
Azonban az utóbbi években – különösen a világjárvány okozta változások után – egyre többen kérdőjelezik meg ezt az egyirányú törekvést. Felismerték: a végtelen hajtás nem feltétlenül hozza meg a boldogságot, sőt, kiégéshez, szorongáshoz és elidegenedéshez vezethet.
Gregory Alina pszichológus szerint a pandémia megmutatta, mennyire törékeny az az életforma, amit sokan építettek. „Az emberek ráébredtek arra, hogy nem akarják az életük legnagyobb részét a munkahelyen tölteni, stressz és elvárások súlya alatt. Egyre fontosabbá vált a belső harmónia, a valódi kapcsolatok és az egészséges mentális állapot” – mondja a szakember.
A soft life mozgalom: kevesebb stressz, több élet
Az utóbbi években a TikTokon és más közösségi platformokon elterjedt soft life pontosan ezt az új értékrendet testesíti meg. Ez a mozgalom és a hozzá kapcsolódó olyan karrierfogalmak, mint a „bare minimum Mondays”, „quiet quitting” nem a lustaságról szólnak, hanem a tudatos döntésről:
arról, hogy valaki nem hajlandó a munkahelyi hajsza oltárán feláldozni a lelki békéjét, egészségét és boldogságát.
A #girlbossok mindenhol topon voltak: karrierben, magánéletben, párkapcsolatban
A soft life hívei ahelyett, hogy az állandó teljesítménykényszernek engednének, olyan életmódot alakítanak ki, amelyben a munka nem az identitásuk központi része. Prioritást élveznek az egészséges kapcsolatok, az önfejlesztés, az élmények, a kreativitás és az öngondoskodás.
„A soft life nem azt jelenti, hogy az illető nem dolgozik keményen vagy nem törekszik célokra. A különbség az, hogy a célok már nem a külső elvárásokra épülnek, hanem a saját belső szükségleteikre és értékeikre” – fogalmaz Gregory Alina.
A társadalmi elvárások és a nők helyzete
Habár a társadalomban egyre nyitottabb a gondolkodás, a nők ambíciójának csökkenése még mindig sokszor tabutéma. A női sikerre gyakran úgy tekintenek, mint valamiféle kötelező küldetésre, amelyet teljesíteni kell – és ha valaki tudatosan nem ezt az utat választja, könnyen találkozik kritikával vagy értetlenséggel.
Gregory Alina pszichológus szerint sok nő belső konfliktust él meg, amikor rájön, hogy nem akar a társadalmi normák szerint „többet”. „Félnek attól, hogy lustának, céltalannak, vagy gyengének bélyegzik őket, holott valójában érett döntést hoznak saját jólétük érdekében.”
Ez a jelenség különösen a munkakultúra által erősen meghatározott társadalmakban (például az Egyesült Államokban vagy Európa nyugati részén) tapasztalható. A hagyományos szemlélet szerint az ambíció kizárólag a szakmai előmenetelre irányul, nem pedig az élet minőségének javítására.
Pedig a változás nem azt jelenti, hogy a nők „feladják” az ambíciójukat. Éppen ellenkezőleg: sokkal tudatosabban, kritikusan választják meg, mire fordítják az idejüket és energiájukat, már nem hajlandók mindent feláldozni a karrier oltárán.
Az ambíció tehát nem tűnt el. Átalakult.
Az amerikai Families and Work Institute kutatása szerint a legtöbb ember – férfiak és nők egyaránt – 35 éves kor körül kezd eltávolodni a klasszikus karriercéloktól, főleg családi kötelezettségek miatt. Azonban a COVID-19 után ez a váltás sokkal szélesebb rétegeket érintett – és nemcsak szülőket, hanem fiatalokat, egyedülállókat is.
Trauma és túlélés: az ambíció rejtett arca
Azonban nem mindenki számára természetes az ambíció újragondolása. Sok nő története azt mutatja, hogy a túlhajszolt élet nem választás volt, hanem megküzdési stratégia. Jasmine Browley újságíró az ESSENCE magazinban írta le, hogyan vált számára a munka a veszteségek feldolgozásának eszközévé: „Amikor egy szerettem meghalt, én másnap reggel dolgozni mentem. A munkám volt az egyetlen, amit kontrollálni tudtam egy kaotikus világban.”
A soft life hívei ahelyett, hogy az állandó teljesítménykényszernek engednének, olyan életmódot alakítanak ki, amelyben a munka nem az identitásuk központi része
Sok nő számára a folyamatos teljesítménykényszer valójában a fájdalom, a bizonytalanság, vagy éppen a meg nem felelés érzésének kompenzációja. A gyógyulás – terápia, öngondoskodás, tudatos életmódváltás – után sokan tapasztalják meg: a hajszolt, kimerítő ambíció nem szükségszerű. „A gyógyulás során megtanuljuk, hogy az életünk értékét nem a munkában töltött órák száma határozza meg” – írta Katara McCarty, az afro-amerikai nők mentális egészségét támogató EXHALE alkalmazás alapítója a Pulse magazinban.
Újragondolt siker: több, mint egy jól fizető állás
A kutatások is alátámasztják a változó attitűdöket: a Deloitte 2023-as globális felmérése szerint a 18-38 év közötti dolgozók többsége már nem a magas fizetést vagy a gyors előléptetést tartja a legfontosabbnak, hanem a munka és magánélet egyensúlyát. A Z generációs dolgozók 75%-a kifejezetten preferálja a távmunka vagy hibrid munkavégzés lehetőségét – mert így képes jobban megőrizni mentális és fizikai egészségét.
Ezzel összhangban egyre többen választanak alternatív karrierutakat is: kisvállalkozás indítása, részmunkaidős állások, szabadúszás, vagy akár hosszabb szabadságok beiktatása. Az „ambíció” már nem egyenlő a hierarchiában való előrejutással, hanem az önazonossággal, a személyes célok elérésével.
„Az igazi kérdés nem az, hogy elég ambiciózusak vagyunk-e, hanem hogy az ambícióink tényleg minket szolgálnak-e – mondja a szakember. – A valódi siker az, ha egy nő a saját értékei és vágyai alapján alakítja az életét – nem mások elvárásai szerint.”
Z generációs dolgozók 75%-a kifejezetten preferálja a távmunka vagy hibrid munkavégzés lehetőségét
Bár az egyéni felismerések egyre gyakoribbak, a társadalmi elvárások továbbra is keményen dolgozó, mindig fejlődő nőket ünnepelnek. Kristin van Ogtrop, a TIME szerzője megjegyzi: „Amikor egy férfira azt mondjuk, hogy ambiciózus, az általában dicséret. Egy nőre ugyanezt mondva gyakran gúny, kritika vagy fenntartás rejlik mögötte.”
A Bain & Company tanulmánya szerint a fiatal nők pályakezdéskor még ambiciózusabbak, mint a férfiak – de két éven belül az ambíciójuk 60%-kal csökken. Miért? Mert szembesülnek a munkahelyi struktúrákkal, amelyek nem veszik figyelembe az élet más területeit, a gondoskodási feladatokat vagy a rugalmas munkavégzés igényét.
Az ambícióval szembeni ellenállás tehát nem egyéni kudarc, hanem rendszerszintű probléma jele.
Mi jön ezután?
A változás lassú, de érzékelhető. Az új generációk – különösen a Z generáció tagjai – már sokkal kevésbé hajlandóak kompromisszumot kötni a jólétük rovására. Ahogy egy 19 éves egyetemista ismerősöm fogalmazott: „Van ambícióm: az, hogy boldog legyek, nem pedig az, hogy egy munkahelyen égjek ki harmincévesen.”
Egy negyvenes évei elején járó volt munkatársam pedig azt mondta: „Én nem akarok már feljebb jutni a ranglétrán, mert az csak stresszel jár. Nekem nem kell drágább kocsi vagy márkás táska, sokkal többre értékelem, ha van időm a gyerekemre vagy el tudok menni edzeni. Nem hiányzik a magasabb pozícióval járó feszültség és hajtás, még ha több pénzzel is járna.”
Mindez nem visszalépés, hanem egy új társadalmi narratíva kezdete. Egy narratíváé, amely szerint a munka nem cél, hanem eszköz egy teljesebb, boldogabb élethez.
És ha belegondolunk: talán éppen ez a legnagyobb ambíció, amit egy nő ma választhat.
Fotó: Canva
