Kevés fájdalmasabb dolog lehet annál egy szülő számára, mint elfogadni és feldolgozni a saját gyereke halálát. A gyász képes lehet úgy megzavarni a hátramaradott családtagok elméjét, hogy egy idő után már magát a valóságot sem látják tisztán. A fájdalom hatására az agyuk alternatív magyarázatokat kezd gyártani, hogy valahogy túlélhetővé tegye számukra a felfoghatatlant.
Valami hasonlón mehetett keresztül a Netflix háromrészes új dokusorozatában, a Hová tűnt Amy Bradley?-ben (Amy Bradley Is Missing) bemutatott Bradley család is.
Amy Bradley eltűnése
A sorozat a 23 éves Amy Lynn Bradley 1998-as eltűnését mutatja be. Amy éppen vakációját töltötte a szüleivel és a bátyjával egy gigantikus luxushajón, amely a Karib-tenger déli részén található Curaçao sziget felé tartott. A sorozatban pontról pontra vették végig a lány utolsó ismert óráit. 1998. március 24-e éjjelét Amy a testvérével és még néhány utassal – köztük a hajó zenekarának egyik tagjával – bulizta át. Önfeledten ittak és táncoltak, nem is sejtve, hogy néhány óra múlva az életük fenekestül felfordul.
A belépő kártyájának adatai szerint Amy hajnali 3:40 körül tért vissza a családja kabinjába. A bátyja volt, aki utoljára látta a nőt a szoba teraszán, egy nyugágyon fekve. Az édesapja elmondása szerint, amikor reggel 5:30-kor az ágyából kitekintett a teraszra, még ő is látta a lánya körvonalait, ugyanott, a nyugágyon. Alig fél órával később aztán, reggel 6 órára Amy Bradley-nek végleg nyoma vész. A hajó utasai közül soha többé senki nem látta.
Máig nincs nyoma
27 év telt el az eset óta, de Amy Bradley eltűnése máig megoldatlan maradt. Nincs holttest, nincsenek érdemi nyomozati eredmények vagy kézzelfogható bizonyítékok. Mindez azonban nem gátolta meg, hogy az elmúlt 27 év alatt összeesküvés-elméletek egész áradata szülessen az ügyben – amelyeknek nagy részét ráadásul maga a kétségbeesett és gyászoló család generálta.
A Netflix 3 részes dokuja főleg ezeknek a teóriáknak adott helyet: bemutattak több állítólagos szemtanút, akik elmondásuk szerint Amyt látták egy karibi bordélyházban, vagy éppen a tengerparton, de előkerült egy prostituált homályos fotója is, akinek arcvonásai hasonlítottak Amyéhez.
A megszólaltatott szemtanúk mind nagyon meggyőzően állították, hogy találkoztak az eltűnt lánnyal – ám érdekes módon mindannyiuknak csak azután ugrott be a találkozás emléke, hogy láttak valamilyen műsort az ügyről a tévében.
A sorozat mégis kész tényként kezeli a megszólalók emlékeit.
Tények helyett összeesküvés-elméletek
Amyt elrabolták, és emberkereskedelem áldozata lett? A hajó zenekarának egy tagja csalta csapdába? Egy ételszállító kocsiban csempészték le a hajóról? A készítők mindegyik lehetőséget végigzongorázzak, a lehető legdrámaibb hangnemben. Teszik mindezt annak ellenére, hogy igazából egyik teória sem állja ki a valóság próbáját.
Semmilyen nyom nem utalt rá, hogy Amyt erőszakkal próbálták volna elrabolni a hajóról.
Mint ahogy arra sem, hogy egyáltalán elhagyta volna a családi kabint.
Ahogy korábban is írtam, a család kétségbeesésével mélyen együtt lehet érezni. Borzalmas lehet feldolgozni a tényt, hogy bárminemű magyarázat nélkül, egyik pillanatról a másikra vesztették el a lányukat. Ők azonban úgy tűnik, egészen egyszerűen képtelenek szembenézni a legvalószínűbbnek látszó lehetőséggel: azzal, hogy a lányuk azon az éjszakán akár önszántából, akár véletlen, de leesett a kabin teraszáról és a vízbe fulladt.
Inkább elképesztőbbnél elképesztőbb elméletekbe kapaszkodnak: homályos tanúvallomásokba, rossz minőségű fényképekbe, évekkel későbbi „felismerésekbe”. Bármit hajlandóak elhinni, csak hogy ne kelljen szembe nézniük a lányuk nagyon is valószínű halálával. Hiszen, gondolhatják ők, ha Amyt elrabolták, akkor még lehet remény. Ha emberkereskedők kezébe került, akkor talán meg lehet menteni. Ha valahol életben van, akkor még hazajuthat.
Amy Bradley édesapja is ezekbe a saját maguk által kreált narratívákba kapaszkodik, mígnem a sorozat utolsó részében megpróbál magyarázatot adni a nyilvánvaló kérdésre: ha a lányuk valóban életben van, miért nem jelentkezett egyszer sem az elmúlt 27 év során?
„Talán Stockholm-szindrómája van… talán gyerekei lettek, és megfenyegették őket. Nem tudhatjuk. De az reményt ad, hogy még életben van” – magyarázza a férfi.
Feldolgozni a feldolgozhatatlant
A New York Times hasábjain jelent meg nemrég az a cikk, amelyben a szerző az összeesküvés-elméletek pszichológiáját boncolgatta. Az írás egyik mondata tökéletes magyarázatot ad Amy Bradley családjának viselkedésére.
„Az összeesküvéses gondolkodás nem azért népszerű, mert az emberek hiszékenyek vagy őrültek, hanem mert kézzelfogható, mítoszhoz hasonló nyelvezetet kínál arra, hogy megfogalmazzuk a vágyainkat, szorongásainkat és a kilátástalanság érzését olyan rendszerszintű problémákkal szemben, amelyekre amúgy nincs szavunk.”
Másképp fogalmazva:
nem azért hiszünk az összeesküvésekben, mert meggyőzőek. Azért hiszünk bennük, mert megnyugtatnak. Mert reményt adnak.
A Hová tűnt Amy Bradley? című doku viszont ahelyett, hogy megnyugvást vagy lezárást nyújtana, inkább csak kihasználja és tovább fűti a család illúzióját. A készítők nemes egyszerűséggel kikerülik a legvalószínűbb, ám egyben legtragikusabb magyarázatot Amy eltűnésére. Mégpedig azt, hogy Amy Bradley azon az éjszakán véletlenül a vízbe esett vagy talán öngyilkos lett. Helyette vadabbnál vadabb elméletekkel igyekeznek életben tartani a szülők reményét és persze a nézők érdeklődését. Az igazságot bemutatni valószínűleg sokkal kevésbé lett volna izgalmas.
Mélyen legbelül talán a Bradley család is sejti, mi történhetett azon a tragikus éjszakán. A remény azonban sokkal elviselhetőbb számukra, mint a lezárás. És ebben az értelemben a sorozat sem annyira válaszokat keres, mint inkább azok illúzióját árulja – összekeverve a vigaszt az összeesküvéssel, miközben a gyászból tartalmat gyárt.
Fotó: Netflix
