Török Bea és Kiss Szilvi épp ebben a kimerítő időszakban hívott el egy néhány napos önismereti túrára – utazásra az Alpok csodás hegyei közé, ahol a természet szépsége mellett a lassulás és az önmagunkkal való kapcsolódás is teret kapott. Ha egy nő újra megtalálja a belső csendjét, azzal mindenki nyer: a család, a munkatársak, sőt a világ is.
Az Alpok aranyfénye
Turracher Höhén a Drei-Seen-Runde, avagy a Három-tó-körnek nevezett túra elképesztő panorámával, könnyed terepével a környék egyik kedvenc túraútvonala, mely közben könnyed beszélgetésekre is alkalom adódott. Az idővel hihetetlen szerencsénk volt, mivel az érkezésünk estéjén 25 centis hóréteggel ajándékoztak meg bennünket az égiek.
Túra az Alpokban
A környék hófödte hegyeit a vörösfenyő aranyba forduló lombja és a zöld fenyvesek színei tarkították, mint egy finoman batikolt anyag, úgy festett a táj. Ritka élmény, ahogy a lombhullató tűlevelű (vörösfenyő) ősszel megszínezi a tájat.
Másnap a Barbaraweg mérsékelt emelkedőin, látványos szakasza következett, a hosszabb túra összesen 400 méter szintkülönbséget tartogatott számunkra, utunkat szegélyező hüttében kellemes hangulatú könnyed ebédet tölthettünk el, kihagyhatatlan Käsespätzle és Kaiserschmarrn mellé bombardino és prosecco társult.
Egy túra, ahol nem a teljesítmény, hanem a jelenlét számít – közösség született a Günster-vízesésnél
A Günster-vízesés környéke első pillantásra csupán látványos természeti helyszín. Azok számára azonban, akik részt vettek a háromnapos túra- és önismereti programon, sokkal többet adott: valódi feltöltődést, valódi kapcsolódásokat és egy olyan közösségi élményt, amelyet kevesen vártak, mégis mindenki magával vitt.
A program harmadik napján egy tempós, ugyanakkor megengedő túra indult a vízesés irányába. Nem volt stopper, nem volt versenyhelyzet, mindenki a saját ritmusában haladhatott. A lépcsősorokon felfelé haladva a mohával benőtt kövek élénkzöld sziluettje hívogatta a résztvevőket, hogy álljanak meg egy pillanatra, üljenek le, és engedjék, hogy a lezúduló víztömeg hangja átjárja a gondolataikat.
Egy túra, ahol nem a teljesítmény, hanem a jelenlét számít
A résztvevők többsége szerint a túra legnagyobb ereje nem a távban, hanem a közös élményben rejlett. Dorka így foglalta össze:
„Azt hiszem, feltöltődést adott – minden értelemben. Fizikait, lelkit, kapcsolódást. Olyan kapcsolódást, amire nem is számítottam. Gyakran hallom, hogy 30 fölött sokkal nehezebb új barátokat találni. Ehhez képest úgy érkeztünk meg csütörtök este, hogy senki nem ismert senkit, és mégis nagyon gyorsan közösséggé váltunk. Nekem rengeteget adott a természet, a beszélgetések, a közös étkezések és szaunázások.”
A csapatdinamikát mások is hasonlóan élték meg. Tamara röviden így fogalmazott: „Kirándulni jöttünk, de egy felejthetetlen csapatélménnyel mentünk haza.”
Merge énekesnő számára a közösségi élmény volt a legnagyobb meglepetés: „Nagyon jó volt azt megtapasztalni, hogy ismeretlen nők is ugyanabban az ‘ismeretlenben’ vannak együtt, és ugyanolyan gondolatokkal, érzésekkel dolgozunk mindannyian – és hogy mennyivel jobb ezt együtt tenni.”
„Fonóhangulat” a hegyen
A túranapok után sem oszlott fel a társaság. Fakultatív szaunaszeánszokkal folytatódott a program, ahol a bátrabbak a forró szeánsz után a hóban hűtötték le magukat. Esténként pedig – a könnyed vacsora után – a nappaliban kialakult az a sajátos légkör, amelyet a résztvevők „fonóhangulatként” emlegettek.
Ez volt az a tér, ahol bárki ítélkezés nélkül mondhatta ki, ami dolgozik benne. A keret rugalmas maradt. Volt, aki mélyebb önismereti munkát szeretett volna, bekapcsolódhatott Szilvi gyakorlataiba, aki inkább pihent volna, visszavonulhatott; arra is volt mód, ha valaki csak a természetben akart elmélkedni.
A szervezők szerint éppen ez a kettősség – a természet ereje és a biztonságos közeg – tette különlegessé a programot. Egy túra, amely végül nem a megtett kilométerekről szólt, hanem arról, hogyan találtak egymásra a résztvevők, és hogyan erősítették meg egymást a közös „ismeretlenben”.
Az ötlet a Maldív-szigeteken született
Az első „próba” nem is túra volt, hanem egy baráti utazás. „Három nő, három könyv, és az a terv, hogy majd könyvklubot tartunk a Maldívon” – nevet Bea. „Végül egyetlen sort sem olvastunk el, viszont végigbeszéltük a napokat. Szilvi ott, a pálmafák alatt hozta be azokat a kérdéseket és gyakorlatokat, amik hirtelen elindították bennünk a felismeréseket. Ott született meg a gondolat: ha nekünk ez ennyit adott, másoknak is adhat.”
Később hárman-négyen, baráti körben kezdték el a „női köröket” – esték, ahol mindenki elmondhatta, mi foglalkoztatja, ítélet nélkül. Innen indult a Fonó a hegyen koncepció: az önismereti túra, ami nem „tréning”, hanem kapcsolódás.
A csapat, ami megtart
A túrák kis létszámúak – maximum hat-nyolc fő. – „Ez tudatos” – mondja Szilvi. „Ennyi ember között valódi bizalom tud kialakulni. Nincs zaj, nincs versengés. Együtt lélegzünk.”
A résztvevők között akad egyedülálló nő, kétgyermekes anya, vezető beosztásban dolgozó menedzser – de az első napon mindez elolvad. – „A természetben mindenki egyenlő. Az erdő nem kérdezi, hány éves vagy, vagy mit csinálsz hétfőtől péntekig.”
A túrák után a csoportok nem bomlanak fel: a közös messenger-szálak élnek tovább, a nők egymást támogatják, találkoznak, beszélgetnek. A „fonó” újra létező formát ölt.
Két erő – egy cél
Ha megfigyeljük őket, gyorsan látszik, mennyire más a ritmusuk, mégis mennyire összeérnek. Bea lendületes, ötletel, szervez, csillogó szemmel beszél a következő úti célokról. Szilvi csendesebb, finoman, figyelmesen egészíti ki a gondolatait. – „Bea a tűz, én a víz” – nevet Szilvi. „Én struktúrát viszek, ő életet. Én lelassítom, ő felpörget.”
– „De mindig egy irányba tartunk” – teszi hozzá Bea. „Mindketten hiszünk abban, hogy a nőknek szükségük van egymásra, hogy újra megtapasztalják, milyen ítélet nélkül lenni.”
Ez a dinamika a túrák hangulatát is meghatározza: a hegyoldalban egyszerre van jelen a könnyed nevetés és a mély beszélgetés. A reggeli közös kávé mellett ugyanúgy lehet szó a munkahelyi fáradtságról, mint arról, hogy ki mikor érezte utoljára jól magát a saját bőrében.
Amikor két világ találkozik
Török Bea és Kiss Szilvi története egy multinacionális szépségipari cégnél kezdődött.
Bea a MAC sminkmárkánál dolgozott, Szilvi a Clinique-nél volt sales–merchandiser. A két nő ugyanabban az épületben, de más brandeknél, más tempóban, más világban élt. A folyosón, a konyhában, egy-egy mosoly erejéig találkoztak – de a kapcsolat akkor még csak szelíd ismeretség maradt.
Aztán jött a karácsonyi céges vacsora, egy hosszabb beszélgetés, és egy közös felismerés: mindkettőjükben ugyanaz a hiány munkált. A vágy, hogy többet lássanak az életből, mint napi határidők, eladási mutatók és meetingek.
Szerző: Szépfy-Gőgh Csilla
