A parfümök és a zene kapcsolata bár nyilvánvaló, mégis megfoghatatlan. Egy szépen felépített illatot a legjobban megkomponált szimfóniához szoktak hasonlítani, ahol a művet ugyan le lehet bontani a legapróbb részletekig, de a csoda máshol rejlik. A parfümkreátorok mint zeneszerzők zsonglőrködnek az arányokkal, a kreativitással és persze a hangjegyekkel, azaz a legalapvetőbb összetevőkkel.
Mielőtt bárki engedné elkalandozni a fantáziáját a tevekaravánok és a hastáncosnők felé, ha az orientális parfümökre gondol, álljon meg, és gondoljon inkább az ámbrára. Ez az ámbráscet gyomrából származó anyag ugyanis az orientális illatok fő alkotóeleme, és egy jellegzetes, balzsamos alaphanggal zárja le az érzékinek mondott kompozíciókat. Előtte azonban még kitombolják magukat az egzotikus fűszerek, a virágok, a gyanták és más, állati eredetű összetevők, mint például a bőrbe simuló pézsma vagy a karakteres civet. Az orientális illatok mesterien egyensúlyoznak a férfias és a nőies, a hideg és a meleg, a púderes és a harsogóan friss jegyek között, hogy aztán a végeredmény maga legyen a megtestesült szexualitás.
Fotó: Barbay Csaba
Szöveg: Lipovszky Csenge
Styling: Kapolka Ágnes Kinga
További szépségötleteinket keresd a novemberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2010. november]
‘),
