Mark és Simon Constantine, a Gorilla parfümök készítői utazásaikból merítenek ihletet, a helyekből, ahol jártak, és az emberekből, akiket megismertek. Történeteik néha sötétek és veszélyesek; összetett, de csábító parfüm-alapanyagok. Az égett palatető és a gázolaj illata portrét fest a dallasi hajléktalanok életéről, míg a keserű narancs és a damaszkuszi rózsa a libanoni menekültek történetét meséli el.
„A parfümkészítés olyan, mint a nyelvtanulás – mondja Mark. – Meg kell tanulnod a szavakból illatot készíteni. Ha egy szóhoz illatot társítasz, máris lesz egy emléked. A költészet és a szavak világa csodálatos hely. Az illóolajok is ilyenek. A parfümkészítés kifejezi a dolgokat, amik történtek velünk és a dolgokat, melyekhez kötődünk.”
Fia, Simon, egyetért: „A Gorilla parfümök lehetőséget adnak, hogy érdekes, kifejező dolgokat alkossunk az illatokon keresztül. Mindannyian szörnyű zenészek vagyunk, ez nálunk családi vonás; találnunk kellett valamit, amin keresztül kifejezhetjük magunkat. A parfümkészítést sokáig kisajátították a hatalmas cégek, melyek egyszerű üzletet csináltak belőle. Arra gondoltunk, mi képesek lehetünk rá. Senki más nem próbál művészi illatokat előállítani.”
Parfümportrék
A parfümkészítés mindkettejük számára mélyen személyes élmény. Simon egyik első alkotása az Imogen Rose volt, melyet újszülött lánya ihletett. „Ez a parfüm a tisztaságról szól” – mondja. „Szerettem volna megörökíteni a friss rózsamezők illatát. Voltam Bulgáriában és Törökországban, ahol az általunk használt rózsát szedik. Azt tapasztaltam, hogy a friss rózsa illata utánozhatatlan. Megpróbáltam kombinálni a friss rózsamezők illatát a friss apaság érzésével. A hintőpor és a lágy bababőr illatával.” Évekkel később megérkezett Amelie Mae, Simon második lánya. Ő is kikövetelte a maga személyre szabott illatát, mely a szeder, a rózsa és a levendula keveréke.
Mark parfümportrékat is készített, a legtöbbet az apjáról, aki gyermekkorában hagyta el őt. A Dear John a dohány, a kávé és a lime összetett keveréke, óda az apához, aki soha nem volt: megnyugtató, biztonságot adó, szerető. „Évekbe telt tökéletesíteni. Először a fenyő és a limeolaj egyszerű kombinációja volt, aztán egy ideig a reggeli kávé illatát idézte, majd hirtelen rendkívül személyessé vált. A Dear John illata jó értelemben férfias: törődő, odafigyelő és magabiztos. Hirtelen rájöttem, hogy ilyen illata lett volna apámnak, ha velünk marad. Ez volt a parfüm, ami elindított a parfümkészítővé válás útján.”
Évekkel később, miután Dél-Afrikában megtalálta rég elveszettnek hitt apját, aki nem sokkal később hirtelen meghalt, Mark úgy érezte, tartozik neki még egy illattal. „A Dad’s Garden – Lemon Tree ötlete apám halála után született meg, amikor a temetése után hazautaztam, a táskámban pár falevéllel a kertjéből. Csak hat hétig ismertem. Nem tudtam, hogy fejezzem ki magam, ezért készítettem egy parfümöt.” Keserédes elégia: a citrom és a lime egyszerre savanyú és édes a bőrön.
Mark parfümjeit más sebek is gyakran megihlették. Az Over and Over pezsgő, vibráló lime-bergamott-keveréke egy keserűre fordult barátság történetét meséli el. „Van benne limeolaj, bergamottolaj, édeskömény és ciprus, mivel ezek hihetetlenül energizáló hatású illatok. Aztán van benne koriander, mert ez a személy újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, ami rendkívül unalmas, pont, mint a koriander. Hozzáadtam két szintetikus illatok is, amiket alattomosnak gondolok. És nőszirmot, mely hazug, édes bevonatot képez. Ez a probléma vele.”
Nyers érzések, nyers összetevők
A piac tele van olcsó, szintetikus összetevőkkel. Simon a Lushnál töltött évek során hatalmas tapasztalatra tett szert az összetevők beszerzésével kapcsolatban, a Gorilla parfümök így a lelketlen tömegtermelés ellenszerei is. „Mivel a cégek versenyt futnak, hogy az ő termékük legyen a legolcsóbb, a reptéren vásárolt parfümök jelentős hányadának legértékesebb része a csicsás üveg, amibe töltik. Ami benne van, arról jobb nem is beszélni: a természetes anyagokat másoló olcsó, szintetikus vegyszerek, melyek alig hasonlítanak az eredetihez. Csekély mennyiségben nem jelentenének problémát, de a modern parfümipar a költségoptimalizálás miatt túlzott mértékben támaszkodik ezekre a gyenge illatú, minden kreativitástól mentes összetevőkre.”
Ezzel szemben Mark és Simon művei, melyek a legkiválóbb minőségű illóolajokat tartalmazzák, felélesztik bennünk az aromaterápiában évszázadok óta használt növények és virágok iránti ösztönös vonzódást. Mivel nem alkalmaznak túl sok szintetikus összetevőt, a Gorilla parfümöknek teljesen más illata van, mint azoknak a parfümöknek, melyek elvileg ugyanazokat az olajokat tartalmazzák. „Apa és én is szeretjük a „koszos” összetevőket – mondja Simon. – Az erotikus jázmintól a füstös vetiveren keresztül a szantálfáig. A parfümkészítés egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy lehetőséget ad a tudatalattiba való betekintésre az összetett, természetes illóolajokon és abszolútokon keresztül.”
Vegyük például az Orange Blossom parfümöt. Ezt a különleges illatot Simon egy közös földközi-tengeri nyaralás után készítette. „Ez a parfüm neroliból – tehát keserűnarancsból – és édesnarancsból készül. Utóbbi adja azt a karakteres jegyet is, amitől az egész kissé érdesnek hat. Pont ez az a kis érdesség, amit szeretek ebben az illatban. Könnyű lett volna vaníliás-narancsos illatot alkotni, de ez nem az. Nagyon sok narancsabszolútot használunk, ami szokatlan. A legtöbben általában elveszik az élét” – mondja Simon.
A Cocktail egy óda a francia parfümkészítéshez – ylang ylanggal, jázminnal és rózsával. Ez Simon egyik kedvence, mert bemutatja az illóolajok igazi erejét. „Nincs ellenszer az illatok ellen. Egy különleges illat levesz a lábadról. Ha egy olyan erős parfümmel találkozol, mint a Cocktail, egy pillanatra azt sem tudod, ki vagy.”
„Arra használom a természetes illatokat, hogy illusztráljam: az embernek mindig viselnie kell egy parfümöt, hogy rendesen megtapasztalhassa a hatását. A Cocktail illata tíz különböző emberen tízféle lenne. Egyszer kipróbálta egy lány, és az ő bőrén ez volt a legjobb illat, amit életemben éreztem. Még mindig terápiára járok miatta.”
Személyiség és praktikum
Amikor a parfümkészítésről van szó, nem elég az összetevők szeretete és a megfelelő eljárás. Emma Dick, a Lush parfümkészítője elmagyarázza: „Ha egy illat belekerül egy termékbe, meg kell fontolnom, mennyire illik hozzá. A csodás citrusos fejjegyek általában eltűnnek, ha belekeverem őket egy termékbe, ezért megfelelő alapot kell építenem.”
Mivel korábban illóolajok beszerzésével foglalkozott, Emma Dick általában az összetevőkkel kapcsolatos ismereteire – és az ízlelőbimbóira – hagyatkozik. „Amikor a Plum Rain illatát készítettem, megettem egy egész kosár szilvát. Azt hiszem, egész jó vissza tudom adni egy íz illatát.”
Az elvont fogalmak és a visszajelzések is sokat számítanak. „Honnan tudom, mikor van kész egy parfüm? Érdekes, de amikor Mark megszagol valamit, formákat lát. Ha én megszagolok valamit, színeket látok. Mark tehát azt mondja: vagy , és én értem, mire gondol.”
Ő is úgy gondolja, hogy a parfümkészítésben az érzelmek a legfontosabbak: „Amíg érzel valamit, akár dühös vagy, akár boldog, valami jó származik belőle. A szaglás az egyik legerősebb érzékünk. Ha elkapsz egy kósza illatot, máris érzelmi visszajelzést adsz rá.”
Simon egyetért. „A parfümnek megvan az az ijesztő szokása, hogy átveri az érzelmi védelmi mechanizmusainkat és hozzáfér a rég eltemetett érzésekhez és emlékekhez. Ha a megfelelő hangot (vagy akkordot, ahogy a parfümkészítésben mondjuk) találod meg, visszahozhatod egy rég halott szerettedet vagy egy elfeledett gyermekkori pillanatot. Rendkívül erős médium, erősebb, mint bármilyen más művészet. Talán ezért sem leszünk képesek a végtelenségig kísérletezni az illatokkal. Túl valóságosak.”
