A világ legjobban fizetett DJ-jének nevét valószínűleg mindenki ismeri, de talán kevesen ismernék fel, ha szembejönne velük az utcán. De Calvin Harris most úgy döntött, kilép a DJ-pult biztonságot adó árnyékából, és egy Armani kampányban is megmutatja magát. A fekete-fehér fotókon a zenész úgy pózol, mintha sosem csinált volna mást, ráadásul még kidolgozott felsőtestét is hajlandó volt megmutatni!
Ha valaki most szégyenkezve kutatna az emlékezetében, hogy hogyan nem tarthatta számon a világhírű DJ-t a mindenkori jó pasik listáján, nem kell magát ostoroznia: Calvin Harris szemmel láthatólag mostanság kezdett csak nagyobb figyelmet fordítani külsejére. A skót származású zenész, akit valójában egyébként Adam Wilesnak hívnak, 2007-ben még barna hajjal, bő farmerrel és elnyűtt kapucnis pulóverekkel hozta az „aranyos, de félénk srác” figurát. Aztán ahogyan nőtt a hírneve, és stylistok és személyi edzők kezdték körülzsongani, elkezdett odafigyelni az öltözködésére, a frizurájára, az arcszőrzetének és a testének megfelelő karbantartására.
Így nézett ki Calvin Harris, amikor még nem úgy nézett ki, mint most. Akkor még senki sem hívta Armani kampányokba.
Harris végre elégedett lehet magával, hiszen már-már Ryan Goslingi külsőt sikerült kidolgoznia magának. Pedig a gimnáziumi évei alatt bőven kijutott szegénynek a gúnyolódásból. „Nehéz volt, hogy én voltam a legmagasabb az osztályban, különösen tinédzserként. Ilyenkor az ember szeretné lehorgasztani a fejét, és elbújni. Amikor pattanásos, fura kamasz vagy, nem szeretnéd, ha az emberek észrevennének. De mindenki bámul, ha langaléta vagy. Csak az elmúlt öt évben sikerült megbarátkoznom a ténnyel, hogy ilyen baromi magas vagyok…” – mesélte Harris 2009-ben.
Miután a zenész Los Angelesbe költözött, és egészséges életmódra váltott, rövid idő után úgy érezte, hogy az új külsőhöz új hajszín is dukál. A korábban kerek arcát keretező, barna hajtincseket szőkés, mindig tűpontosan beállított frizurára cserélte 2012-ben. Harris azért is tért vissza eredeti hajszínéhez, mert a kor előrehaladtával úgy érezte, ideje elfogadnia természetes külsejét, és kihozni abból a legjobbat. „Jobban szeretem a természetes külsőmet. Ha pedig valaki nem így gondolja, az egy olyan külsőhöz ragaszkodik, ami igazából nem valódi. Egy képzeletbeli, idealizált külső, ami nem is létezik. Ez van, tetszik, vagy nem tetszik!”
