Nem buta liba kampány – Interjú Fördős Zével

2016. február 17.
Viccesnek szánt fordulatok és szólás-mondások egész sora szól arról, hogy a nők mi mindenre nem alkalmasak, hol a helyük, és mi a feladatuk. A lealacsonyító megjegyzések nem egyszerűen sértőek, de idővel önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. A márciusi Marie Claire-t nyitó fotósorozatban ismert magyar férfiak reagálnak a sokat hallott, sztereotip mondásokra, kiállásukkal pedig segítenek, hogy lebontsunk néhány idejétmúlt elképzelést a nőkkel kapcsolatban.

A kampányunkban részt vevő minden férfinek feldobtunk – nem titkoltan provokatív szándékkal – egy-egy nőkkel kapcsolatos, idejétmúlt gondolatot, mondást, amelyre a magazinban röviden, online hosszabban tudtak reagálni. Fördős Zé az alábbi mondatot kapta:

„A nőknek nem való a cégvezetés”

„Azt gondolom, egy 21. századi cégnek már rég nem arról kell szólnia, amiről régebben, hogy a tulajdonos a gazdagodás reményében kizsákmányol minden erőforrást. Mivel ma már egy közösségi rendszernek kell lennie, amelyben az alkalmazottak boldogulása ugyanolyan fontos, mint a tulajdonosoké, ezért kifejezetten előny, ha nő vezeti, mert tapasztalatom szerint sokkal alkalmasabb erre a szemléletre. Míg a férfiakat gyakran elkábítja a siker és a becsvágy, a nők úgy tudnak hatékony, jó vezetők lenni, hogy az empátia és az érzékenység nem veszik ki belőlük.”

Neked bejönnek az erős nők?

A határozott, erős nők nagyon tetszenek, de csak akkor, ha ez nem kompenzációként jelenik meg bennük. Ha úgy emancipált egy nő, hogy közben a nőiességét, a kifinomultságát sem adja fel – akkor kifejezetten szexi. Ráadásul a kemény, vezetői állásban dolgozó nőknek gyakran megvan az a csodálatos képességük, hogy otthon átkapcsolnak egy másik üzemmódba, és odaadó társsá válnak, akik hagyják, hogy adott esetben a férfi irányítson.

Előfordult már veled, hogy olyasmit mondtál egy nőnek, amit sértőnek érzett, ezért kiakadt rajta?

Hú, biztosan. Sajnos nem állíthatom, hogy makulátlan a múltam, sosem követtem el hibákat a nőkkel való kommunikációban. Szerintem nekünk, férfiaknak a nőkkel való viszonyunk az oviban kezdődik, amikor felismerjük, hogy a lányok mennyire mások, milyen rejtélyesek, és ezáltal mennyire vonzanak bennünket. Ez rögtön egyfajta frusztráltságot idéz elő bennünk, kiszolgáltatottá tesz bennünket. Ebből fakadhat esetleg az a provokatív kommunikáció, amely egy fals felhanggal másodlagos szerepbe helyezi őket. A nők évszázadokon keresztül szenvedtek amiatt, hogy nem tehették, amit akartak, nem volt választásuk, pedig a férfiak azokban az időkben is rajongtak értük: csodálatos festményeket, szobrokat készítettek róluk, és a kedvükért halálos veszedelmet is vállaltak, háborúba mentek vagy párbajt vívtak egymással. Szerintem a férfiak azóta is nehezen dolgozzák fel, hogy a nők ilyen hatással vannak rájuk.

De remélem, ez a frusztráció benned azért kezd oldódni.

Folyamatosan figyelek rá, és be kell vallanom, a nőkkel való viszonyom sosem tud teljesen zökkenőmentes lenni. A dolog természetesen az anyámmal kezdődött, és valószínűleg azóta tudom: mennyire nagy szükségem van a női melegségre, gyengédségre.

Szerinted mennyi idő kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság ne legyen téma?

Azt hittem, eljutottunk már oda, hogy csak néha-néha kelljen emlékeztetni magunkat erre az evidenciára, és hogy tudatosítsuk a férfiakban az elnyomásra való hajlamuk eredetét. De az utóbbi időben kiderült, hogy hiába tettünk meg már nagy utat, és értünk el egészen szép eredményeket, még mindig sok van előttünk is – erre utal az utóbbi időben tett nyilatkozatok egy része is ismert emberek részéről. Főleg azért, mert mögöttük egy egész tömeg vallja azt a nézetet, hogy a nőknek itt vagy ott a helye. Szóval még bőven van mit tenni a fejekben az egyenlőségért.

szerző: Gyárfás Dorka
fotó: Papp Éva, Schneider Zoltán

A fotózás werkfotóit megnézheted itt! Nézz be a kulisszák mögé!