Táncosként kezdte, még abban az időben, amikor az MTV-ben az „M” a zenét jelentette. Beskatulyázhatatlan énekhangja kezdetben hátránynak számított, évekig csak a sztárok hátát látta mint keresett háttérvokalista. A második sorból 2000-ben lépett előre. Első nagylemeze szép sikert aratott világszerte, és azóta nincs megállás. Legsikeresebb albuma 2004-ben jelent meg, nem sokkal azután, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála. Kétszer is legyőzte a betegséget – 2009-ben egy hazai mellrák elleni kampányban is részt vett, az Egészség Hídja Összefogás Egyesület felvilágosító munkáját támogatta, és a lánchídi sétán is ott volt a szervezőkkel. Közben saját alapítványa, a The Anastacia Fund élén is sokat tett a betegség elleni küzdelemért, a zene mellett az ideje nagy részét máig a felvilágosításnak szenteli.
Gyakran szólítja színpadra egy-egy rajongóját a koncertjei során. Érték meglepetések?
Folyton meglepetések érnek, teljesen kiszámíthatatlan helyzetek ezek. Fel kell készülni mindenre. Nekem ez könnyen megy, nehezen lehet zavarba hozni a színpadon. Minden élesben megy, nincsen semmi susmus, minden, ami köztem és a rajongóim között elhangzik, ki van hangosítva. Nincsenek titkos, privát szóváltások. A közönség mindent hall, mindennek a részese. Persze hangosítás, mikrofon nélkül is szívesen elbeszélgetek a rajongókkal, ha úton-útfélen, koncert után vagy koncert előtt összefutunk valahol. Ilyenkor van idő felismerni a régieket, a visszatérő arcokat. Jól kijövök mindenkivel.
Luciano Pavarottival is jól kijött? Híres duettjük volt az I Ask of You.
Nagyon is. Szép emlék. A próbára is jól emlékszem. Kék ég, ragyogó napsütés és persze Modena, a közös fellépésünk helyszíne. Élénken él bennem az alakja, ahogy ott áll a próbán, bő ingben, törülközővel a nyaka körül. Jóval előttem kezdte a napot, a feszített tempó meg is látszott rajta, de ebből semmit sem érzékeltetett velem. Rendkívül figyelmes volt, előzékeny és odaadó. Nem volt semmi megjátszás, semmi fakszni. Számára ez persze csak egy próba volt a sok közül, egy normál nap a nagy művész életében, de az én életemben ez maga volt a nagy pillanat. Mégiscsak Luciano Pavarottival állhattam egy színpadon! És nemcsak állhattam, énekelhettem is. Úgy éreztem, megáll az idő.
Szakmáztak is egy kicsit a közös éneklés során? Mint egyik profi a másikkal…
Gondoltam, itt a soha vissza nem térő alkalom, úgyhogy megpróbáltam kiszedni belőle, mit gondol a technikámról. Jól csinálom, amit csinálok? Mit csinálok rosszul? Ártok-e bármivel is a hangomnak? A legjobb az ilyesmiket a legjobbaktól megkérdezni. És hát ő a legjobbak közül is kimagasló volt. Titkon azt reméltem, hátha kapok egy-két jó tippet tőle. Ami már csak azért is jött volna jól, mert én se próbálni, se bemelegíteni nem szoktam. Tanárom sem volt soha. Autodidakta vagyok, egyedül sajátítottam el mindent.
És milyen tanácsot kapott Pavarottitól?
Először is alaposan elcsodálkozott, amikor meghallotta, hogy sosem kaptam semmiféle képzést, mert – mint mondta –, hibátlan a nyelvmozgásom. Ha nem így lenne – folyatta –, ha rosszul csinálnék valamit, azt biztosan megérezném, azt megsínylené a hangom, gyakran berekednék. Szóval Pavarotti áldását adta a technikámra: „minden izmoddal jól bánsz” – ez volt a szakmai ítélete. Gondolhatja, mekkora megkönnyebbülés volt ez nekem. Tudja, hányszor hallottam már szörnyülködni az embereket, amikor megtudták, hogy nincs tanárom és hogy a bemelegítést is hanyagolom?! Jó érzés volt egy olyan, valódi nagyságtól megerősítést kapni, mint Luciano Pavarotti.
Ettek egy jót a koncert után egy félreeső modenai trattoriában?
Bárcsak így lett volna! Akkoriban minden percem be volt osztva: reptér, próba, fellépés, reptér, másik reptér, másik város. Így ment ez. Fáj a szívem, mert tudom, micsoda fantasztikus vacsorákat adott a barátainak. És hát, mit tagadás, nagy barátja vagyok az olasz konyhának.
(Fotó: Bryan Adams)
Mikor vadult utoljára valaki más koncertjén?
Vadulni? Ó, én ennél sokkal jólneveltebb lány vagyok. Egy jókislány. De elmondom, melyik koncert volt a legutóbbi nagy élményem: Sade koncertje. Micsoda jelenség! Egy igazi ikon! Nem kell állandóan jelen lennie, nem kell állandóan koncerteznie, megengedheti magának, hogy csak tízévente álljon ki a közönség elé. Nem kell ahhoz a csapból is Sadének szólnia, hogy mindenki tudja, mekkora énekesnő. És a koncertje…! Leginkább az eszköztelensége nyűgözött le, úgy volt teljes a show, úgy volt kerek, mozgalmas és elbűvölő, hogy közben nem volt túlzsúfolva effektekkel. Ritka manapság az ilyen.
Csak nem a Smooth Operator a kedvence Sade-száma?
Naná, hogy az! De nemcsak a Smooth Operator, az egész lemez nagy kedvencem. Sade nem tud hibázni. Fel nem foghatom, hogy csinálja. Hangterjedelemben sokan járnak előtte. Dalszövegben sem az a szószátyár típus. De a végeredmény maga a tökély. Én a sok hangjegyes, sokszavas iskolát képviselem. Sadénak nincs szükséges ennyi mindenre, hogy nagyot alkosson.
Kérdezhetem, a rák elleni küzdelméről?
Persze.
Kétszer is megküzdött a rákkal. Eltökéltebben harcolt a második menetben?
Igen, felkészültebb voltam másodjára. Miután első alkalommal felépültem, megfogadtam, hogy ha még egyszer szembe kell néznem a mellrákkal, komolyan fontolóra veszem a kettős masztektómia lehetőségét. És végül valóban fontolóra kellett vennem, tulajdonképpen nem volt más választásom. Még szerencsésnek is mondhatom magam, mert éveim voltam arra, hogy megbarátkozzak a gondolattal.
Könyvek vagy filmek segítenek, ha megrázkódtatás éri?
Ahhoz, hogy teljesen ki tudjak kapcsolni, ki kell kapcsolnom az agyamat is. Az olvasás ebben nem segít. Olyankor a Netflixen szörfölök, és filmeket, tévésorozatokat nézek találomra. De a rajongóim arcát, sőt a nevüket is könnyebben megjegyzem, mint hogy mit láttam a tévében.
Most melyik tévésorozattal relaxál?
Alig várom, hogy leüljek, és végignézzem a Kártyavár új évadát. Vigyázzon, mit mond, nehogy nekem elspoilerezzen valamit! Szinte hallom, ahogy Kevin Spacey a gyűrűs kezével lesújt az elnöki asztalra. Nemrég fejeztem be James Spader sorozatát, a Fekete listát, remekül pihentetett az is. Ha kinézek magamnak egy sorozatot, egyben végignézem az összes részt. Az újabb epizódokra való várakozás nem az én stílusom. Régebben, a Jóbarátok és a Szex és New York idején még kiegyeztem egy-egy epizóddal, de ma már egyben az egészet akarom. Repülőn a Modern családra kapcsolok mindig, amint csak lehet. Az sem bánom, ha egy-egy részt már láttam egyszer. Akkor megnézem még egyszer, és még egyszer beleszeretek a szereplőkbe.
Ki a kedvence a Modern családból?
A nevekkel hadilábon állok, de Sofía Vergara karaktere természetesen. Várjon csak, azt hiszem, Gloriának hívják a sorozatban. A férj és férj páros is nagy kedvencem.
Az It’s a Man’s World című lemezén feldolgozta a Rolling Stones klasszikusát, a You Can’t Always Get What You Wantot. Mick Jagger mit szólt az eredményhez?
Mick Jaggerrel nem találkoztam, de Dave Stewart külön megkért, hogy hadd játsszon a feldolgozásban, mert – és ebből sem csinált titkot – minden vágya az volt, hogy megvillogtassa a gitárjátékát Mick előtt. Ő maga ajánlkozott. Nagyon megható, amikor a zenészekből kibukik a rajongó.
RENDHAGYÓ KONCERT
Az énekesnő kivételes koncerttel készül Budapestre: néhány slágerét a Magyar Virtuózok szimfonikus zenekar fogja kísérni június 22-én, egy különleges show-val kiegészítve.
