Hogyan gondolsz vissza az elmúlt három évre, az első leforgatott televíziós sorozatod után? Milyen új szakmai élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál?
Számomra ez nem is egy sorozat volt, hanem egy maratoni hosszúságú film. Nem sokan tudják, hogy a New York-i Broadway világából jövök és színpadi színésznő voltam. A színpad pedig egészen más kvalitásokat kíván meg egy színésztől, mint a filmvászon. A kisujjadtól a fejed tetejéig játszol minden este a színpadon. Abban a két órában minden este megéled a teljes történetet, áthaladsz az eseményeken. A forgatáson meg volt olyan nap, hogy egy órán belül tizenkétszer kellett elsírnom magam, ugyanazzal a pár mondattal. Aztán félretettük, mindenki hazament szépen a szállására és másnap ugyanazt a jelenetet folytattuk és ugyanabban a lelkiállapotban kellett lennem. Ez nyilván más tapasztalat, mint amit a színházban megéltem. Ezért is tekintettem folyamatában erre a munkára.
Ez azt jelenti, hogy három évig nem igazán bújtál ki Nora bőréből, hanem benne éltél a szerepben?
Ja, nem. Mi színészek nagyon egészségesek vagyunk lelkileg. Másképp nem lehet csinálni ezt a szakmát. Ha nem tudnánk az asztalon hagyni a szerepet a munkanap végeztével, valószínűleg mindannyian megőrülnék. A sorozatbeli Nora nagyon összetett, vívódó, önmarcangoló, meglepetésekkel teli karakter. Én nem ilyen vagyok. A családom nem is értette, hogy választhattak ki erre szerepre, amikor annyira pozitív és életigenlő nő vagyok. Szerintem sokat segít a humor és az önirónia. Az egész stáb ezzel engedi ki a gőzt. Sokszor tizenhét órás forgatási napjaink vannak, csak úgy megy, ha az ember a kollégáival jókat nevet a stressz oldásaként.
Változtatott valamit a személyiségeden Nora karaktere?
Amit biztosan tudok, hogy mélyült a hangom. Ezt mások is észrevették. Belülről játszottam és Nora állandóan analizáló, magában forrongó karaktere ezt váltotta ki belőlem. De ennek kifejezetten örülök. Egyébként is szeretem csak a hangomat adni a filmekhez. Szerintem a „voice over” munka nagyon fontos színészi feladat és egyáltalán nem csak a hangoddal játszol, hanem ugyanúgy a teljes testeddel. Bele kell helyezned magad a szerepbe. A másik pedig, hogy Nora olyan személyiség, aki mindent kimond, amit gondol. Ahonnan én jövök, Közép-Nyugatról, ott az emberek zárkózottak. Senki nem beszél a gondolatairól, a nők is kemények, minden problémájukat magukba zárják. Én is ilyen vagyok alapvetően, bár már sokat változtam. A szerep által is. A nagymamám észre is vette és azt mondta, hogy szerinte jó irányba változtam, mert ő 74 éves és még csak most tanulja, hogy hogyan tudjon egy kicsit megnyílni. Élvezem, hogy szabadabb vagyok.
Erre utal ez a merész, égszínkék, mintás overál is, amit most viselsz?
Igen, köszönöm, hogy észrevetted. Ez eléggé én vagyok… Egyébként egy nagyon tehetséges divattervező, Alcalay munkája, akinek örömmel hordom a kreációit.
A hátrahagyottak egy rendkívül filozofikus kérdéseket boncolgató, rejtélyekkel teli sorozat-trilógia a Lost írójától, Damon Lindoff-tól és társától Tom Perrottatól. Számodra mi az üzenete a sorozatnak?
Ez a sorozat leginkább kérdéseket tesz fel. A legalapvetőbb létértelmezési kérdést járja körül, hogy „miért vagyunk itt?”. De ha az üzenetét kéne megfogalmaznom… hát, a szeretet. Éppen most olvastam valahol, hogy „ami nem szeretet, az félelem”. Szerintem A hátrahagyottaknak is valami ilyesmi az üzenete. A forgatókönyv zseniális, a történet szépen építkezik, most ez a harmadik, záró évad Nora és Kevin (Justin Theroux) kapcsolatára fókuszál.
Milyen volt az ausztráliai forgatás?
Nagyon jó volt ott lenni, elképesztően szép vidék. Melbourne sok része emlékeztetet Chicago egy-egy városrészére és ezért egészen otthonosan éreztem magam. Viszont szomorú, hogy van az a gyönyörű óceán és nem lehet belemenni, mert szinte minden állat veszélyes, ami benne él. A cápák felfalnak, a krokodilok kettőbe harapnak, a medúzák megmérgeznek, a ráják halálos áramütést mérnek rád. Persze én belementem… De csak rövid ideig és derékig… Szerencsém volt. Mindenki azt mondja… De el ne mondd anyukámnak!
Megtartottátok Ausztráliában az ilyenkor szokásos záróbulit (wrap party)?
Na, az érdekes volt… Engem egyszerűen otthagytak Ausztráliában… Az én jeleneteimet vették fel utoljára, és ezért mire végeztem, már az egész amerikai stáb hazatért az államokba. Igazi hátrahagyott voltam…! (nevet) Az ausztrál stáb nagyon aranyos volt és szerveztek egy nagyszabású wrap partit, de próbáltam elsumákolni. Nem vagyok bulizós fajta, visszahúzódó életet élünk a férjemmel. A szervezők viszont megneszelték, hogy mire készülök és a szó szerint elkaptak, és kedves szavak kíséretében betuszkoltak a kocsiba és nem sokkal később már ott találtam magam a buliban, egyetlen amerikai színészként. Esélyem nem volt megúszni a bulit. De valahogy túléltem.
Ha ilyen visszahúzódó vagy, akkor hogy viseled a nyilvánosságot és a reflektorfényt, ami a főszereppel jár? Egész Los Angeles tele van plakátolva a The Leftovers óriásposztereivel, amin te vagy látható, ahogy Justin Theroux-ot öleled?
Egyelőre nem ismernek fel gyakran. Szerintem annyira más vagyok élőben, hogy ezért nem. Az az érdekes, hogy a hangomat szokták felismerni. Már nem egyszer történt, hogy valaki hátrafordult hozzám, hogy … á, valahonnan ismerem a hangodat! De egyelőre attól nem kell tartanom, hogy a reptéren paparazzók várnak. A férjemet fel szokták ismerni a LOST miatt. Mondjuk ez tud néha félelmetes is lenni, mert amikor negatív karaktert alakított, akkor beszóltak neki, sőt Rómában még verekedésre is provokálták. De alapvetően elfogadom, hogy az ismertség a munkánk része, és ezért szeretném, hogy a népszerűségem és ismertségem növekedne a jövőben. Színész vagyok.
Biztos vannak megkereséseid. Mi alapján döntesz, hogy elvállalsz-e egy szerepet?
Három dolog alapján mérlegelek: milyen a forgatókönyv, mennyire izgalmas, kihívásokkal teli a karakter, amit meg kellene formálnom és persze azt is nézem, hogy mennyit keresek vele. Nem élünk rosszul a férjemmel, de nem vagyunk gazdagok. De azt hiszem, nem lennék rossz gazdag ember. Nem az a fajta sztár, aki két kézzel hülyeségekre szórja a pénzt, sokat jótékonykodnék is. Szóval drukkolj!
Szerző: Vida Virág
