Dobó Kata
Visszatekintve milyen volt az életed tíz évvel ezelőtt?
Az ember mindig teljességről álmodik, sikereket szeretne elérni a szakmájában, boldogságra, kiegyensúlyozottságra törekszik a magánéletében. Pont tíz évvel ezelőtt nekem igazából egyik sem volt meg. Akkoriban egy éve jöttem haza Los Angelesből, ahol nyolc évet töltöttem. Nagyon hiányzott a színház, meg a sok filmszerep. Rá két évre ismerkedtem meg a gyermekem apukájával, majd megszületett a kislányom, Szofi. Csak ezután éreztem úgy, hogy sínre került az életem. Mára teljes az életem a gyerekkel, de nem vagyok az a típus, akit önmagában az anyaság kielégít. Muszáj a szakmámban is tevékenynek maradnom. Szofinak is jó, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott anyuka megy haza hozzá, és a színészetemre is jó hatással van, ha anyaként is ki tudok teljesedni.
Színészileg milyen fejlődést éltél meg azóta?
A Halálkeringő című film kapcsán voltam először a Marie Claire címlapján. Ez egy nagyon fontos film volt az életemben, teljesen más oldalamat mutathattam meg benne. Addig be voltam skatulyázva a bombázó nő szerepkörébe, és ebben a filmben lendítettek ki először a komfortzónámból. Most, hál Istennek, jönnek folyamatosan a felkérések, már játszom anyuka szerepeket, de azokban még mindig hangsúlyosan ott van a nő. Sokan mondják nekem, hogy az a fajta színésznő vagyok, aki a korral érik be. Pont húsz évvel ezelőtt indult el a karrierem a Miniszter félrelép című filmmel, és egyfajta keretes történetnek is felfoghatom, hogy épp ugyanannak a szerzőnek egy színpadi darabjában, a Kölcsönlakásban játszom elég nagy sikerrel.
Van valamiben még hiányérzeted, vagy most pont teljesnek érzed az életed? Mit kívánsz magadnak a következő tíz évre?
Most azt érzem, negyven évesnek lenni fantasztikus. Sokkal jobban érzem magam, mint a húszas, harmincas éveimben. Tisztában vagyok magammal, tudom, mi jó és mi nem jó nekem. Tíz év múlva családban, boldogan szeretném magam látni. Olyan kiszámíthatatlan ez a világ, olyan hirtelen történhetnek emberileg és szakmailag furcsa dolgok veled, hogy ha ugyanazt csinálhatom, mint most, ha jönnek még filmfelkérések, ha együtt leszünk a párommal és a gyerekkel, én nagyon boldog leszek.
Marozsán Erika
Kevés olyan magyar színész akad, akinek valódi külföldi karrier adatott meg, és a rendszerváltás óta te voltál az első ilyen. Tíz éve ennek melyik szakaszát élted éppen?
Akkortájt épp Los Angelesben voltam, és aláírtam egy szerződést az ottani ügynökségemmel. Már ismertük egymást a férjemmel és nagyon erősen álmodoztam egy gyerekről. Két év múlva meg is született Sári… Örülök, hogy a gyermekvállalás terv szerint alakult. Ami a szakmámat illeti, nem voltak nagy álmaim. Amit addigra felépítettem, azt szerettem volna tovább folytatni. Németországban már sok munkám volt, Magyarországon is rendszeresen dolgoztam, és a Los Angeles-i szerződés nagyon simogató volt a lelkemnek. Az ügynökségem által sikerült beleszagolnom a hollywoodi világba, és egy kicsit a része lettem.
Te miről álmodoztál ezekben az években?
Általában nem tervezek előre, nincsenek nagyobb célkitűzéseim. Ezért furcsa visszanézni és konstatálni, hogy már eltelt tíz év. Nem biztos, hogy ez jó stratégia, lehet, hogy jobb lett volna, ha valóban nagy álmaim vannak, határozottabb vagyok a célok elérésében és nemcsak úgy élem a napjaimat, élvezem, ami épp van. Úgy érzem, húszévesen is ugyanolyan voltam, mint harmincévesen, vagy most negyvenen túl. Inkább a kislányomon látom az idő múlását. A gyerek határolja be számomra az éveket, hirtelen jobban keretbe záródik az életem. De ami a szakmámat illeti, szerintem ezeken a nagy fordulópontokon kívül a karrierem mindig olyan szépen csordogált el a következő pontig. Kíváncsi vagyok, mi jön most? Remélem, most is lesz valami nagy fordulópont.
Nőként sem élted meg az idő múlását?
Most egészségesebben élek, mint régebben. Jobban odafigyelek arra, hogy mit eszem, nem cigizem, csak nagyon ritkán iszom egy-egy pohár bort, és jógázom. Az arcommal kapcsolatban soha semmiféle külső beavatkozással nem élnék. Szeretem a megélt vonásaimat, a ráncaimat. Azt azonban tudom, hogy negyvenen túl óvatosabban kell bánni a sminkkel, a hajjal, és az öltözködéssel. Vékony az a mezsgye, amin haladhatok, ami még jól áll az embernek. Pont ezért kényesebb lettem arra, hogyan sminkelnek, készítik el a hajamat, vagy öltöztetnek a munkám során.
Ónodi Eszter
Hol tartottál a nőiességed kiteljesedésében tíz évvel ezelőtt?
Sokkal kevésbé foglalkoztam a külsőmmel akkoriban. Azt gondoltam, annyira jó génjeim vannak, hogy nincs szükségem az odafigyelésre. Most már sokkal tudatosabban élek, tudom, hogy figyelnem kell a táplálkozásra, és többet kell sportolnom ahhoz, hogy formában tartsam magam. Egy kimaradt éjszakai alvás után nehezebben megy a regenerálódás. Ettől függetlenül úgy érzem, igaz a mondás, hogy a negyven az új harminc. Örömmel tölt el, hogy a magyar színésznők és hírességek között teret kapott egy érett, izgalmas női generáció, amelyik élvezi a sikert és vannak tervei a jövővel kapcsolatban.
Milyen tervei? Te mit szánsz magadnak a következő tíz évre?
Szeretném, ha a fiam – aki akkor 21 éves lesz – megtalálja az útját az életben. Olyan iskolába járjon itthon, vagy külföldön, ami örömet okoz neki. Én addigra valószínűleg kevesebbet fogok dolgozni, több időm marad az utazásra. Rengeteg helyre szeretnék még eljutni, világot látni. Nyilván kevesebb nagy filmfőszerep talál majd meg, de reménykedem, hogy a mondás akkor is igaz lesz még: az ötven az új negyven.
