Stéphanie Schlesser még csak 23 éves, de túl van már jó néhány musicalszerepen, amelyeket francia társulatokkal nemzetközi turnék alkalmával énekelt a világ különböző színházaiban. Édesanyja révén családi szálak fűzik Magyarországhoz, jól érti, de még nem beszéli tökéletesen a magyar nyelvet. Az Aida főszerepe az első komoly megmérettetése Magyarországon, amelyre egy évig kitartó szorgalommal készült. A fiatal színésznőnek annyira jól ment a bemutatkozás, hogy nemrég egy újabb musicalfőszereppel keresték meg, ezúttal Budapestről a Magyar Színháztól.
Hat intenzív hetet töltöttél a Soproni Színház társulatával az Aida próbáin és az előadásokon. Milyen emlékekkel térsz haza Párizsba?
Amikor először találkoztam velük, bevallom, nagyon féltem. Ők már régóta együtt dolgoznak, én meg alig ismertem valakit közülük. De hamar bebizonyosodott, hogy kedves emberek, akik a kezdetektől sokat segítettek nekem. Ha kellett, fordítottak, segítettek eligazodni a városban. Az elején voltak, akik nem mertek angolul beszélni velem, de a végére ők is belejöttek. Ez a nagy szeretet, amit tőlük kaptam biztonságot adott a színpadi szerepléskor is. Sopron pedig egy nagyon hangulatos város. Amikor a próbák közt volt egy kis időm, sokat sétáltam és élveztem, hogy mennyire más, mint a nagyvárosok, amiket ismerek. Megtaláltam a törzshelyemet, ahová reggelenként beültem egy kávéra.
Hogyan találtak meg az Aida szerepére, hiszen még nem vagy annyira ismert Magyarországon?
Két évvel ezelőtt Székesfehérváron megnéztem a SingSingSing Musical Show-t – amelyben később én is szerepeltem –, és megismerkedtem Szakál Attila koreográfussal. Sokat beszélgettünk, és később is tartottuk a kapcsolatot. Tavaly nyáron megkeresett azzal a kérdéssel, hogy elvállalnám-e idén nyáron az Aida musical címszerepét. Először azt hittem, hogy viccel, rávágtam, hogy persze, miért is ne. „Annyi a baj, hogy ehhez meg kellene tanulnom magyarul. Van rá egy éved” – mondta. És így is lett. Néhány nap múlva elküldték a szövegkönyvet és a 10 évvel ezelőtt Magyarországon színre vitt musical dalait magyarul.
Nem is volt meghallgatás?
Nem. Ezen én is csodálkoztam, fel is ajánlottam, hogy feléneklek néhány dalt, hogy lássák, jó vagyok-e a szerepre. De ők megbíztak bennem, és gyorsan meg is állapodtunk a feltételekben. Az egy év alatt sokat dolgoztam külföldöm, de amikor volt egy szusszanásnyi időm, a szöveget és a dalokat tanultam.
Nehezen ment a tanulás?
A dalok könnyebben mentek, könnyen tanultam a zenével a dalok magyar szövegét. Azt hiszem, éneklés közben egyáltalán nincs akcentusom. Sokkal nehezebb volt a zene nélküli szöveg elsajátítása. Mivel nem tudok jól magyarul, csak nagyjából értettem, mit is mondok. Figyelnem kellett a kiejtésre, az intonációra. A magyar nyelvben sok olyan hang van, ami a franciában nem létezik. Nemcsak a saját szerepemet kellett megtanulnom magyarul, de a többiekét is, hogy felismerjem a végszavakat és reagálni tudjak rájuk. Mindeközben hitelesen el kellett játszanom a szerepemet is.
Milyen volt együtt játszani Vastag Tamással?
Tamás jó partner a színpadon, sokat segített nekem. Jól beszél angolul, könnyen ment a kommunikáció. Vele is két évvel ezelőtt találkoztam először a SingSingSing Show-n, azóta mondhatom, hogy barátok vagyunk.
Az Aida musical egy fájdalmas, sírig tartó szerelemről szól. Fennáll a lehetőség, hogy a két főhőst alakító színész annyira átéli a szerepet, hogy egymásba szeretnek. Veletek nem történt ez meg?
A darab során közel kerültünk egymáshoz, hiszen több jelenetben ölelkezünk, megcsókoljuk egymást. Az elején furcsa volt, de mivel barátok vagyunk, könnyen levetkőztük a gátlásainkat. Sokat mélyült a barátságunk az elmúlt hat hétben. Még fontosabbak lettünk egymásnak, és biztos, hogy a jövőben is tartjuk majd a kapcsolatot.
Mi lesz a következő kihívás számodra?
Most pihenek egy kicsit. Egy hetet a családommal töltök a Balatonon, majd elutazom Avignonba, a színházi fesztiválra megnézni a barátaimat, akik ott lépnek fel. De aztán újra visszatérek Magyarországra, mivel szerepet kaptam a budapesti Magyar Színházban a We Will Rock You című musicalben. A bemutató ősszel lesz, de már augusztusban elkezdődnek a próbák. Itt is magyarul kell majd játszanom, úgyhogy muszáj addig fejleszteni a magyartudásomat.
El tudod képzelni, hogy végleg Magyarországra költözz, és vérbeli magyar színésznővé válj?
Imádom Budapestet, a családom révén több szállal is kapcsolódom ide. Egyáltalán nem bánnám, ha hosszabb időre maradnék ebben a gyönyörű városban, a szívem is idehúz. A mostani életemet azonban a munka határozza meg, ott élek majd, ahol izgalmas munkát kapok.
Vastag Tamás Radames szerepét játszotta a darabban, és az Aidát megformáló Stéphanie-val hiteles szerelmespárt alkottak a színpadon. Nemcsak az énekhangjuk passzolt egymáshoz, de a színészi játékukkal is mélyen megérintették a nézők lelkét.
Amikor megtudtad, hogy Stéphanie-val énekled majd a szerepedet a darabban, mire gondoltál?
Stéphanie-val két éve ismerjük egymást, úgyhogy nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy ő lesz Aida a darabban.
Nem tartottál attól, hogy Stephanie magyartudása nem lesz elegendő a szerephez?
Egyáltalán nem. Amikor Stéphanie-val a SingSingSing Show-val koncerteztünk, kiderült róla, hogy szorgalmas lány. Fantasztikus alázattal van a színház iránt. Biztos voltam benne, hogy hamar és jó minőségben megtanulja majd a szöveget. Így is lett. Mikor az első próbára megérkezett, már minden szöveget kívülről tudott az egész darabból. Úgy csinált, mintha a próbán olvasná a szöveget, persze én tudtam, hogy ez lehetetlen, hiszen nem tud rendesen magyarul olvasni. Nem szeretett volna senkit kellemetlen helyzetbe hozni azzal, ha kiderül, mindenki szövegét kívülről tudja már.
A társulatnak nem volt furcsa, hogy idejön Párizsból egy 23 éves lány, és rögtön főszerepet kap?
A társulatból szerintem mindenki a lehetőséget látta benne. Felismerték a tehetségét, értékelték az erőfeszítését, hogy tökéletes magyarsággal játssza el a szerepét.
Mit jelentett neked ez a darab? Mit adott Radames szerepe?
Próbáltam a saját életemre levetíteni Radames élethelyzetét, már amennyire ez lehetséges volt. Hiszen sem Egyiptomban nem élek, sem hadvezér nem vagyok. A darabban örök érvényű problémák jelennek meg. Ilyen a szülői akarattal való szembeszállás vagy az elvágyódás kérdése. Az, hogy az igaz szerelemért akár meghalni is érdemes, szintén örök téma.
Mostanában több színdarabban is játszol. A színészi játék neked ösztönösen megy, vagy tanulsz másoktól?
Ha csúnyán akarnám magamat kifejezni, azt mondanám, hogy ha eleget rúgják valakinek a lábára a labdát, előbb-utóbb beletalál a hálóba. Kedvesebb formában ez úgy hangzik, hogy a tanulási folyamat a „puding próbája az evés” alapon a leghatékonyabban a gyakorlatban működik. Igyekszem a lehető leggyorsabban magamba szívni a másoktól ellesett tudást. Ha nem csinálnám jól, nem lennék hét éve a színpadon. Általában úgy történik, hogy ahová beteszem a lábam, oda idővel visszavárnak. Győrben már a harmadik szerepre hívnak, Sopronban a negyedik évadomat játszom, Békéscsabán a hatodik főszerepemet kapom.
Verdi Aidája az operairodalom egyik legszebb gyöngyszeme. Mit szólsz Elton John zenéjéhez?
Nagyon kifejező, izgalmas zene. Szomor Gyuri, aki az Aida fordítója, és a darabban az apámat játssza, először horvátul látta a musicalt. Egy kukkot sem értett belőle, de annyira magával ragadta a zene, hogy elhatározta, lefordítja magyarra a darabot. Szerintem Elton Johnra is olyan óriási hatással lehetett Verdi operája – a zene és a történet –, hogy mindenképpen kezdeni szeretett volna vele valamit. Egy teljesen más, újfajta interpretációt hozott létre.
