Thuróczy Szabolcs: „Mindig azt választom, ami magával ragad”

2018. október 19. |

Thuróczy Szabolcsot leginkább filmes és színházi szerepeiről ismerjük, október 21-én pedig Kollár-Klemencz László, A műanyag kerti székek élete című új novelláskötetének bemutatóján találkozhatunk vele. A zenés irodalmi est a Margó Fesztiválon lesz, ennek kapcsán interjúnkban beszélgettünk könyvekről, szerepekről, de a járatlan út bizonyossága is szóba került.

Már gimnazista korodban a nyíregyházi színházban játszottál, mégis jogra mentél, hogy lett ilyen kanyargós az utad a színész mesterségig?

Az ember nem tudja még 18 évesen, hogy mit akar, ebben az életkorban sok dolog iránt érdeklődünk. De szerencsére nem is vettek fel nappalira, így tudtam játszani a színházban, nem voltam teljesen lekötve az egyetemmel. Nyilván ebben a döntésben a családi tradíciókat is követtem, apám ügyvéd és a bátyám is jogi végzettségű, szóval igazi klasszik sztori ez. Az biztos, hogy minden szempontból a nehezebb utat választottam, ez így izgalmasabb volt, és hál’ istennek, úgy alakult az életem, ahogy szerettem volna.

Mostanra többen ismernek filmekből, pedig tudatosan ügyelsz arra, hogy a színházi munkák is megmaradjanak az életedben.

A Pintér Béla Társulatnak 20 éve vagyok tagja, az első főszerepem pedig 2001-ben, Tóth Tamás Anarchisták című filmjében játszottam. 2008-tól szinte folyamatosan forgatok, kisebb szerepekkel kezdtem, aztán akik igazán hittek bennem, mindig felkértek egy-egy filmre. Ilyen volt Tilla, Herendi Gábor, később pedig az HBO látott bennem fantáziát az Aranyélet kapcsán. Nem halmozott el az élet azonnal főszerepekkel, de szépen lépegettem felfelé a lépcsőn, aztán közben kiderült, hogy talán megy ez nekem, így teljesedett ki a színészi pályám 40 éves koromra.

A Margó Fesztiválon Kollár-Klemencz László új könyvének, a Műanyag kerti székek életének a bemutatóján egy zenés irodalmi esten leszel aktív közreműködő, ha jól tudom, régóta ismeritek egymást.

Igen, Lacinak volt anno egy kísérleti színháza, ami nagyon tetszett, mindig is kedveltem a stílusát, meg az egész miliőjét, a melankóliáját. Sokszor színházban is megnézett, ilyenkor  rendszeresen beszélgettünk a darab után. Szeretem a kérlelhetetlenségét, hogy azt az utat járja, ami művészileg vonzó neki.

Az irodalom, a könyvek mennyire állnak közel hozzád, volt olyan időszakod amikor nagyon sokat olvastál vagy rajongtál egy íróért? Pilinszky János például gyakran szóba kerül az interjúidban.

Pilinszky a fiatalkori énemnek az egyik jellegzetessége volt. Parti Nagy Lajost is nagyon szeretem, Esterházy Péter Javított kiadás című naplója is nagy hatással volt rám, de az orosz kortárs írókat is említhetném. A Tények és tanúk sorozatot is kedvelem, illetve a feleségem is gyakran hoz nekem könyveket antikváriumokból. Most Sas Györgytől olvastam egy szenzációs könyvet, a Kamillkát, nemrégiben pedig Molnár Ferenc Pesti naplóját vettem meg. Nem biztos, hogy az ember képes megfogalmazni, hogy az egyes korszakaiban pontosan mit és miért szeretett olvasni. Mindig azt a könyvet választom, ami éppen magával ragad, vagy nem igényel többnapos koncentrációt, mert ahhoz az idegrendszerem már nagyon rossz állapotban van. Mondják azt is, hogy jó könyvolvasás közben elaludni, de sajnos van az a fáradtság, amikor már a betűkkel is nehéz megküzdenem.

Az Aranyélet utolsó évada éppen mostanában kerül műsorra, mennyire vált az életed részévé ez a sorozat?

Februárban fejeztük be a forgatást, mondhatom, hogy életem egyik legfontosabb szakasza volt ez. Most októberben elindul az új évad, még több fordulattal, emberi pillanatokkal. A színészi lehetőségek maximális tárházát adja ez a szerep, de nagyon fogom élvezni azt is, amikor majd 20 év múlva vissza lehet nézni, hogy a mai magyar társadalom ilyen állapotban volt. Kiváló korlenyomat ez, ami megmarad az utókornak.

A te karaktered bár erősen negatív, mégis az is jól kirajzolódik, hogy egy embert a teljes történetével együtt kell nézni és értelmezni, senki sem egyértelműen jó vagy rossz.

Nincs eleve fekete vagy fehér, szerintem ettől átélhető a művészet, hogy annyiféle sorsot, annyiféle drámát, fájdalmat meg lehet mutatni. Nyilván kell egy nagyon tehetséges csapat, egy jó rendező, forgatókönyvíró, ez itt mind összeállt, nagyon nagy örömömre.

Milyen új szerepek várnak a közel jövőben?

Bodzsár Márk Drakulics elvtársát nagyon szerettem, most újra tervezünk egy közös filmet, illetve a Game Over Club című játékfilmben tanárt alakítok majd. A Pintér Béla Társulatnak decemberben lesz a 20 éves jubileuma, amire tervezünk egy bemutatót, ebben is szerepelni fogok.

Szerző: Sárosi Kinga Fotó: HBO/Sághy Tímea

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok