Este hat óra van. Egy Operaház melletti kávézóba várom Katát, aki egyenesen a 200 első randi forgatásáról érkezik a találkozónkra. Nem ismerjük még egymást személyesen, mégis amikor leül velem szembe olyan, mintha egy barátnőmmel kezdenék cseverészni egy tea mellett. Ez a közvetlen hangulat a teljes interjút végigkíséri.
Hogyan történt a szereplőválogatás, a 200 első randi castingja?
Emlékszem, hajnalok hajnalán utaztam a Tóth János sorozat forgatására, amikor felhívtak a produkciós irodából, hogy szeretnének megnézni Luca szerepére. Kérdeztem, hogy mikor, mire ők azt felelték, hogy ma délután. Szuper, gondoltam, egy külső helyszínen forgatok egész nap, nehézkes lesz felkészülnöm a castingra ilyen hamar. Kérdeztem, hogy küldenek-e szöveget, amit délutánra át tudok nézni? Megkaptam Luca nagymonológját a sorozat elejéről. Ránéztem és azonnal tudtam, esélytelen, hogy ezt a hosszú szöveget délutánig betanuljam. Újra beszéltünk, és megnyugtattak, hogy nem baj, maximum majd improvizálok a monológ alapján. Egyébként is úgy szokott lenni, ha egy színész rágörcsöl a meghallgatásra, általában nem sikerül. Akkor szokott összejönni, amikor van egyfajta spontaneitás a dologban. Bementem, és a szöveget a saját szavaimmal adtam elő. Felvettek kamerára, majd másnap reggel, amikor csörgött a telefonom, már úgy köszöntek bele, hogy ‘Szia Luca!’
Ebből a monológból már látni lehetett Luca karakterét, hogy mi vár rád a forgatáson?
A rádióban ül, amikor elmondja a szöveget. Először kell beszélnie a mikrofonba, soha nem volt még azelőtt ilyen szituációban. Úgy adja elő a saját sztoriját, mintha egy barátnőjével esett volna meg. Végül belekeveredik a saját hazugságába és teljesen lebuktatja magát. Bevallja, hogy voltaképpen a saját életéről mesél, az anyjáról és a húgáról. Teljesen elérzékenyül, de a szöveg végére összekaparja magát, és dühösen azt mondja, nem lesz igaza az anyjának, és talál partnert a húga esküvőjéig. Ebből a szövegből inkább a habitusa, a családjával való kapcsolata derül ki. Ez egy őszinteségi monológ rengeteg hangulatváltással. Egy ilyen szöveg láttán egy színésznek az első gondolata az, hogy ‘Te jó ég! Hogyan fogom ezt elmondani?’ (nevet)
A castinghoz képest mikor kezdődött a forgatás?
Miután megkaptam a szerepet, egy héttel később már a pilotot (egy sorozat nulladik része) forgattuk. Ott találtam magamat a smink-és ruhapróbán és találkoztam a csapat többi tagjával. A pilot után volt egy hosszabb várakozás, vajon tetszeni fog-e a nézőknek vagy sem, ez egy nehéz időszak. Már a bevezető részt is nagyon szerettük forgatni a többiekkel. Amikor kiderült, hogy lesz folytatás, elolvastam a hatvan rész összes forgatókönyvét, és elkezdődött a tényleges felkészülés, például az olvasópróbák. A főrendező elmondta, hogyan szeretné kialakítani a karaktereket, hogyan fejlődjünk kívül, belül a szerepben.
Mikor kezdted el érezni, hogy megfogtad Luca karakterét?
Ez nagyon érdekes, mert én úgy éreztem, hogy a forgatás harmadik hetében már abszolút ráéreztem a szerepre. Majd odajött hozzám Kapitány Iván producer, és azt mondta, hogy ezen még kéne kicsit csiszolni. Ott álltam előtte és csak annyit tudtam mondani, hogy ‘Úristen, már három hetet leforgattunk, mi lesz itt?!’ Iván megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj, csak még ezt és ezt kéne beletenni a karakter megformálásába. Nagyon tetszett a teljes forgatás alatt, hogy nem engedték el a kezünket, folyamatosan diskuráltak velünk, mitől lenne még ütősebb a játék. Ezek után kezdett szépen-lassan összetettebb lenni a karakterem. Bízom benne, hogy most már tényleg megvan.
Luca egy harminc éves, kicsit naiv fiatal nő, de éppen ezen tulajdonságai miatt lesz olyan szerethető. Amikor egyeztettük az interjú időpontját, már a telefonban is említetted, hogy kora reggeltől egész nap forgattok, este pedig szöveget tanulsz. Mondhatjuk tehát, hogy egy nap többet vagy Luca, mint Kata. Ki tudsz jönni könnyen a szerepedből és visszaváltozni önmagaddá vagy ez okoz néha nehézségeket?
Hát igen, sokat vagyok Luca bőrében, de közben meg az van, ha leülök szerepet tanulni, nem csak magolok, hanem én, mint Gáspár Kata gondolkodom Lucáról. Mégis csak színésznő vagyok, ez benne az élvezet, hogy megtaláljam azokat a pontokat, ahol tökéletesíteni tudom Luca mondatait. Olyan ez, mintha egy titkos ügynök lennék, aki figyeli minden egyes lépését, igyekszem kiismerni. Folyamatosan gondolkodunk a karaktereinkről, közben mégis tudok önmagam maradni a boltban vagy épp a saját anyukámmal, ha beszélünk. A jelenetek között is bőven vannak saját pillanatok. Kezd a csapathoz nőni a sorozat. Ugyan fárasztó munka, de nagyon fog hiányozni, ha egyszer vége lesz a forgatásnak.
Jól értettem, hogy még interjún kívül azt mondtad, amikor innen hazamész, megnézed a sorozatot?
Persze, mindig megnézem! Nem magamat, hanem mindenkit figyelemmel követek ilyenkor. Jókat tudok nevetni a vicceken, valamint én is gondolkodom azokon, amiken a nézők. Például mindenki kíváncsi, Luca végül kivel fog összejönni. Tudom, hogy sokan drukkolnak Márknak és neki. Közben én azt látom, hogy Márk és Adél milyen jól megvannak és összeillenek. Szeretem azokat a jeleneteket, amikor csak a többiek dolgoznak és én nem vagyok jelen. Lehet tanulni abból, ha visszanézed a felvételt. Magamon annyit szoktam látni, hogy például ezt a részt tuti korán reggel vettük fel, mert még alig nyíltak ki a szemeim. (nevet)
Van konkrét üzenete a sorozatnak?
Az, hogy akkor működhetnek a dolgok, ha az ember maga miatt rakja össze az életét. Addig, amíg mások unszolására csinálsz valamit, addig nem fog menni. A sorozatban végig lehet követni, hogy Luca miért és hogyan változik, mikor sikerülnek neki a dolgok és mikor lesz kudarc a vége. Megtanul például nemet mondani, elkezd odafigyelni az öltözködésére, úgy formálja az életét, hogy jobban érezze magát a mindennapokban. Lucát eleinte mindenki ki akarja rángatni a csigaházából, a pasik, az anyja, a húga, a barátai. De csak akkor kezd érdemben változni az élete, amikor végre valamit csak maga miatt tesz meg.
Szerinted milyen ma harminc éves nőnek lenni? Lévén, hogy korban egyeztek Lucával.
Nagyon fura, mert mindenki hajt, dolgozik, mint egy őrült, és nehéz ismerkedni, találkozni egy férfival, hiszen ők is el vannak foglalva a maguk karrierjével. Egyre nehezebb párkapcsolatot kialakítani. Pedig olyan sok értelmes, harmincas nő rohangál az utcán. Csak ismételni tudom önmagamat, hogy először befele kell figyelni, nem szabad félni és bízni kell abban, hogy az élet mindent elintéz kapkodás és rágörcsölés nélkül. Szerintem néha le kell ülni, elengedni minden problémát, és csak nézni ki az ablakon csöndben. Tényleg megfejteni, hogy kik is vagyunk mi. Nagyon nehéz kérdés. Ha bárkinek felteszed ezt a kérdést ebben a rohanó világban, elkezd a munkájáról beszélni, pedig nem ez a válasz arra, hogy ‘Ki vagy te?’
Vannak olyan barátnőim, akik már házasok, olyanok is, akik jócskán túl vannak a harmincon, mégsem találták még meg az igazit, másoknak már gyerekeik is vannak. Azt gondolom, hogy nem kell senkire irigykedni, élni kell a saját életünket. Ha van mellettünk egy társ az szuper, de ne azért éljünk, hogy párt találjunk. Ha nem görcsölünk rá a párkeresésre, jönni fog magától. Lehet, nem ez a legjobb recept, de én ebben hiszek.
Neked volt olyan időszakod, amikor összecsaptak a fejed fölött a hullámok?
Amikor szabadúszó színésznő lettem. A Nemzeti színházat nagyon szerettem. Ott voltam Jordán Tamás és Alföldi Róbert vezetése alatt is. Nehéz időszak volt, amikor onnan eljöttem. Akkor még egyetemre jártam, sokat szinkronizáltam és öt különböző színházban játszottam. El kellett gondolkodnom, hogyan tovább, hogy mit szeretnék csinálni. Bepánikoltam, mert nem volt fix helyem sehol. Amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen ezen görcsölök állandóan, jött a Magyar színház, és mind szakmailag, mind lelkileg fellélegeztem. Volt egy társulat, ahol szívesen vártak, ahova bejárhattam.
Most azt tudom, ahhoz, hogy ne merüljek ki, a forgatás után be kell iktatnom egy kis énidőt, amikor kipihenem magam. Nem lehet állandóan egyik munkából a másikba ugrani, meg még angolra járni, meg még jogosítványt szerezni, reggeltől estig szinkronizálni. Most egy picit le kell, hogy álljak.
Van olyan hobbid, ami ki tud teljesen kapcsolni?
Van, de sajnos régen csináltam. Puzzle-ozni nagyon szeretek! Elkezdem és azon kapom magam, hogy eltelt 2-3 óra úgy, hogy semmi más nem járt a fejemben. Tudod, a színészet nem kézzel fogható szakma. Az ember szereti látni, tapintani valaminek az eredményét. A puzzle nekem ilyen. Ha kiraksz egy ezer darabos képet, utána végig tudod simogatni és látod, hogy elkészült.
Még van másfél hónap az évből. Milyen színházi darabban láthat a közönség?
Éppen holnap kezdődik A balta a fejben felújító próbája. Ha innen hazamegyek, még arra is át fogom nézni a szövegemet. Valamint a Naptárlányokat is újra műsorra tűzték, annak a darabnak is lesz hamarosan próbája. Utána tényleg jöhet a megérdemelt énidő! (nevet)
