A humanitárius operaénekes: Pavarotti

2019. október 10.
„A tömegek tenorja” néven is ismert Pavarotti ritkaságszámba menő módon egyszerre volt utánozhatatlan egyéniség, zseni és világszerte közkedvelt híresség, aki istenadta tehetségét kihasználva népszerűsítette az operát a lehető legszélesebb körben. Életéről most dokumentumfilm készült.

Pavarotti, amikor elérte a hírnévnek ezt a már-már szürreális szintjét, ráeszmélt, hogy ismertségét jó dolgokra is használhatja. Az életéről készült dokumentumfilm egyik legmeghatóbb pillanata, amikor Pavarotti 1991-ben találkozik Diana hercegnővel. Megismerkedésük vízválasztónak bizonyult. Nemcsak arról volt szó, hogy azonnal barátok lettek, hanem az énekes mintha azt látta volna meg a hercegnőben, hogyan lehet jóra használni a hírnevet.

„Luciano kapcsolata Diana hercegnővel meghatározó jelentőségű volt, ez számunkra is a felvételek tanulmányozása közben vált világossá. Pavarotti teljesen odavolt érte, de nem szexuális értelemben. Kölcsönös csodálatról volt szó – magyarázza Ron Howard, a film rendezője. – Szerintem Diana azt tanította meg neki, hogy nemcsak abból lehet elképesztően sok erőt nyerni, ha egyszerűen támogat bizonyos ügyeket, hanem abból is, ha igazán keményen dolgozik rajtuk, és a teljes szívét beleadja. Ezt a leckét Pavarotti egész életére megtanulta.”

Így indult útjára 1992-ben a Pavarotti és barátai koncertsorozat. Továbbá ennek köszönhetően ismerkedett össze az operaénekes a popikonnal, Bonóval a U2-ból.

Az egész akkor kezdődött, amikor Pavarotti koncertet szervezett a boszniai gyerekek számára a boszniai háború kellős közepén. A háború és a sok szörnyűség ártatlan gyerekekre gyakorolt hatása – amiről a második világháborúban felnőtt emberként személyes tapasztalata volt – olyan problémának számított, ami mélyen foglalkoztatta. Eltökélte, hogy az ügy támogatása érdekében annyi embert összegyűjt, amennyit csak tud. „Reményt akart adni a boszniai gyerekeknek, mert Luciano maga is közéjük tartozott” – meséli felesége, Nicoletta Mantovani.

Felesége, Nicoletta Mantovani

A filmben Bono elmeséli, Pavarotti hogyan hívta fel őt dublini otthonába, hogyan hízelegte be magát a házvezetőjénél, és hogyan vette rá hosszas győzködés után, hogy írjon egy dalt a koncertre. „Lucianónál nincs jobb, ha érzelmi szkanderről van szó… úgyhogy végül persze Modenában kötöttünk ki” – emlékszik vissza a filmben Bono áhítattal, és elmeséli, Pavarotti hogyan aratott nála sikert.

Kettejük találkozója egy újabb élethosszig tartó barátságot hozott magával, Bono pedig megírta a Miss Sarajevo című fülbemászó dalt, amelyben Pavarotti vendégénekesként közreműködött.

„Bono nagyon szerette Pavarottit, ez teljesen világosan kiderült az interjúból, amit a filmünkhöz adott – meséli a rendező – Az interjúja egyszerre tiszteleg Luciano emléke előtt és ajándék a filmünknek, mert ő remekül rálátott arra, hogyan volt Luciano képes belesűríteni egész élettapasztalatát a zenéjébe, és hogyan tudott olyan szenvedélyesen támogatni humanitárius ügyeket. Ebben egyébként nagyon hasonlítottak egymásra.”

A Pavarotti és barátai koncertsorozat olyan sikeres lett, hogy egy egész évtizeden át tartott: nemcsak a boszniaiak számára gyűjtöttek össze milliókat, hanem olyan háborús zónák áldozatainak is, mint Guatemala, Koszovó, Bejrút és Irak. 1998-ban Pavarottit kinevezték az ENSZ Békenagykövetének, és 2001-ben megkapta a Nansen-díjat az ENSZ Menekültügyi Főbiztosától rendkívüli jótékony és önkéntes tevékenységéért.

„Sok művész adja a nevét jótékonysági, humanitárius munkához, de az a szenvedély, amivel Luciano ezt csinálta, még a karrierje késői szakaszában is, megkülönbözteti őt mindenki mástól – állítja Howard. – Egyesek kritizálták ezekért a koncertekért, mondván, túlságosan vegyítette a popzenét a saját munkájával, de közben rengeteg pénzt összegyűjtöttek, és elképesztően nagy hatást gyakoroltak az emberekre.”

A zenéhez hasonlóan a jótékonysági munka is Pavarotti életszeretetében gyökerezett. Mantovani reméli, hogy a közönség ezt a tanulságot viszi haza a vetítés után. Bár Howardék filmje az operaénekes nagyságát és vívódását egyaránt megmutatja, bátran kitérve élete kihívásaira is, Mantovani szerint a csodálatos magas C-k és a súlyos küzdelmek között az öröm van mindennek a mélyén.

„Luciano pozitív életszemléletet akart átadni mindenkinek – állítja Mantovani. – Mindig azt mondta, hogy az élet minden percét maximálisan ki kell használni. Nagy művész volt, de úgy gondolta, a tehetség önmagában kevés. Fegyelemre ugyanúgy szükség van. És elköteleződésre is. Hitt benne, hogy minden koncertjének jobbnak kell lennie az előzőnél. Úgy gondolta, az élet titka az, hogy élvezni kell, amit csinálunk, és valahogy mindig vissza kell adnunk, amit kapunk. És ő pontosan ezt csinálta.”

Az Oscar-díjas Ron Howard által rendezett dokumentumfilmben kuriózumnak számító interjúkat is láthatunk Pavarotti kollégáival és rokonaival, továbbá korábban nem látott felvételeket, mindezt csúcsminőségű Dolby Atmos hanggal. (Premier: október 10. Big Bang Media)

Fotó: Big Bang Média, Getty Images