Mesélj egy kicsit az indulásról.
Egy pesti buszon látott meg Baráti Vince az ICON Model Managementtől. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem modellkedni, mert minden adottságom megvan hozzá, ez 2007 júliusában történt. Pár hónappal később már túl voltam életem első munkáján: Perlaki Márton fotózott pont a magyar Marie Claire-nek. Az iskola mellett nem nagyon dolgoztam, de amikor 2008-ban leérettségiztem, már utaztam is Tokióba, Szingapúrba, aztán New Yorkba is, ahol egy Calvin Klein-show exkluzív modellje lehettem. Ezután minden ment szinte magától.
Egyből mély vízbe dobtak.
Igen. Tulajdonképpen a Prada és a Missoni kifutóján tanultam meg profin magas sarkúban járni.
Az elején minden lánynak a castingra járásról szól az élete. Neked voltak különleges praktikáid a válogatások előtt?
Csak kiegyenesítettem a hajam, és egy nagyon light sminket raktam fel (nem szeretik a sok make-upot). Ennyire egyszerű.
És az állandó sport, a véget nem érő diétázás, a hiperszigorú kontroll?
Van olyan lány, akinek szüksége van erre, mert hízékonyabb, van, akinek nincs. Nekem sosem kellett, mert világéletemben vékony voltam, és az anyagcserém is elég gyors. Szeretem, ha egy nőnek van szép melle, feneke, de sportolni, például pilatesezni, csak akkor szoktam, ha van kedvem hozzá. Inkább nagyokat sétálok a Normafánál vagy a Margitszigeten.
Milyen sztereotípiák, előítéletek jönnek szembe leggyakrabban a szakmád megítélésekor?
Előfordul, hogy az emberek a modellkedésben máig a „dubajozást” látják. Ebből volt is pár félreértésem az iskolában, ami akkoriban nagyon bántott – éppen ezért nem is nagyon hangoztatom a dolgot, holott nincsen semmi szégyellnivalóm, takargatnivalóm, miközben külföldön kifejezetten büszkék a topmodelljeikre. Talán majd később eljutunk erre a pontra itthon is.
Sokan hiszik, hogy a modellkedés hatalmas buli. A hátulütőkről is mesélsz egy kicsit?
Ez munka. Meg kell jelenni, jól kell teljesíteni, és bírni kell a tempót – ha nem tudod követni, akkor kiesel. Van egy kis csillogás is, de az inkább csak a médiának szól. A másik oldal viszont a sok utazás, a sok új ember és tapasztalat, amit nagyon-nagyon élveztem és ez hiányzik. Most főiskolára járok.
Chanel Pre-Fall 2012
Volt már olyan helyzet munka közben, amikor valamire nemet mondtál?
Egyszer arra kértek, hogy nézzek a napba, én pedig jeleztem, hogy nem tudok. Mondtam a fotósnak, hogy jöjjön az én helyemre, próbálja meg, és elismerte, hogy tényleg nem lehet.
Volt, amit fel kellett adnod a karrieredért?
Igen. Nagyon hamar felnőtté kellett válnom, hiányzott a rendes átmenet a gyerek- és a felnőttkor között.
És az emberi kapcsolatok? Szerelem, barátság?
Igaz barátságok ritkán köttetnek ebben a szakmában, én nem is nagyon tudok ilyesmivel büszkélkedni – ennek főleg a nagy távolság, a sok utazás az oka. Ezt a baráti kapcsolatok alaposan megsínylik. Végül is ugyanaz történt velem, mint bármelyik főiskolással: szétszéledtünk. De a családtagjaim miatt kell a legkevesebbet aggódnom: jó érzés, hogy ők mindig ott vannak nekem, a párkapcsolataim viszont sorra rámentek a távolságra.
A modellkarriered helyett most elsősorban a főiskolára összpontosítasz. Hogy festenek most a napjaid?
Budapesten lakom, ami szerintem a legmenőbb város az egész világon! Fiatal, zöld, lehet jókat enni és szórakozni… A szabadidőmben a párommal vagy a barátaimmal vagyok: moziba megyünk, kávézunk, floorballozunk – bár most csak a statisztika-tankönyvet bújom a zh-hétre. Egyébként sokat járok a budai Bambiba, és a burgereseket is nagyon szeretem: a kedvenceim a W35 Rom és a Zing burger.
Szinte mindent elértél a szakmában, amire modellként vágyni lehet. Maradt még beteljesületlen álom?
Igen, még lett volna csomó dolog, amit el szerettem volna érni – élő példa erre néhány más magyar modell –, de belül én már nem fejlődtem úgy, ahogy kellett volna. Nem akartam tovább olyan dolgokról lemondani, mint az igazi, „eget rengető” szerelem vagy a barátok. Szerencsére mindkettő megjött. Valamit valamiért.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A főiskolán marketinget tanulok, jó lenne majd a magyar divatszakmában elhelyezkedni. Ha nem így alakul, akkor ugyanúgy hoz majd valami az élet, ahogyan a buszon hozta a modellkedést is.
Így készült a Marie Claire áprilisi divatanyaga – Éder Krisztián fotóit megtekintheted a magazinban
