Vajon létezik ember, aki az igazi tavasz előszobájában egyáltalán elviseli még a borongós, szürke és szeles időjárást?
Alig hinném, így bizony magam sem! Mégis, utolsó esélyünk, hogy legálisan viseljük kedvenc (mű)szőrmés darabjainkat, például egy efféle hangsúlyos, kissé a múlt század elejének stílusára rímelő kalapot, amely évek óta várta a belvárosi Lauren Vidal üzletben, hogy valaki végre bizalmat szavazzon neki. Én megtettem, és azóta is töretlen e szerelem!
Azt pedig különösen imádom benne, hogy remekül passzol a 2014-es ősz-téli kollekcióm műszőrme kabátkájához, amelynek anyaga szinte a megszólalásig hajaz az igazira (amit viszont sosem használnék a munkám során, és ebben azt hiszem, már nem is fogok változni).
Aki ismer, az tudja, hogy odavagyok a hangsúlyos, cizellált ékszerekért, kivált a brossokért és a nyakláncokért. Előbbit egy régiségboltban fedeztem fel, utóbbi viszont saját kezű gyártmány, amelyhez ellenben nem illik szerintem egy túl extrém felső, ezért is esett reggel a választásom erre a szimpla, H&M-es nude darabra.
A nadrág a Zarából való, a múlt héten szereztem be, rögtön megtetszett, hogy bár egy olcsóbb műbőrből készült, ez egyáltalán nem látszik rajta, sőt! A steppelt rész miatt simán eredetinek mondanám.
Tetszett a sok fekete összhangja, amolyan femme fatale-os attitűdje, így nem akartam színekkel megbontani e reggeli, munkába igyekvős szettet, szintén a svéd fast fashion márkától választottam hát egy lakk magas sarkút és egy műbőr, obi-szerűen megköthető derékövet, a pontot az i-re pedig az egyik kedvenc, oversize Maison Marquise táskámmal tettem fel.
És persze a vérvörös körömlakkal!
Tóth Bori
Fotó: Gosztom Gergő
MasionMarquise.com, Facebook/MaisonMarquise, Instagram/Maisonmarquise
