Három csodás nap a brit fővárosban csakis ajándék lehet az ember lánya számára, ráadásul tele jobbnál jobb programokkal. Egy reggelivel egybekötött őszi-téli kollekció bemutató, érdekfeszítő beszédekkel és tanulságos interjúkkal, miközben ácsingózunk az új kollekció szinte valamennyi darabja után. Igaz, hogy még csak most kezd tombolni a nyár, de azért sosem árt céltudatosan a jövőbe is nézni, tervezni, hisz a divat sosem vár, sőt siet, rohan, alig lehet utolérni. Nehezen választom ki a kedvenceimet, de muszáj legalább e cikk erejéig szelekciót készítenem a látottakból! Az öt nagy téma köré csoportosuló kollekció közül három szekcióhoz folyamatosan vissza- visszavándorlok, annyira részlet gazdagok, folyamatosan raktározom el az újabb és újabb információkat.
Csak hogy egyáltalán ne sorban menjek, az „Into the Night” részlegen percekig bámulom a bársonynadrágos szettet, aztán újabb percekig, mikor észreveszem a bársony tornacipőt is. Igen, máris keresem, hol lehet fizetni, csak kártyám van, azt is elfogadják? A szekció az estékről szól, partikról, koktélozásról, ahol bámulatosan megfér egymással a csipke és a flitter, a selyemszatén és lurexszálas kötött anyag, kicsit gót, kicsit nagyvonalú, egyszerűen szeretem.
Már itt feltűnik az, amit az „Eccentrics” névre keresztelt szekciónál már értelmes mondatokba is öltök a fejemben. Egyszerűen odavagyok, mennyire bátran, nagyvonalúan, tabuk nélkül keverik a különböző anyagminőségeket, stílusokat – a végeredmény pedig harmonikus, bohókás, egyszerűen odavonzza a tekintetet. Szerintem ez az, amit mi, stylistok mindannyian keresünk, ezt az arányérzéket, ezt a játszi könnyedséget. Szóval itt minden van, amit az ember el tud képzelni, a brokát a farmerrel és gyapjúval, a plisszírozott a csipkéssel, a tweed a fényes szálú selyemmel keverve. Szemnek, léleknek üdítő sarok, itt már válogatás nélkül vinnék mindent a kassza felé! A „Metropolis” szekcióban mindenki szemét egy minimál teveszőr színű kabát vonzza, én viszont egyetlen darabról nem tudom levenni a tekintetem, a koromfekete paplankabátról. Ha egy valamiben biztos vagyok, az az, hogy ezt biztosan üldözni fogom a boltokban télen. Minimál, kényelmes városi viseletek vannak itt, de őszintén nehezen idézem vissza őket, folyton-folyvást az a fránya paplankabát úszik be a képbe.
Az interjúk során megtudom, mennyi kutatást is végeznek a cégnél, aminek jelentős része közvetlenül a vásárlói igények felmérése, maguknál a vásárlóknál. így jöhetnek létre olyan fehérnemű anyagok például, amik együtt mozognak viselőjével, így a legnagyobb terhelés során is úgy érzi, mintha semmit sem viselne. Rosie Huntington-Whiteley ismét előrukkolt fehérnemű kollekciójával, amire továbbra sincsenek szavak – még a hétköznapi ember lánya is királynőnek érezheti magát bennük.
Az egész napos élményektől eltelve volt még pár kellemes kötelességünk. Többek között egy ajándékutalvány elköltése, úgyhogy belevetettük magunkat a négyemeletes Marks&Spencer világába, ahol nem hazudok, két órát töltöttem csak a fehérnemű osztályon. Hölgyeim, csakis ajánlani tudom, ha arra járnak. Egyszerűen nincs olyan nő, aki ne találna magára melltartó vagy bugyit!
És hogy még emlékezetesebb legyen a kint töltött idő, Eszter elvitt minket a Vogue 100 kiállításra, ami a Marks&Spencer fehérnemű osztályának meglátogatása mellett a másik kötelező nyári londoni program.
