Honnan ered a divat iránti szenvedélyed?
A szüleimtől „örököltem” az igényességet és az öltözködés, a divat iránti érdeklődést. Egyikük sem ezzel foglalkozik, sőt habár már jó pár éve dolgozom, valahogy úgy alakult, hogy most volt az első alkalom, amikor élőben látták, hogy mivel foglalkozom. Eljöttek a Teslába a Bakó Attilával közös kollaboráció bemutatójára (Bakó Attila és Csalár Bence művészet inspirálta szemüveg kollekciója), és nagyon tetszett nekik. Szerencsére tényleg jól sikerült a rendezvény, rengetegen eljöttek… Képzeld csak el az ellenkezőjét: ha elrángatom őket otthonról, és erre éppen, hogy csak lézengenek az emberek… (nevet).
Divatblogger vagy, de azért annál, amit sokan ma általában divatblog írásnak neveznek, te sokkal többet teszel. Hogyan definiálnád azt, amit csinálsz?
Alapvetően azt szoktam mondani, hogy divatújságíró vagyok – már csak a tanulmányaimat tekintve is, de amit csinálok nap mint nap, az valóban ennél összetettebb. Újságíróként az egyik legizgalmasabb projektem a Fashion Week Tour, amely során akár csak a nemzetközi szintű bloggerek divathetekről tudósítok – London-Milánó-Párizs, de nemrég volt egy berlini különkiadás is… Ez a része a munkámnak kifejezetten fontos, nem nagyon akad más olyan ma Magyarországon, aki hasonló tudósítással foglalkozna. Az újságírás mellett rengeteg egyéb projektben veszek részt. Most egy picit érzem is, hogy sok… De nincs leállás. Most jelentettük be a Szigetes kollaborációnkat, Horváth Júliával a J.H. Concept tervezőjével az Art Zone-ban fogunk kiállítani. Dolgozom egy másik együttműködésen is, aminek az eredménye majd az üzletekben lesz kapható, valamint van egy művészeti kooperáció, illetve magyar márkáknak készítek kampányokat olyan tehetséges emberekkel, mint például a Londonban élő Martin Wanda fotóművész. Azt azonban bevallom, hogy időről időre figyelmeztetnem kell magamat arra, hogy amit elkezdek, az nem menjen vakvágányra, ne vesszek el a részletekben. Ebben mindig nagy segítség a barátom, Andorka Gergő, aki sokszor reálisabban látja a lehetőségeket. Bár a mi kettősünk jól ellensúlyozza egymás különbözőségeit egy-egy közös munkában. Mindig végigviszem/végigvisszük a projekteket. Egy jó projekt több hónap, onnantól kezdve, hogy megvan az alapötlet, találkozások, brainstormingok, tervezés, csalódások, újratervezések, egészen odáig, ameddig lezajlik az esemény és az utókommunikáció.
Mit gondolsz, miért szaporodnak ma gombaként a divatblogok?
Szerintem összeköthető a nagyon erős Z-generáció megjelenésével. Nemrég olvastam egy remek cikket arról, hogy erre a generációra abszolút jellemző, hogy ha nem tetszik a munkahelye, egyszerűen felmondanak, és keresnek egy másikat. Szokták mondani: munkád még sok lesz, de idegrendszered csak egy van. E szerint a mottó szerint él a Z-generáció. Szerintem ehhez köthető ez a jelenség is a blogvilágban. Az utánunk 4-5 évvel születőkre ez a mentalitás nagyon jellemző: mindent instant, most és azonnal akarnak, a lehető legminimálisabb energia-befektetéssel és elköteleződés nélkül. Én magam rengeteget tanultam és dolgoztam azért, hogy elérjem azt, ahol most tartok. Ezeket a lépcsőfokokat nekik is végig kell járniuk, tetszik vagy sem. Ez olyan, mint amikor az ember megkapja az első fizetését. Igazán akkor érti meg a pénz értékét. Valahogy azt látom, hogy sokakból hiányzik az igazi elhivatottság. Sajnos úgy gondolják, hogy elég egy Instagram-oldal ahhoz, hogy ismertek legyenek. Sőt tovább megyek! Már nem is kell igazi blogot szerkeszteniük, elég, ha tolják a tartalmat az Instára, az már maga a blog. Hát nem. Egy outfitről feltöltött kép nem blog, és ettől még valakiből nem lesz blogger. Ez a felületesség nagyon kevés ahhoz, hogy megismerjenek, majd elismerjenek.
Tudni lehet rólad, hogy tanítasz is, állandó vizsgakonzulense vagy például a Wek Akadémia Stylist szakjának. Mit gondolsz, az ilyen típusú iskolákban mennyire lehet elsajátítani a szakmát?
A Werk rendkívül jó alapot tud adni ahhoz, hogy a végzettek, amikor innen kikerülnek, ügyesen tájékozódjanak és boldoguljanak a munka világában, ezáltal pedig még több tudást szívjanak magukba. Egy ilyen képzéssel sok mindent előre meg lehet ismerni, mindez felgyorsítja a tanulási folyamatot. Az is óriási lehetőség, hogy a hallgató olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik később esetleg segíthetnek neki az elhelyezkedésben. Én például a diákjaimat mindig bevonom a projektjeimbe, legutóbb épp a Teslában tartott rendezvényre vittem gyakornokokat. Az ilyen alkalmak kölcsönösen hasznosak: miközben a hallgatók tanulnak, én is rengeteget kapok tőlük, és nem egyszer előfordult már, hogy ők a saját tudásukból, skilljeikből valami olyannal tudtak hozzájárulni a rendezvényhez, ami akkor és ott óriási segítség volt.
Milyen esélyei vannak annak, aki mostanában végez el egy stylist iskolát? Hol lehet elhelyezkedni?
Vannak különböző kaliberű, eltérő területekre specializálódott stylistok, mindenki máshoz ért jobban. Film, televízió, reklámok, fotózások… Mindenki megtalálhatja azt a helyet, ahol igazán jól érezheti magát. Én például tudom magamról, hogy nem szívesen dolgoznék forgatáson. Elképesztően sok munka, minden idődet felemészti, és nem kapsz szabad kezet az alkotásban. De ez én vagyok. Mást lehet, hogy éppen ez a fajta kihívás motivál.
A divat sokféle aspektusból megközelíthető: önkifejezés, kommunikáció, vagy éppen alkalmazott kortárs művészet, de mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy üzlet is. Hol vannak a határok és hol az egyensúly?
A divat, a művészet és a business szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Azok a márkák, akik igazán jól csinálják, nagyon ügyelnek az egyensúlyra. Először is van minden évben egy image kollekciójuk, ami meghatározza a márka jellegét, filozófiáját, ars poeticáját, másodsorban pedig van egy kollekció, aminél inkább az eladhatóságra törekednek, itt egy egyszerűbb formában ötvöződik a művészi kiteljesedés és az eladhatóság. Elképzelhető persze az is, hogy mindkét irányvonal megjelenik egyetlen termékben azáltal, hogy valami egyszerre karakteres és hordható a hétköznapokon is. Bár ez azért ritka. Arra is nagyon figyelni kell egy nemzetközi márka esetében, hogy milyen kulturális tényezők befolyásolják a kollekciók eladhatóságát. Ami az egyik országban divatos szín, az egy másikban lehet, hogy a kórházi dolgozók munkahelyi viseletének vagy a börtönben élő rabok uniformisának színe. Az egyik legnagyobb problémának egyébként azt látom, hogy a felső tízezer jelentős része még mindig olyan helyeken vásárol, ami rendkívül ódivatú, konzervatív. Vannak kezdeményezések, mint például a Treasure Budapest, amelyek próbálják megtörni ezt a trendet, én ennek nagyon örülök.
Szerinted a stílus tanulható?
50 százalékban igen. Amikor tanítok, többször megfigyelem, hogy valakin hiába látszik a törekvés arra, hogy ráérezzen a jó stílusra, a szépre, valahogy mégsem tud ráállni a gondolkodásmódja. Ez egyrészt ízlés, másrészt mentalitás kérdése. Számít, hogy valaki mennyire művelt, olvasott, mennyire nyitott a kulturális attribútumokra, arról nem is beszélve, hogy mennyire tud átvenni egyfajta kreatív gondolkodásmódot. Mondok egy példát: ha én nem találok fehér cicanadrágot egy fotózásra, akkor nem a H&M-ben fogom megvenni, hanem bemegyek egy kínaiba, és aztán nyugodt szívvel összerakom egy 300 ezer forintos táskával. Vagy ha szakadt harisnyára van szükséged, akkor ne a boltban vedd meg, hanem csinálj magadnak! A leleményesség szerves része a stílusnak és a tudatos vásárlásnak. A tudatos vásárlás ugyanis nem feltétlenül abban merül ki (szerintem), hogy környezetbarát cuccokat veszel, annál sokkal többet jelent, ha például second hand és vintage boltokban vásárolsz. Valahogy ezt kellene tisztába tenni a fejekben.
