Városi mesék és ökodivat Krakkóból

2018. május 11.
Lakatos Márk az elmúlt években több lengyel tervezővel is dolgozott már, ezért nagyon örült a meghívásnak a krakkói Fashion Weekre. A szakmai utazást egy kis városnézéssel is egybekötötte, élményeiről pedig be is számol most nektek!

Fotó: Gregus Máté

Több lengyel induló volt már a Gombold újra! Közép-Európa öltözéktervező pályázaton, és idén a budapesti fashion weeken is találkozhattunk Lengyelországból érkezett designerrel. A visegrádi négyek és a közép-európai divat nagyon is élő dolog – a hagyományok és kultúrák összefonódása miatt van egy speciális íze a helyi divatnak – és ezért is volt akkora öröm, hogy a Cracow School of Art and Fashion Design PR igazgatója, Rafał Stanowski meghívott, hogy legyek a médiazsűri tagja, mert a programjuk sok dologban hasonlított a mi Gombold újra! versenyünkre.

A feladat az volt, hogy az „eco fashion” jegyében kellett megtervezni kollekciókat, a cél a pocsékolás megszüntetése, az új technológiák, fejlesztések alkalmazása volt. Ezzel a témával pedig nemrég foglalkoztunk az Alleee Fashion Weeken is, és érdekes volt, hogy fiatal pályakezdő designerek erre a kérdésre hogyan reagálnak.

Izgalmas eseményekkel tűzdeltük tele ezt a pár napos kiruccanást, a bázisunk pedig a krakkói Mercure Hotel volt – nekik ezúton is köszönöm a vendéglátást! Megnéztünk rengeteg divatbemutatót, találkoztunk a külföldi sajtó munkatársaival, és végre felfedeztem Krakkót, amely igazi kis ékszerdoboz, egy gazdag kultúrájú egyetemi város a középkor óta. És pontosan az egyetemi kultúra miatt nagyon élő, pezsgő, jövőbe mutató a hangulat, imádnivalóak a bárok és az éttermek. Mondhatjuk, hogy ez a város Lengyelország kulináris központja, ezért a divat és utcák felfedezése mellett megismerkedtem a helyi ízekkel is.

Fotó: Gregus Máté

Remek példa az izgalmas éttermekre a STUDIO Qulinarne, amit nektek is szívből ajánlok – itt ismerkedtem meg Kasiával, egy excentrikus, őrült figurával, aki elképesztő odaadással vezet egy nagyon magas színvonalú helyet, és nem mellesleg egy fantasztikus, ínyenc vacsorát adott nekünk.


Fotó: Gregus Máté

Most pedig jöjjenek a tervezők!

Bylevskay – NOT ME

Fotó: Artur Kostkowski  

Kezdjük a nyertesünkkel! Az öltözéktervezői versenyt a Bylevskaya nővérek legfrissebb, Nem én című kollekciója nyerte, amellyel azt szerette volna megmutatni a tervezőpáros, mennyire leértékelődött a klasszikus értelemben vett szépség, hogyan tűnnek el szépen az egyének közötti különbségek, és az olyan beavatkozásokkal, mint a plasztikai műtétek, hogyan tűnik el az egyéniség fogalma.

Marta Pilas – PAUSE

Fotó: Ana Zborowska 

Az egyik kedvenc fiatal designerem volt a CFW-n Marta Pilas, akinek a versenyben bemutatott kollekciójához a depresszió, a modern társadalom új népbetegsége adta az ihletet. Ezt a nehezen megfogható témát japán animációs filmekből átemelt figurákkal és a depresszióhoz köthető szimbolikus színekkel, a feketével, pirossal, fehérrel mutatta be, de megjelentek a kifutón kitépett szívek, magunkkal hurcolt gyerekkori játékok, és az, ahogyan sokszor legszívesebben elbújnánk a világ elől egy hatalmas, paplanszerű kabát alá bújva.

Katarzyna Dworecka – Sunny Side Up

A naivitás és a gyermeki ártatlanság került a fókuszba Katarzyna kollekciójában, ami az egyik legizgalmasabb és legszínesebb kollekció volt az eseményen. A hölgy azt szerette volna megmutatni játékos terveivel, gyermekrajzszerű kreációival, hogy mennyire fontos is ez napjainkban. Szublimációs printeléssel készült anyagait shibori technikával munkálta meg, amely egy különleges struktúrát eredményezett, és ehhez egyedi kiegészítőket is tervezett.

Jekaterina Bodnarczuk – Freek’n You

Fotó: Ana Zborowska 

Statement kabátokkal és michelin chic-kel bombázta a közönséget Jekaterina Bodnarczuk tervező – a nőies sziluettek itt is háttérbe szorultak, bár láthattunk néhány strukturáltabb darabot tőle a kifutón, mint ez az övvel megköthető, hatalmas lepelgallérral ellátott pufidzseki, ezüst övtáskával kiegészítve.

Anna Siemińska

Fotó: Artur Kostkowski

A technológiai fejlesztések és a divat a jövőben egyre inkább összefonódnak – ezt a jelenséget vette kollekciója ötletadójául Anna Siemińska lengyel designer is. Futurisztikus, éles vonalakkal és vinyl anyagokkal körbevett kreációkat láthattunk a kollekciójában.

Agnieszka Maciocha – Outer Space

Fotó: Wiesiek Stempak

Agnieszka Maciocha legújabb kollekciójához az űr szolgáltatta az inspirációt, amelyet a NASA által kölcsönzött grafikák tettek igazán izgalmassá. A tervező ezúttal a divat változásainak egyik legfőbb aspektusát, a multifunkcionalitást vette fókuszba, amely során nem csak 3D megoldásokat használt ügyesen, de egyedi megoldást fejlesztett ki a ruhadarabok hosszúságának változtathatóságára, és egy új anyagot is felhasznált, amely a WASHPAPA névre hallgat. Ez tulajdonképpen egy mosható papír, amelyből ruhákat lehet varrni, és fejlesztői szerint a közeljövő egyik legfontosabb alapanyaga lesz.

Magdalena Saba

Fotó: Ana Zborowska 

Magda Saba Apollo & Daphne elnevezésű új kollekcióját a flamand barokk festészet inspirálta. Ruháin éppen ezért nagyon erős motívum a feketeség, amely a misztériumot és a nyersséget szimbolizálja, de megfigyelhetjük a hatalmas gallérok újraértelmezését is a mostanában nagyon népszerű pliszírozott anyagok felhasználásával.

QUSTRA by Aleksandra Kustra – OCULUS

Fotó: Ana Zborowska

A párizsi Notre Dame és a katedrális festett üvegablakai, rozettái által inspirált kollekciót a légies, puha anyagok jellemzik, amelyet gömbölyű vonalak és strukturált szabások tesznek méltóságteljessé. A pliszírozások, a bársony textúrák, a fodrok továbbra is fontos szerepet játszanak a divatban.

Aleksandra Szczurek

Fotó: Artur Kostkowski

Mivel férfiruhákból mindig kevesebbet látni a kifutón, üde szellő volt Aleksandra Szczurek bemutatója, aki igazából nem fogalmazott meg inspirációt, inkább az útkeresés és a személyes érzelmek kivetülése volt ez a destrukturált férfiruházatból álló kollekció:

Remélem, meghoztam a kedvet egy krakkói látogatáshoz, tényleg megéri! És ha már arra jártok, ne hagyjátok ki a Hermelines hölgy című da Vinci festmény megtekintését sem, amely a Krakkói Nemzeti Múzeumban látható.

Szerző: Lakatos Márk