Ahogy elhagyjuk a Gibraltári-szorost az Atlanti-óceán partjainál, megérinti az embert Afrika látványa, más a táj, az épületek, mások a színek. Marrákes felé közeledve láthatjuk az Észak-Afrikán, Marokkón, Algérián és Tunézián átívelő hatalmas Atlasz-hegységet. Marokkóban található a legmagasabb csúcsa, a Toubkal, mely 4167 méter magas. Mindent betölt a napsütés, a hegylánc kiemelkedő vonulatain pedig fehéren világít a hó. A hegység jó időben Marrakech házainak tetőteraszairól is jól látható. Marrakesh a királyi városok egyike és “vörös városnak” is hívják, a városfalainak és épületeinek színéről kapta ezt az elnevezést. Az Atlasz-hegység nincs messze a településtől, érdemes erre a különleges, változatos, főleg berberek lakta tájra ellátogatni.
Leszálláskor ráláthatunk a város rózsaszín házaira, a burjánzó kertekre, VI. Mohammed marokkói király olajfaligeteire. Megérkezünk Marrákes modern nemzetközi repülőterére a Menara-ra, melynek áttört, csipkeszerű arany homlokzatán visszatükröződik a napfény. A városba menet, ha az utat a lobogó marokkói nemzeti zászló szegélyezi – vörös alapon zöld színű, ötágú csillag – tudhatjuk, a király a városban van.
Önálló élet textilekből szőve
A Jemaa El Fna-tól, Marrakech nyüzsgő főterétől nem messze található az AlNour Marrakech stúdiója és üzlete. A téren kígyóbűvölők, mesemondók, zenészek szórakoztatják az arra járókat, este pedig étel piaccá alakul át Afrika legnagyobb piactere. A bolthoz vezető utcácska a Souk-ból, vagyis a bazárból nyílik; itt a színes kavalkádból, hömpölygő tömegből kiszabadulhatunk egy kis időre. A Medinában, az óvárosban járunk. Az AlNour bolt üzletvezetője, a melegszívű Amina várja a betérőket.
Marokkói utazásaim során többször adódott lehetőségem meglátogatni egy példaértékű vállalkozást, az AlNour Marrakech-t. A központ mozgássérült nőknek teremt lehetőséget, hogy független, önálló és önellátó életet éljenek. Az AlNour (Arabul: النور)jelentése: A fény. Találó elnevezés egy olyan vállalkozásnak, mely célt ad hátrányos helyzetű nőknek és esélyt, hogy méltóságteljesen éljenek. 2013-as megalapítása óta nem csak munkalehetőséget biztosít a hölgyeknek, hanem egy összetartó közösséget teremtett számukra.
Minőségi, kézi hímzésű női, férfi és gyermek ruházatot, lakberendezési textíliákat és mindenféle kiegészítőt készítenek és árulnak a mozgássérült hölgyek. Fontos számukra, hogy kíváló minőségű termékeket hozzanak létre, 100%-ban természetes anyagokat használnak, mint például pamut, vászon, gyapjú, selyem és pashmina. A termékeken a hagyományos marokkói, berber motívumok, hímzési technikák köszönnek vissza. A ruhákat, kiegészítőket és minden terméket a finoman kidolgozott részletek teszik egyedivé. A megvásárolt termékeket is gyönyörű, mintás varrott táskákban adják át. Mi magunk pedig a megvásárolt kincsekkel a központ működését támogatjuk.
A hölgyek büszkék munkájukra. A bolt falán az összes kézműves hölgy neve ki van írva – itt mindenki számít. Az AlNour-ban valamennyien a saját képességeiknek megfelelő munkát végeznek. Financiálisan függetlenek lehetnek, nem kell a családjukra támaszkodni. Patricia Kahane, az intézmény alapítója gyakran tart workshopokat Naima-val, a cég tanácsadójával közösen, aki Hollandiából érkezik rendszeresen.
Az AlNour gondoskodik az egészségbiztosításukról és a nyugdíjukról, ha elérik azt a kort. Hozzájárul az orvosi szükségleteik finanszírozásához, az ortopédiai segédeszközök megvásárlásához.
Az üzlet a hét minden napján nyitva van, ramadán (30 napos böjt, ünnep) idején rövidebb nyitvatartással. Ilyenkor a muszlim hívőknek napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól és a szexuális kapcsolattól. Utazásunkat Marokkóba érdemes nem erre az időszakra tervezni.
Nem olyan régen készült el a háromszintes műhely, ahova a bolton keresztül is bejuthatunk. Amina, vagy aki éppen az üzletben van szívesen megengedi, hogy be lessünk. De előre be is jelentkezhetünk, ha kíváncsiak vagyunk az egész intézményre.
Bár zárt, üvegtetővel védett, mégis a riad-ok felépítését idézi. A riad a tipikus marokkói ház vagy palota típusa, belső kerttel vagy udvarral. Egy központi tér köré rendeződnek a különböző helyiségek. A hímzés leginkább a közös nagy térben történik, körben ülnek a kézimunkázó hölgyek.
A fehér szín, a fa és a fény dominál az épületben, nagyon tiszta, megnyugtató környezet. A stúdió terei összekapcsolódnak, leginkább nem falak, hanem üvegablakok vagy az emeleten csak korlátok választják el a központi tértől. Így mindig kapcsolat van a különböző helyeken dolgozók között, a tér felépítése egyszerűbbé teszi a kommunikációt. A szintek között egy nagyméretű lifttel – melybe a kerekesszék is befér – tudnak nehézségek nélkül közlekedni.
Az emeleten helyezkedik el az ebédlő rész, ahol minden nap ingyen reggelit és ebédet kapnak. Közösen étkeznek egy nagy asztal körül a hatalmas agyagból készült tajine edényekből, melyről a tajine fogások is nevüket kapták. De itt zajlanak a szakmai, kézműves és nyelvi képzési programok is, melyeket az AlNour kínál a dolgozóinak, hogy fejlesszék tudásukat. A hagyományos marokkói menta teájukat is az asztal körül fogyasztják el, mely zöld teából, mentalevélből és cukorból készül.
A szomszédos épületben működtetnek egy gyermekvigyázót, hogy az anyukák a munkára tudjanak koncentrálni. A gyerekek a belső udvar csodálatos kertjében tölthetik pihenőjüket, szaladgálhatnak a pálmák alatt, a mindenféle színben pompázó rózsabokrok között. Vigyázó, megbízható kezekben vannak.
Hazautazásom előtt körbejárok, utoljára a boltban búcsúzom el, Aminával megöleljük egymást, reményemet fejezem ki, hogy hamarosan visszatérek és már mondja is: in sáa l-Láh! – azaz ha Isten akarja. Azt hiszem úgy akarhatja, mert az elmúlt években négyszer tértem vissza erre a fantasztikus helyre.
Szerző: Vécsei Júlia
—–
AlNour Marrkech
http://www.alnour-textiles.com
facebook:https://www.facebook.com/alnourmarrakech
instagram: alnour_marrakech
