VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmed középpontjában egy szerelmi bánatban vergődő fiú áll. Személyes ihletésű a történet?
Abszolút. Ugyanakkor nem ilyen egyszerű az egész. Én írtam és rendeztem a filmet, de a rendezőosztálytársam, Ferenczik Áron a főszereplője. Abban állapodtunk meg, hogy ő nem rendez, de azért mindig ott volt az arcán, hogy ő mit gondol az adott jelenetről, ez pedig nagy segítség volt számomra. Több jelenetet teljes egészében Áron személye inspirált. Szóval ebben a személyességben nem csak én, hanem Áron karaktere is benne van. A történetről pedig csak annyit, hogy az egyetem végén mindkettőnknek majdnem egyszerre értek véget hosszú kapcsolataink, és bár előtte is jóban voltunk, ezáltal a sorsközösség által még inkább összekovácsolódtunk.
Vannak jól bevált módszereid a szerelmi bánat orvosolására? Milyen típus vagy: kocsmába járós, sokat sírós-depressziós?
Szerintem én mindkettő. Kocsmába ilyenkor nem is annyira azért jár az ember, hogy igyon, hanem inkább, hogy ne legyen egyedül, és ne a falat nézze otthon, ne érezze magát magányosnak, pedig valójában bármekkora társaságban is ülsz ilyenkor, belül mindig rohadt magányos vagy. A film írásakor Áron és én nagyon sokat lógtunk, éjszakáztunk a városban. Próbálkoztam még környezetváltoztatásokkal, laktam a bátyámnál, aztán a bátyám ismerősénél, a produceremnél Berkes Juliéknál… mindig próbáltam váltani, hogy új impulzusok érjenek, közben pedig írtam a sztorit.
Az írás is jó terápiának bizonyult?
Amíg írtam, próbáltam a mélyére kerülni mindennek, ugyanakkor szükség volt arra is, hogy egy nagy lépést hátrébb lépjek, és onnan tekintsek rá az egészre. Egyébként minden korábbi kisfilmemet is lehetne terápiafilmnek nevezni, hiszen onnantól fogva, hogy egy film személyes, akarva-akaratlan beleütközöl olyan témákba, amik éppen foglalkoztatnak téged. Szóval a terápia szerintem minden esetben adott, a kérdés az, hogy a film meg tud e felelni annak a funkciónak, ami szerintem a végeredmény esetében a legfontosabb: jelent-e az emberek számára is valamit az általam feldolgozott probléma.
A filmbéli karaktered hogy próbál túllendülni szerelmi bánatán?
Szentesi Áron a filmben nem túl tudatosan cselekvő figura, egy sodródó karakter, alig vannak döntései, azokat is időnként önkívületi állapotban hozza, például mikor álmában részegen repülőjegyet vesz Lisszabonba. Nem talál ki módszereket, az egyetlen célja, hogy felejtsen. A passzivitás, a céltalan bolyongás viszont lehetővé teszi, hogy olyan kalandokba keveredjen, melyekben korábban nem volt része. Na meg itt van ez a fojtogató közeg, ami az életkorából adódóan elvárja tőle, hogy felnőtté váljon, dolgozni kezdjen, ami miatt úgy dönt, hogy külföldre megy, ahol bár lehet, hogy ugyanezek várják, mégis kevésbé nehezedik rá ez az egész.
Miért választottad főszereplőnek profi színész helyett az egyik osztálytársadat?
Mi elég sok olyan filmes gyakorlatot csináltunk az egyetemen, amelyekre inkább nem kérsz fel egy színészt, hanem megkéred az épp melletted álló valakit. Ekkor kiderült számomra, hogy Áron tök jó. Egyébként fiatalabb korában drámasuliba járt.
Hogy állt össze a film költségvetése? Kaptatok támogatást?
2013 elején megkaptuk a diplomafilm támogatást a Filmalaptól, amit eredetileg kisfilmekre szántak. Ez arra elegendő volt, hogy nekivágjunk a forgatásnak. Tél végén kiderült, hogy megnyertük a Simó-díjat egy korábbi kisfilmemmel, a Külalakkal. Ezen túl Berkes Juli producer még szponzorokat szerzett, valamint a cége, a Proton Cinema is beleszállt a filmbe pénzzel. Tudtuk, hogy ebből az összegből csak kompromisszumok és nagyon nagy segítségek árán tudjuk leforgatni a filmet, de nekem segített, hogy az első nagyjátékfilmemet kisebb nyomás alatt csinálhatom. Ezen túl nagyon akartam egy filmet úgy csinálni, mint ahogyan még a főiskola előtt: a barátaimmal, kis stábbal, rugalmasan, amivel a gyártást persze az őrületbe kergetem, mert sosem tudnak mivel számolni.
Úgy tudom, épp emiatt csak gerilla körülmények között tudtatok forgatni. Ez pontosan mit jelent?
A gerilla forgatás lényege, hogy nem zárják le a helyszínt ahol forgatás miatt, minden technika mobilis, vállon van a kamera. Vak szerencse és türelem kell hozzá úgy, hogy közben bármikor bármi közbe jöhet. Nem volt pénzünk lezárásokra, szóval adott volt, hogy ilyen módszerrel forgatunk külsőben. Azzal viszont nem számoltunk, hogy a kevés pénz miatt csak szakaszokban tudunk csak forgatni, és volt, amikor egy teljes hónap kimaradt. A film körülbelül másfél hónapot dolgoz fel, és télen játszódik. Időközben azonban kitavaszodott, majd nyár lett. Egy ponton meghoztunk azt a döntést, hogy egyszerűen nem foglalkozunk ezzel. Így néha a téli ruhákban lévő szereplők mögött nyári ruhás járókelők mászkálnak. Mikor valaki ezt szóvá tette a forgatáson, mindig azt mondtam, hogyha valakit ez nagyon fog zavarni a film nézése közben, akkor úgyis eleve rossz az egész, és akkor meg „tökmindegy”.
Rengetegen látták a filmetek teaser-ét, amelyben Ferenczik Áron egy korláton lefelé csúszva énekel egy furcsa szövegű dalt.
Lisszabonban csináltuk, hirtelen jött ötlet volt. A filmben amúgy nincs benne, de igen, ezzel kapcsolatban nagyon fontos tudni, hogy Áronnal az utolsó évben elkezdtünk zenélni. Én már a gimnáziumban is klimpíroztam gitáron, de sosem tudtam igazán. Azóta ez nem sokat változott, most se tudok, csak pár akkordot. Szóval Áronnal csináltunk egy olyan projektet, hogy mindenféle popszámokat dolgoztunk fel, úgy hogy ne lehessen rájuk ismerni, Áron meg hülye hangon énekelt. Minden héten egy napot a zenéléssel töltöttünk, aztán jött az ötlet, hogy ennyi erővel filmet is csinálhatnánk. Elkezdtem írni a filmet, és amikor nagyon nem ment, leültem és gitároztam, így született egy csomó dal. Ezeknek az instrumentális verzióját Csorba Lóci zenészbarátommal újradolgoztuk, és így kerültek be a filmbe. Az a tervünk, hogy a kettőt a vetítéseknél is összevonjuk, előtte vagy utána eljátszunk öt dalt Áronnal és Lócival.
Mikorra várhatjuk a film bemutatását?
Most egyelőre fesztiválozatjuk, illetve Berkes Juli volt a filmmel egy varsói és moszkvai prezentáción, ahol nagyon nagy sikere volt, így sokan várják már a forgalmazók, a fesztiválszervezők. Nekem egyelőre az a tervem, hogy rendhagyó módon bemutatjuk nyáron és ősszel, szabadtéri helyszíneken, akár koncertekkel összevonva. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a közönség. Ez nyáron kiderülhet…
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretnék filmeket írni, lehetőleg úgy, hogy fizessenek is érte, mivel csak hébe-hóba vannak munkáim, de a megélhetésről még sajnos egyáltalán nem beszélhetünk. Nagyon sok filmet szeretnék csinálni, talán túlságosan is túlburjánzik bennem ez az energia, mert néha irreális terveket szövögetek. Meg persze szeretem ezt a mikró stábos filmforgatást, de azért jó lenne majd máshogy is mozit csinálni. Próbálok arra figyelni, hogy ne ismételgessem magam. Szeretnék kísérletezni új formákkal és új történetekkel.
Fotók: Tálas Zsófia, Valuska Gábor
