Sztarenki Dóra: Keresem a középutat tánc és színház között

2014. március 04. |

Lételeme a tánc. A Terápia című sorozatban ismerte meg a közönség színészi tehetségét. Most a Thália Színházban, Jelenetek 2 házasságból - Az asszony beleszól című darabban mutatja meg egy újabb oldalát. És még csak huszonkét éves.

Milyen próbáról érkeztél?

A Budapesti Tavaszi Fesztiválra készülünk egy előadással – a Katonákkal Mátyássy Bence rendezésében. Ez valójában két darabból áll össze: az első a realistább Bakaruhában, a második pedig A Katona története, Stravinsky nyomán egy szürreálisabb, zenés-táncos darab. Most ezt próbáljuk. Március 27-én lesz a bemutató, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

Játszol egy másik darabban is a Tháliában.

Igen. Móricz Zsigmond regényei alapján, B. Török Fruzsina szöveggondozását követően állította színpadra Koltai Róbert a Jelenetek 2 házasságból című előadást: Az asszony beleszól és a Rab oroszlán című egyfelvonásosokat. Én az előbbiben alakítom Ilonkát, az örök aggódó feleséget, aki rajongva szereti és támogatja férjét a gazdasági világválság kellős közepén.

Hogyan kerültél kapcsolatba a darabbal?

Amikor az előadás gondolata megszületett, B. Török Fruzsina megmutatta a Terápiát Koltai Róbertnek, aki úgy gondolta, hogy a fiatal feleség szerepe nekem való. Óriási megtiszteltetés számomra ez a felkérés.

Milyen volt ez a színészi munka?

Teljesen új élmény, mert ez az első szöveges színházi szerepem. Két hónapot próbáltunk, Egri Bálint a partnerem. Szeretem, nagyon jó csinálni, igazi klasszikus darab. De persze voltak nehézségek is. Nagyon kellett arra figyelnem, hogy hogyan beszéljek a színpadon, hogy hangosabban, artikuláltabban mondjam a szöveget, hogy minden reakció egy kicsit több legyen. Én ezeket sosem tanultam.

Hogyan éled meg a közönség jelenlétét?

Ez érdekes tapasztalat. Olyan, mintha egy estén a közönségben valamilyen embertípusból többen lennének jelen, és így egy-egy karakter felerősödik. Van, hogy a közönség nagyon nevet, de előfordul kínos csend is. Ezt tudni kell elfogadni. Ha a nézők nem úgy reagálnak, ahogy vártam, akkor igyekszem nem arra figyelni, olyankor egyszerűen a játék örömének adom át magam.

Már emlegetted a Terápiát, a színészi pályád első, áttörő sikerű munkáját, ahol a világra dühös, zárkózott kamaszlány szerepében ismertek meg a nézők. Hogyan csöppentél bele a sorozatba?

Két-három évvel korábban szerepeltem Horváth Lili Október 22 című rövidfilmjében. Amikor szereplőket kerestek a sorozathoz, Lili engem is behívott és mivel nem néztem ki többnek, mint tizenhat, beválogattak.

A sorozat előtt fél évig az Experidance-ben táncoltál, ami teljesen más műfaj. Új kihívást jelenthetett a kamerák előtt színésznőként megfelelni.

Főleg Mácsai Pál partnereként! Először tele voltam félelemmel, hogyan is fogok megfelelni a feladatnak. De aztán ezt pár óra alatt le tudtam vetkőzni. Soha senki nem éreztette, hogy én kezdő vagyok, másrészt maga a karakter is pont olyan fontos volt a sorozatban, mint az összes többi. Nagyon élveztem a forgatást, szívesen vállalnék ismét hasonlót.

Nehéz volt beleélned magad Zsófi helyzetébe?

Az első epizód előtti próbákon Grigor Attilával nagyon jól felépítettük a karaktert. Ő mindig gondolati síkon adta az instrukciókat: hogy mit is érez ez a lány, milyen volt átélnie a szülei válását. Ezekre koncentráltam. Mivel kéthetente forgattunk, így bennem is tudott érni ez a figura, és a negyedik-ötödik epizód forgatására már igazán a magaménak éreztem.

A jelentek nagyon természetesnek hatottak. A szöveget adott határokon belül improvizáltátok?

Még a próbák alatt változtathattunk a Szekér András által megírt szövegen. Én megtanultam az eredeti verziót a főpróbára, de ahogy belelendültem, kicsit módosítottam rajta, számtalan kötőszó, szóismétlés is belekerült. Ezt az asszisztensek lejegyezték, és a forgatásra kialakult a végleges szövegkönyv, ami nagyon életszagú lett. De a vágáshoz szükség volt fix szövegre, a kamera előtt már nem improvizáltunk.

Mit éreztél, amikor először visszanézted magad?

Nagyon furcsa volt… Az első epizóddal meg kellett barátkoznom, aztán a harmadik – negyedik résznél már kicsit megnyugodtam. Ráadásul tornaruhában, smink nélkül kellett szerepelnem, és az első felvétel előtt, életemben először még egy hatalmas herpesz is kijött a számon. De nem volt mit tenni, így forgott le a sorozat.

Táncművészeti főiskolát végeztél. Nem hiányzik a mindennapjaidból a tánc?

A tánc fontos része az életemnek. Amikor véget ért a sorozat fogatása, visszamentem táncolni a MU Terminalhoz, amit aztán decemberben a Thália Színház felkérése miatt otthagytam. Szerencsére a Katonákban táncos jeleneteim is vannak, Grecsó Zoltán a koreográfus, vele gyakorolunk. Emellett jógázom, hogy formában maradjak. Figyelem a lehetőségeket ezen a területen is. Próbálok valamiféle középutat találni a tánc és a színház között.

Fotó: Kállai-Tóth Anett

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál 15. PLACCC Fesztivál

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál