Szabó Balázs irodalomtanár és világutazó (az utazásairól már írtunk korábban a Marie Claire magazinban) egy héttel ezelőtt indította útjára a „11 vers” felhívást és azóta szinte elárasztották a magyar versek a hazai Facebook-oldalakat. A versek megosztásába már több ezren beszálltak, de mivel ismert emberek is bekapcsolódtak, ez a szám valószínűleg jócskán növekedni fog. „A költészetünk a világsztár és én lettem a marketing menedzsere” – mondta Szabó Balázs a Marie Claire-nek.
Az indíttatásról, az előzményekről elmondta, hogy ő minden héten megoszt magyar verseket és regényrészleteket a Facebook-oldalán, de szerette volna ha az ismerősein túl, jóval több emberhez eljutnak a versek. Szerinte nem csak egy játékról van szó, még ha valóban jó játék is meghívni az ismerőseinket egy ilyen kihívásra, de így mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy életben maradjon a költészet iránti szeretetünk.
Az ötletgazda természetesen figyelemmel követi az akció sorsát, olvassa a rengeteg megosztott verset – a legtöbbet ismerte, de talált számára újakat is. Ilyen új találkozás volt például Dsida Jenő Hegyi beszéd című verse.
Szabó Balázs egyébként világirodalmat tanít egyetemi szinten, főleg amerikait, de – ahogy mesélte – minél több magyar verset olvas, annál inkább felismeri, hogy a „magyar költészet mekkora csoda”. „A minimum, amivel tartozom a magyar költészetnek, hogy minél több embert rávezetek arra, hogy forgassák rendszerességgel Vörösmartyt vagy Kosztolányit” – tette hozzá. Jelenlegi kedvenc magyar verse a Hajnali részegség Kosztolányi Dezsőtől.
Mi is kiválasztottuk a kedvenc versünket, amit a Facebook-oldalunkon is közzétettünk.
Závada Péter
AUGUSZTUS VÉGÉN
Már foszlik a fűben a lágy pihepaplan.
Már ömlik a toll a szalon teraszán.
Nagy szárny ma az éj: simogat szakadatlan,
Friss pelyhe lehull, kavarog dekaszám.
Szétrebben a fürge idő, s eliramlik,
Tust fúj, s hazatér, aki haknizenész:
Elhalnak a fákon az esteli sramlik,
Hűs talpam alatt kifehérlik a mész.
Ím, itt ülök újra e parkban a nyárral,
Hol messzire vágy a merész utazó;
Fúvószenekar: koraesti madárraj –
Elszáll: puha szélben a trombitaszó.
Ugyanígy szálltál te is egykor elébem,
Most én vagyok az, ki mohón hazavár,
S míg jössz, muzsikálok a lombok ölében,
Hol balga zenészeit űzi a nyár.
