Esterházy Péter: Én adom a témát, ők Heidi Klumot

2015. május 15.
Az idén 65 éves Esterházy Péterrel a lapban olvashattok interjút, Köves Gáborral beszélgetett – itt pedig álljon egy elmaradhatatlan kiegészítés. Szupermodell és magyar író még soha nem talált így egymásra.

A magyar irodalomba ön csempészte be Heidi Klumot, a nagy német szupermodellt. Méghozzá úgy csempészte be, hogy, noha igény – Heidi részéről – lett volna rá, mégsem találkoztak. Elmesélné Heidi Klum és Esterházy Péter nagy nem-találkozásának történetét?

Bevallom, ahogy már a focis könyvemben is bevallottam, hogy az én hibám, hogy nem jött össze. Mesésen kezdődött. Egy német újság szerkesztője, aki ismert engem, a fejébe vette, hogy milyen jó kis anyag születhetne abból, ha én és Heidi Klum kötetlenül átbeszélgetnénk egy estét. London, Párizs, Madrid – nekik mindegy, ők bárhová odareptetnek, vacsorázgassunk, beszélgessünk. Abban a hónapban éppen híres voltam Németországban, gondolom innen jött az ötlet. Mondták, minden le van zsírozva, minden rám van bízva, én adom a témát, ők Heidi Klumot. Kapásból nemet mondtam; főleg mert halvány gőzöm sem volt, ki az a Heidi Klum. A gyermekeimnél informálódtam utólag, ők tudták, hogy ki, ilyen-olyan szupermodell, szupersztár, felesége a nem tudom kinek (most már tudom, egy bizonyos Sealnak, de már el is váltak), finoman szólva is csodálkoztak, mért nem akartam címlap lenni Heidivel. És hogy rajtam kívül mindenki tudja, ki ő. Hibáztam, belátom. Ráadásul később láttam, hogy ez egy nagyon is értelmes nő. Persze, ha csak egy cicababa, akkor is érdekes lett volna az egész. Belenézhetni egy másfajta ha nem is életbe, de életvitelbe. Ugyanilyen típusú hiba volt a Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft ajánlatára nemet mondani. A patinás hajózási társaság felajánlotta nekem, hogy elutaztat végig a Dunán, mert hallották, hogy épp a Dunába vagyok belefeledkezve – a Hahn-Hahn grófnő pillantását írtam akkor. Szóval, ők hajóra raknak és irány a Duna, illetve a Fekete-tenger. És akkor a szokásos. Hogy épp dolgozom, egyébként épp ezen, meg milyen rémes lenne bezárva lenni 10 napig csomó osztrák kispolgárral. Ez is tiszta ostobaság volt, mert az a bezártság is érdekes lett volna, igaz, lehet, hogy fölborította volna a készülő regényt. Úgyhogy talán mégsem hibáztam itt. Mindig ez a libikóka… Csinálni, vagy írni, hogy csinálom.


Fotó:
Erdőháti Áron