A film középpontjában ezúttal is fogyatékkal élők vannak, ez minden konfliktus és humor forrása. A Bélier családban ugyanis mindenki siketnéma, kivéve Paulát, a tinédzser lányt, aki ráadásul olyan adottság birtokában van, amelyet a többiek képtelenek érzékelni és értékelni. Csodálatos hangja van, tanára biztatására Párizsban tanulhatna tovább. A család viszont teljes mértékben Paulára támaszkodik a hétköznapokban, a lány segítségével kommunikálnak a külvilággal. Vidéki családi gazdálkodásuk üzleti tárgyalásait a kamasz lány bonyolítja, és ő tolmácsol a piacon is, ahol a családtagok sajtot árulnak. Paula válaszút előtt áll, döntenie kell, a családját vagy a zenei karriert választja.
A film sikerének titka többek között a színészek lehengerlő játékában rejlik. A főszereplő lányt Louane Emera alakítja, aki a francia The Voice zenei tehetségkutatóban az elődöntőig jutott, de kezdő színésznőként is ügyesen bizonyít. Tökéletesen passzol a szerepbe, a hangja gyönyörű, és hitelesen formálja a felnőtté válás nehéz folyamatát éppen átélő kamasz lány szerepét. A szülőket alakító színészek a francia filmgyártás megbecsült tehetségei, nálunk nem igazán ismertek. François Damiens és Karin Viard ebben a filmben is nagyszerűek, az első perctől kezdve elhisszük, hogy siketnémák. Gyönyörű köztük az összjáték, kedvesen infantilis gesztusaikkal, a humor eszközével döntik romba a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos sztereotípiákat. A film egyik legerősebb jelenete, amikor Paula énekbemutatóján a legszívhezszólóbb dalrészlet kellős közepén a rendező elvágja a hangsávot, és hirtelen a siketnéma szülők szemszögéből, hangok nélkül látjuk a jelenetet.
A Bélier családot hat kategóriában jelölték a César-díjra. A színészei mellett a legjobb film kategóriában is bizonyíthat.
Premier: július 23. (Vertigo Média)
