Marie Claire Kampány 2009 – Nyolc mindenkiért

2013. július 22.

Idén is bemutatunk nyolc nőt, akik különböző módon tesznek azért, hogy mindannyian jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Szebb jövőt képzelnek el, hisznek benne, és ami a legfontosabb, tesznek is érte.

DIA – DEMOKRATIKUS IFJÚSÁGÉRT ALAPÍTVÁNY
Takács Viktória

Fogalma sem volt arról, hogy önkéntes tevékenységet végez, ő csak a barátaival akart együtt lenni egy kiránduláson. Takács Viktória így jutott el gimnazistaként az Őrségbe, ahol egy lápot védtek meg páran az elnitrátosodástól. Aztán mégsem a biológia szakot választotta, filozófiát és kommunikációt kezdett hallgatni. Az egyetemen hiába kereste a lelkesedést vagy az azonos ügyért dolgozó csapatokat, így jutott el a DIÁ-hoz, avagy a Demokratikus Ifjúságért Alapítványhoz. A DIA kiemelt tevékenysége egy önkéntes csoportokból álló hálózat megszervezése. Ma már több mint  100 csoportban 2000 fiatal „dolgozik? az országban, akiket a DIA támogat, a többi között az évente megtartott KÖZÖD! Önkéntes Fiatalok Napján. És hogy mi okoz örömet a borsodbótai kamaszoknak, a miskolci Steel City Undergroundoknak vagy a szegedi Tappancs Állatvédelmi Őrszolgálat tagjainak az önszántukból vállalt kötelezettségekben? Együtt lenni, együtt tenni, örülni mások örömének, önzetlennek lenni.
Web: www.i-dia.org[1]

LEA OTTHON
Varga-Hegyi Eszter

Még meg sem születtek, de már arra is kevés esélyük van, hogy együtt maradhassanak édesanyjukkal. Ezt az esélyt adja meg a krízishelyzetbe érkező újszülötteknek a Lea Otthon, amelynek segítsége nélkül ezek a gyerekek állami gondoskodásba kerülnének. Évente átlagosan 70 család: 70 gyermek és édesanya fordul meg az egyszerre 40 főt befogadni képes intézményben. Nemcsak menedéket szolgáltat nekik a ház, hanem valódi otthont, ahol az anyák megtanulhatnak anyának lenni, ahol igazán arra figyelhetnek, amire szeretnének – mert ezt „odakint? valószínűleg sose tehetnék meg –, a gyermekükre. Varga-Hegyi Eszternek, az intézmény vezetőjének az ad valódi sikerélményt, amikor látja, hogy a náluk töltött idő alatt édesanyává válik egy-egy odasodródott várandós lány. Hogy a csecsemők mit kapnak, az felbecsülhetetlen: édesanyát, otthont, esélyt a folytatásra, esélyt a valóban boldog életre, hogy amikor közösen elhagyják a házat, továbbra is együtt maradhassanak édesanyjukkal. Eszter munkájában egyébként talán ez a legnehezebb: évente több tucat születést látni, apró kezeket és lábakat, és minden évben útjukra engedni őket, a teljes bizonytalanságba…
Web: www.lea.hu[2]

EC-PEC ALAPÍTVÁNY
Pap Sára

Első nap az iskolában – sokunk számára bizsergető emlék, ám a mai gyerekek egy részének maga a horror, majdhogynem egyenlő azzal, hogy lemondanak minden jóról. Pap Sárának az Ec-Pec Alapítványnál végzett munkája során bőven volt alkalma a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek iskolai megpróbáltatásait testközelből látni. Tiltott vécéhasználat, sajátos nevelést igénylő gyerekek osztályai, külön ballagás – bár az iskolai szegregáció és lemaradás főleg a roma gyerekeket érinti, a szociálisan hátrányos helyzetű (értsd: mélyszegény) gyerekek sincsenek ma jobb helyzetben Magyarországon. Nagyon ritkán jut el hozzánk pozitív példa híre – az Ec-Pec által 200 iskolában megvalósított Lépésről lépésre elnevezésű általános iskolai oktatási program biztosan az. Folyamatos mentori és pedagógiai segítséggel valóban sikerült változtatni sok-sok gyermek helyzetén. Ehhez kapcsolódóan indították el a Tolerancia elnevezésű és Munkaerőpiaci (re)integrációs programjaikat, amelyek az iskolai közegben tapasztalt előítéletek megszüntetésére és a szülők helyzetének segítésére születtek. Pap Sára szerint az integráció költséges és munkaigényes, de lehetséges. Vajon mégsem szeretünk annyira gyűlölködni?
Web: www.ecpec.hu[3]

MAGYAR SZABADIDŐSPORT SZÖVETSÉG
Bizzer Ildikó

Holnaptól sportolok – hányszor feküdtünk már le ezzel a gondolattal! Aztán eljön a reggel, és még mindig sokkal kényelmesebb a párnák közé hanyatlani, mint elképzelni, ahogy mondjuk a jéghideg vízbe csapódunk. A mozgást talán ma már mindenki ambicionálja, esetleg azt nem tudjuk, hogyan kezdjünk neki. Egyedül nehéz – de hol találunk társakra? Bizzer Ildikó először atletizált, majd elvégezte a Testnevelési Egyetemet, és rájött, az ő igazi területe a szabadidősport: másoknak segíteni, milyen sportot és hol űzzenek, hiszen ez korábban neki is nehezen ment. Egyre többen látogatnak el a szövetség négy fő rendezvényére, a Coca-Cola Testébresztő Női Mozgásfesztiválra, a Kihívás Napjára, a Szépkorúak Fesztiváljára és a Világgyalogló Napra, ahol a jelentkezők különböző sportokat próbálhatnak ki. Márpedig Ildikónak ez okozza a legnagyobb örömöt: amikor látja, hogyan tornázik, táncol, fut, rollerezik, röplabdázik együtt több száz olyan ember, akik közül páran talán együtt indulnak másnap futni, úszni, röplabdázni…
Web: www.masport.hu[4]

ENERGIA KLUB
Tóth Nelli

Már réges-rég nem utópia, ami miatt az Energia Klub tizennyolc éve megalakult. Klímaváltozás, egyre csökkenő fosszilis üzemanyagkészlet, az energiaforrások túlhasználtsága: egytől egyig gyakran felvetődő téma. Ám mégsem sikerül azonnal a tettek mezejére lépnünk, amikor azt halljuk, hogy ha teljesen kikapcsoljuk az otthonunkban készenléti üzemmódban működő készülékeket, akár ötödével tudjuk csökkenteni a villamosenergia-fogyasztásunkat. Tóth Nelli környezetmérnökként végzett, és számára hamar egyértelművé vált, hogy a környezetvédelem gyakorlását egy olyan civil szervezettel együttműködve képzeli el, amely hatékonyan tudja közvetíteni a lakosság és a döntéshozók felé, hogy baj van, de létezik kiút. Nelli egyáltalán nem pesszimista, szerinte a piac is reagál a környezetvédők szavaira: ma már kelendő eszköznek számít a napkollektor, és energiatakarékos fénycsövet is használnak az emberek. Az Energia Klub munkatársaként abban hisz, hogy valódi változást egyéni szinten lehet elérni. Ebben ő és az Energia Klub által létrehozott energiatanácsadói hálózat is segítséget nyújt nekünk. Nelli álma az, hogy a 2006-ban elindult program országossá váljon, és mindenki számára érthető és megvalósítható legyen az energiahatékonyság.
Web: www.energiaklub.hu[5]

GYERMEKVILÁG-ÁGYSZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY
Erdős Ágnes

Ha van hely, ahová a felnőtt emberek nagy része sosem szeretne eljutni, az a gyermekkórház. Elég nehéz hát elképzelni egy ágyszínházas önkéntes első napját. De a sokadikat is. Erdős Ágnes két évvel ezelőtt éppen munkahelyére tartott hajnalban, közben rádiót hallgatott. Egy hölgy beszélt arról, hogyan szoktak a Heim Pál és a János kórházba, valamint a Madarász utcai Gyermekkórházba látogatóba járni a gyerekekhez, akiknek előadásokat tartanak, közösen játszanak velük, rajzolnak, hajtogatnak, azaz minden olyan tevékenységet együtt végeznek, amelyekre a gyerekeknek az ágyban, csövek, vizsgálatok és műtétek között a legkevésbé van lehetőségük. Ágnes, aki gyermekkorában maga is három hónapot volt kórházban, azonnal tudta, mit kell tennie. Két hét múlva a Heim Pál neurológiáján játszott, és teszi ezt azóta is. Minden önkéntes maga dönti el, mennyit bír, milyen osztályra tud elmenni, és minden hónapban szupervízión beszélik meg az élményeiket, hogy folyamatosan fel tudják dolgozni a kórházban tapasztaltakat. És itt nem csak a gyerekekre gondolnak, ők ugyanis néha megdöbbentően sok humorral és erővel viselik a helyzetet. Ágnes szerint ez a vidámság és türelem ad igazán sok erőt az ő munkájukhoz is. A szülők sokszor kétségbeesettebbek: ilyenkor ők is kiönthetik a a szívüket az ágyszínházasoknak. Emberségesnek lenni – ez az etikájuk.
Web: www.agyszinhaz.hu[6]

MENEDÉK – MIGRÁNSOKAT SEGÍTŐ EGYESÜLET
Adóba Éva

Én is migráns vagyok – kezdi azonnal a beszélgetést Adóba Éva. Ukrajnából érkezett, szőke, fehér bőrű magyarként, tanári diplomával, úgy, hogy négy nyelvet beszél, és így is fél évébe telt, mire a megpályázott állások közül egyetlen interjúra eljutott. A Menedék Egyesülethez. Azóta a debreceni menekülttáborban segíti a befogadott, oltalmazott vagy menekültstátus engedélyezésére várók beilleszkedését. 2008 januárjától már csak kétszer kérvényezhetik külföldi állampolgárok, hogy Magyarország befogadja őket, ám a táborokban még mindig vannak, akik évek óta várnak a „bebocsátásra”. Magyarország tranzitország – nem ez a menekültek úti célja, többségük tovább szeretne menni. Éva minden percét élvezi munkájának, leginkább azt, hogy különböző kultúrákkal, nyelvekkel, szokásokkal találkozhat ügyfelein keresztül. Persze legnagyobb sikerélménye, ha egy családot lát letelepedni, állást és lakhatást találni, de az ennél kisebb feladatok megoldása is kihívás számára. Kettős helyzete sokat segíti nap mint nap – az ügyfelek jobban elfogadják, amikor megtudják, hogy maga is migráns. Amikor pedig a magyar állampolgárok előítéleteit látja megnyilvánulni a buszon, a hivatalokban vagy a munkaadóknál, saját tapasztalataival felvértezve könnyebben tud segíteni. Éva szerint Magyarország nem igazán befogadó ország, ő három év után mostanában kezdi úgy érezni, hogy itt is otthon lehet.
Web: www.menedek.hu[7]

MAGYAR ÉLELMISZERBANK EGYESÜLET
Kálny Marianna

Négyszáz tonna tartós élelmiszer 660 millió forint értékben. Ennyit „mentett meg” tavaly az Élelmiszerbank abból az elképzelhetetlen mennyiségű élelmiszerből, amely bontatlanul, ám még használatra alkalmasan került a szeméttelepekre, megsemmisítőkbe a nagy áruházláncokból vagy élelmiszergyárakból. Az Élelmiszerbank munkatársai és önkéntesei szürke eminenciások – nem végeznek látványos tevékenységet, nem találkozhatunk velük ételosztáson vagy egyéb jótékonysági rendezvényen. Tárgyalnak, szerveznek, szállítmányoznak. Igyekeznek minél több élelmiszert begyűjteni és azt a segélyszervezetek között elosztani. Kálny Mariannának, az Élelmiszerbank munkatársának az okoz sikerélményt, hogy biztos lehet benne, hogy a rengeteg liszt, konzerv, és üdítőital a legjobb helyre kerül. Ám van két nap az év során, amikor az Élelmiszerbank munkatársai „láthatóvá” válnak: október 16-án, az Élelmezési Világnapon kamionokból álló konvojjal vonulnak végig Budapest utcáin. És akkor, amikor a karácsony előtti bevásárlásunkkor megkérnek minket, hogy rakjunk valamit a kosarukba. Marianna ezt a két napot sosem hagyja ki.
Web: www.elelmiszerbank.hu
[8]

Szöveg: Papp Bojána
Fotó: Sárosi Zoltán
Styling: Laczkó Mónika
Haj: Berki Krisztián
Smink: Békefi Zsóka
Enteriőrstyling: Kapolka Ágnes
Bútorok:
www.ferencziaukcio.com[9]

[Marie Claire, 2008. október]

References

  1. ^ www.i-dia.org (www.i-dia.org)
  2. ^ www.lea.hu (www.lea.hu)
  3. ^ www.ecpec.hu (www.ecpec.hu)
  4. ^ www.masport.hu (www.masport.hu)
  5. ^ www.energiaklub.hu (www.energiaklub.hu)
  6. ^ www.agyszinhaz.hu (www.agyszinhaz.hu)
  7. ^ www.menedek.hu (www.menedek.hu)
  8. ^ www.elelmiszerbank.hu (www.elelmiszerbank.hu)
  9. ^ www.ferencziaukcio.com (www.ferencziaukcio.com)

‘),