Steiner Kristóf kedvenc utcája: Hunyadi utca (III. kerület)
A nyolcvanas években Csillaghegy még nem volt felkapott villanegyed, sokkal inkább egyfajta fővárosi falucska: a keresztutcák között sok még le sem volt betonozva, számtalan üres telken kicsiny erdők, mocsarak csábítottak minket, kicsiket – az unokatesóimmal rendszeresen mezítlábasan rohangáltunk, és még egy kedvenc üres telkünk is volt, amelyet „Gyémánt Sziklák”-nak neveztünk el.
Kakaskukorékolós reggelek, és – ahogy én neveztem a narancssárgás utcai fényeket – „lecsószínű lámpás” esték voltak azok, melyek ma is minden nap eszembe jutnak.
A Hunyadi utca egy rövidke utca kockaköves járdával, ami a környék „főutcáját”, a Mátyás Király utat köti össze a Békásmegyer felé tartó földutacskával, mely egy kis hídon vezet a panelrengetegbe.
Itt van Princz Ági néniék csemegeboltja, ahol reggelente frissen sült kakaóscsigát majszoltam, itt laktak a legjobb barátaim és játszópajtásaim, Bömbike, és Melinda, ide jártam oviba – Angéla néni Süni-csoportjába, és az utca végében egykor meghúzódó Amor Drink volt az első bár, ahol megittam életem első koktélját.
A kedvenc épületem pedig természetesen a mi régi házunk, a 45 szám alatt, amely ma már a szüleim-alapította Buddhista Meditáció Központ. Sokminden változott, de a két hatalmas vadgesztenyefa, amelyeket a manzért ablakokból bámultam, amint belepte őket az első hó, vagy rügyezni kezdtek tavasszal máig ott magasodnak a környék fölé.
A közeli Mátyás Király útján volt a Csillag mozi, ahol először láttam a kedvenc filmjeimet, a Mary Poppints, az Óz a csodák csodáját, és a Micsoda nő!-t, ha pedig a Duna-part felé sétálunk, hamar megérkezünk a Vörös Hadsereg, akarom mondani Királyok útjához, ahol a Finom falatok ételbárban csodás főzelékeket toltam be, a Kállai-Kettős Pizzériában pedig először zúgtam bele az olasz klasszikus inspirálta fogásba, mely akkoriban jobban hasonlított egy hatalmas, kerek melegszendvicshez, mint pizzához, és én pont úgy szerettem.
Nemrégiben visszalátogattam, és a pizza mára igazi pizza lett, a melegszívű vendéglátás pedig a régi. A szintén környékbeli Bivalyos étteremben pedig igazi hamisítatlan magyaros fogások vártak – itt gyűltünk össze családilag minden szülinapon, ballagás és évnyitó után, meg – ahogy az anyukám mondta – egyéb „sátoros ünnepeken”.
Fotók: Bodnár Zsófi