Tényleg van egy ikonikus csíkos pulóvered?
(Nevet) Igen! Vagyis ez kicsit bonyolult, inkább úgy mondanám, hogy rengeteg csíkos felsőm van, nagyon szeretem ezt a mintát, most is van egy rakás a bőröndömben! Viszont nincs egy specifikus darab, amiről a figurát mintáztam volna.
Ha már itt tartunk, mennyire mintáztad magadról a főhősödet?
Azt hiszem, az egész elég személyes. Mindig a saját érzéseimből és gondolataimból indulok ki, persze van benne némi túlzás, hogy azért humoros legyen.
Hogyan kezdtél el képregényeket rajzolni?
Gimiben kezdtem el, egyszerűen azért, mert sok más gimishez hasonlóan unatkoztam. A rajzoláson keresztül egy kicsit ki tudtam szakadni a külvilágból, de egyébként mindig is közel éreztem magamhoz a képregényeket.
Aztán művészeti suliba is mentél. Mondjuk egy ilyen siker után kicsit feleslegesnek tűnhet az egész, nem?
(Nevet) Hát, igen!
Azért gondolom, vannak más munkáid is.
Igen, például más képregényekben is dolgozom, ahol teljesen más stílusban alkotok. Egyébként érdekes, hogy azokat a híressé vált strippeket még a suliban kezdtem el csinálni, teljesen mellékes projektként, nem is nagyon tanították a műfajt, szóval nagyon amatőr volt az egész, szinte titkoltam a többiek előtt. Alapvetően illusztrációt tanultam, a képregényrajzolást pedig teljesen magamtól próbáltam elsajátítani. Épp ezért az illusztrátori stílusom nagyon különböző, szerintem biztosan nem ismernék fel az emberek.
Mit szóltak a csoporttársaid, mikor olyan híres lettél a neten?
Én úgy látom, manapság a művészek tudják a legnagyobb hatást gyakorolni a közösségi médiában. Az iskolámban pedig rengeteg olyan ember volt, akik elég híresek a neten, olyanok is, akiket akkoriban sokkal többen ismertek a közösségi médiában, mint engem. Egy csomó régi osztálytársam még mindig nagyon megy Tumblren… inkább az a fura, hogy ők állandóan posztolják a profi illusztrációikat, közben meg azt biztos azt gondolják, hogy „mik ezek a bénán megrajzolt képregények”?
Tény, hogy nagyon egyszerű, ugyanakkor expresszív a stílusod. Tudatosan törekedtél erre az egyszerűségre?
Igen, mindig próbálom egyszerűsíteni a dolgokat. Számomra minél letisztultabb valami, annál hatásosabb lehet, ilyenkor ráadásul felértékelődnek az apró részletek, például az arckifejezések is.
Volt valami konkrét rajz, ami meghozta az áttörést?
Csináltam egy képregényt, aminek az volt a címe, hogy „hogyan legyen hipszter frizurád”, borzalmas volt… De 2012-ben ezzel sikerült olyan 4000 lájkot begyűjtenem, és akkor úgy éreztem, „wow, híres vagyok”! (nevet) De mondom, tényleg nagyon rossz volt, ha esetleg most nekiállnál visszakeresni… Arra viszont jó volt, hogy megérezzem, ha valami vicceset posztolok, az emberek reagálni fognak rá.
Mikor témát választasz a képregényedhez, figyeled az aktuális trendeket? Az elmúlt években például sokat cikkeztek vicces és komoly hangvételben egyaránt az introvertáltakról és a szorongásokról, te pedig szintén érintetted ezeket a témákat.
Mindig a saját, őszinte érzéseimről és tapasztalataimról írok, de próbálok arra törekedni, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak ezekhez. Szeretném, ha az emberek felismernék magukat a rajzaimban, de azért vigyázok, hogy ne próbáljak túl trendi lenni. Például sosem fogok képregényt rajzolni a fidget spinnerről… Egyszer az egyik rajzomban használtam a „bae” kifejezést, mire egy csomóan felháborodtak, hogy „Sarah, ne már…”. (nevet) Szóval igyekszem vicces, de mindig őszinte maradni.
Próbáltál már a saját képregényeddel felszedni valakit? Csak odacsúsztatsz valami vicces rajzot egy szalvétán, ilyesmik.
Amióta a képregényeket rajzolom, mindig tartós kapcsolatban voltam. De a mostani pasimat nem a rajzaimmal sikerült felszednem. (nevet)
De azért kapott már tőled saját képregényt?
Persze, mindig rajzolok neki, mondjuk reggel a kávé mellé apró kis figyelmességnek!
Volt olyan rajongód, aki fura rajzot kért? Vagy hogy rajzolj valamit a testére?
Volt egy pár fura kérés…. Azt senki nem kérte, hogy rajzoljak a testére, de például volt egy lány, aki megkérdezte, hogy lerajzolnám-e magamat és őt, ahogy pacsizunk, és mindkettőnknek legyen nagyon szőrös lába. Mondtam, hogy persze.
